péntek, június 30, 2006

Megakaki

A kakilás amolyan férfias dolog, a kemény, nagy fiúk mindig verik a mellüket, hogy jó sokáig, újsággal a kezükben végzik dolgukat. Aztán büszkélkednek: két láncos volt vagy éppen havas volt a teteje...

De hát ilyenekre, szerencsére mi esetünkben, mármint a kis Blanka esetében, egyelőre nem volt példa. Legalábbis a kispapa eddig úgy tudta, hogy ez kizárva. Eddig.

Mert pár perccel ezelőtt kis nyűszítés jött a szobából, kispapa benézett, s mit lát: a kis Blanka háta tiszta kaki - milyen hülye szó ez, "tiszta", hogy lenne tiszta, ha teljesen, esetünkben, kakis? -, a pelusból túlcsordult, átázott a lepedő is. Kinyitva a pelust, ezt már azért a kismama tette, tényleg mindent elöntött e furcsa, undorító máz. Jó sok volt.

De túléltük.

csütörtök, június 29, 2006

Cumi

A fejlődés megállíthatatlan, töretlen, mondhatni dübörög.


Pár nappal ezelőtt ugyanis a kis Blanka egy nagyszerű megoldást talált arra, hogy hogyan is csillapítsa vagy legalábbis késleltesse azt az evésnek nevezