Előtte, közben, utána

Édeshármasban

- Na szóval te adod a tejet ...


- Szphcumm

- Ennyi vót?

Változások I.

Legalise it (Her)

Mától papíron is létezik Blanka - na nem azé mert lerajzoltam -, sikerült ugyanis megszerezni az anyakönyvi kivonatát.

Először túl korán sikerült bemenni az önkormányzathoz, azaz a születés után két nappal. 48 óra alatt ugyanis nem sikerült a kórház dolgozóinak felvenni az újszülött adatait. Több, mint két napig. Azé' annyian nem születtek aznap...
Na szóval ma sikerült, s meglepő módon elég gyorsan. Most nem a 34. sorszámot kaptam az önkormányzatnál, mint pár napja, hanem a 4-est, már ez is hatalmas örömmel töltött el, igaz, már nyitás előtt 10 perccel ott voltam.


Felkészültem: a fülben zene (http://www.redhotchilipeppers.com) a kézben wan2 (http://www.wan2.hu), a fejben Blanka. Pár perc múlva már szólítottak is, s a feltett kérdésekre okosan sikerült válaszolnom is.

Kicsit elbizonytalanított, amikor is egy telefon érkezett a hivatalba a jelenlétemben, mégpedig az ügyben, hogy rosszul állították ki a gyermekük anyakönyvi kivonatát. Ő, mármint a gyermek, nem kisfiú, hanem kislány. Közbeszóltam: manapság úgysem tudni, lehet, hogy 15 évesen egyébként is megváltoztatná a nemét. Aztán jött a következő telefon, ott is hasonló probléma merült fel. A Blanka nemét - mármint a nyomtatványon - a biztonság kedvéért többször csekkoltam.

Ezzel nem is volt baj. Az a baj (http://www.belga.hu). Egy pár épülettel odébb már a lakcím kártyát intézhettem volna, de az intéző hölgy - mivel új rendszer van - nem igen boldogult a számítógépével. Sőt. A második lettem volna, de így is jó pár tucat percet vett igénybe, míg sorra kerültem. Amikor is kiderült, hogy a lányom ugyan lány, de a sorszáma nem jó.

Vissza a másik helyre, ahol Feri - ilyen névvel illette őt a lakcímes hölgy - soron kívül várt, majd korrigálta a dokumentet.

A kitérők ellenére szerencsére mindezt 1 óra alatt sikerült elintézni. De asszem - még így is - igencsak jól jártam.

Felfedezőkörút

Előbb-utóbb eljön az idő, hogy meg is nézzük, hol is lakunk. Na ezen is túlestünk.

"Látod Blanka ez kis szobácskád, ezt hellyel-közzel ismered.

Na itt a nagyszoba, s ez az a szekrény, amelyet állandóan nyitogatni fogsz, a polcokról pedig sorra vered le az értékesebbnél értékesebb tárgyakat.

Ez itt a kispapa CD állványa, na ehhez 18 éves korodig nem nyúlhatsz, ez pedig a hangfal, illetve az erősítő, amihez még a majdani tizenéves barátnőid is csak a vitrin mögül nézhetnek.

Ez itt a konyha, hamarost csak a te kajáid lesznek mindenütt, egy kis lötty a tapétán, egy csomó kis üveg szerte széjjel, egy csomó mosatlan gyümölcslé a padlón."

Isten Hozott. Azért szeretünk.

De még hogy!!!

Ki kié?

Érkezett egy érdekes kérdés a COMMENTEK közé, ami elsősorban a kispapákat szokta foglalkoztatni. Persze már csak akkor, ha megjött a trónörökös. Mert hát a csajok, kismamák, születés előtt többnyire a neten lógnak és újszülött gyermekeket néznek. És ez így jó.

Az én csajom is sok képet mutogatott, s tényleg, elsőre ugyanolyanok mindannyian. Kivéve a csajoknak. Amikor apuka lettem, már kemény 3 napja, rájöttem, az Én, illetve a Mi kislányunk a legszebb. De tényleg. Ez talán természetes. Vagy nem.

Apukám rám azt mondta, elég csúnya voltam, az asszonyka apukája pedig kifejezetten rútnak találta anno a saját kislányát. De megszépültünk!!!

Miért szép? Miért rút? Miért más? Ha tudnám, milliomos lennék vagy mindenek felett álló valaki, valami. De egy tuti: a Blanka gyönyörű - ezt mondták a kórházban is, de ez lehet, hogy csak PR, s mindenkit ezzel nyugtatgatnak, még a Hétszűnyűkoponyányimonyók leszármazottait is - illetve még az is tuti, hogy amikor megszületik a kisgyermeketek, nem fogod senkivel összetéveszteni.

De ettől én is tartottam. Ezért egy képet is készítettem a kórházban őnagyságáról. Névvel. Remélem az Ő "15 perc hírnevét" nem most lövöm el...

Közkívánatra

Evés, alvás

Azért nem lehet rossz kisbabának lenni: egész nap alvás, cicizés, ürítés, s mindezeket még szinte meg is csinálják helyetted.

A napokban túlestünk a fürdésen is, igen, ez egy igazi kispapás cucc, szóval meg is bírkóztam a feladattal.

Kiskád, kisvíz, halacskás hőmérő, 37 C. Tuti. Most már csak arra kell vigyázni, hogy a füle meg a köldökcsonk ne lógjon a vízbe.

Fél perc múlva mindkettő vizes volt.

Alvás. Éccaka is eszik a jóember, 2-3 között, na meg reggel - reggel??? hajnali órákban - 6 körül. Úgy négy óránként. Nem lehet rossz.

Egy jó tanács a vendéglátáshoz: mindenkit egyszer beengedni, akkor hoz valami kis rucit vagy játékot, jó esetben sört, de többször ne nagyon, akkor már csak ingyenélősködnek, nem hoznak semmit, csak az ingyencirkusz érdekli őket.

Kivétel a nagyszülők. Na jó, még egyes húgok.

Két csajjal, egyszerre

Csütörtökön délelőtt hazatértek a csajok, illetve hát pontosabban kispapa hazakocsizgatta őket. Előző este csendesen jól értezte magát, majd reggel felkelt hajnali fél nyolckor, félálomban kiporszívozott, elpakolt, majd útnak indult.

A csajok bent már várták, s szépen lassan sikerült is elindulni. Egy biztos nem fog hiányozni onnan: a "hihetetlenül" segítőkész csecsemőápolók vagy mi a hivatalos megnevezésük. Egy-két kivételtől eltekintve mindegyik cső bunkó. Sorry. Csak egy példa:

Ülök a folyosón, az egyik szobából kiszól egy anyuka, hogy rosszul van, szóljunk a kedves csecsemőápolóknak. Az egyikük odajön:

"Anyuka, hát nem látja, hogy műszakváltás van?!?!? Várjom már egy kicsit!!!


No comment. illetve mégis, egy intellignes: "Anyádbó szídd ki a likvárt". Ahogyan egy focistársam szokta vót mondani, 15 évvel ezelőtt.

Na de hazaértünk, plusz 3 kilo felesleges repianyaggal, termékmintával.

Az első nap simán telt:kajálással, alvással. Éccaka három óránként kajáltatás. Most pedig húzza a lóbőrt a csajszi. Itthon azé jobb, már az asszonyka is tud egy kicsit aludni.

Szól a rádió, a café, pötyögök, a csajok alusznak. Most van az alvóidejük. Minggyá csinálok valami ebédet, lékelek egy sört. Aztán én is ledölök.

Lassan véget ér Cannes.

Szavak helyett...

Blanka has arrived

Megérkezett.

A vasárnap éccaka már furcsán telt, leginkább alvás nélkül, persze kispapa azért olykor egyet nagyot rándult, s el-elbóbiskolt. Kismama kevésbé. Meg nem erősített információk szerint leginkább azon igyekezett, hogy a horkoló kispapát megfossza ezen férfias szokásától. Kevés sikerrel. Ez inkább csak annak az elmebetegnek sikerült, aki fél négykor kétszer is megpróbált a vezetékes telefonon kapcsolatba lépni velünk. De nem is ez a lényeg.

Hétfőn délelőtt taxival érkeztünk a tett, azaz a Baross utcai kismama és kispapa segítő központ épületébe. Sokan gondolták úgy, hogy ez a megfelelő időpont a család gyarapítására, úgyhogy délutánra lettünk visszahívva. De jó is, hogy így alakult. Akkor már nyugi volt, és csend, és napsütés, és élet. Csak a 15,5 kg-os kismama táskát kellett ezáltal kétszer is átvinni ama bizonyos hídon, illetve kapun.

A papírmunka elvégzése után fél hat körül érkezett a Mester, aki végül zselé felhelyezése helyett a burokrepesztés mellett döntött. s el is indultak ama folyamatok. Hellyel-közzel. Az igazi löketet az epidurális érzéstelenítés - legalábbis asszem így hívják - hozta, amely a fájdalmak enyhítése mellett a nagy, igazi fájásokat is idővel megjelenítette. Anyuka derekasan helyt állt, ahogyan a szülésznőnk is, és persze a doktor bácsi is. Igyekeztem én se nagyon lemaradni.

Ez leginkább kimerült abban, hogy anyuka kezemet szorította erősen, nem is tudtam, hogy ilyen erőkifejtésre képes. (Mi lehetett akkor odabent, neki???). Mélységes tisztelet. Néha dudolásztam, énekelgettem neki, habár ez lehet, hogy csak késleltette a folyamatot. Nemtom. Mindenesetre a doktor bácsi és a szülésznő jóslata, hogy késő este vagy hajnalban várható ama bizonyos személy felbukkanása, szerencsére tévesnek bizonyult.

Hétfőn este tíz óra körül kibújt Blanka. Ahogyan kell: épen és egészségesen. Kevés mázzal - ahogyan mondták - mindenesetre meglepően szépen, okosan, s már szinte az első percekben itelligensen figyelt (biztosan örökölte). A kezecskéje volt egy kicsit ráncos, a túlhordás miatt. Sok képet láttam újszülöttekről mostanság, s az igazság szerint nem nyújtottak szép látványt szegénykék, nyúzottan, nyomottan. Persze mindenkinek a sajátja a legszebb, de a Blanka valahogyan tényleg más volt. Szép. Na és okos is, persze.

Az anyuka nagyon ügyes volt. Tényleg.

Valahogyan még most sem tudom felfogni, hogy ez megtörtént. s hogy apa lettem, s hogy ez mi mindennel járhat. De majd kiderül. Megszületett, szép, na és okos is persze, s majd jőn, aminek jönnie kell. Most egyedül ünnepelünk. Ki a többi csecsemő közt, ki egy kétszobás kórházi szobában, ki otthon.

Csak az álom nem jő. A valóság szebb.

Képek hamarost.

Hétfőn, tuti (talán)

Már vagy két hete azt halljuk: akármikor. Egy óra múlva, mingyáá, holnap, talán. Köszi. De nem. Hetek óta várunk, s őnagysága nem akarik kibújni. Egyfelöl: géntechnológia, s nem tudják megmondani, hány óra, hány perckor jön a kiscsaj? Másfelöl: a természet szépsége, jőni fog, mikor jőni kell, egy jobb kor. Kór.

A természetet megerőszakolni nem lehet. S ettől a világunk, az ami. Egy darabig. Utána jöhetnek a cyborgok.

Szerdára voltunk kiírva. Egyre feszültebb a várakozás. Játszik velünk. So it goes, mondaná Vonnegut.

Várunk, gyere. Úgy szeretünk, ahogy vagy. Ahogyan leszel. Forever.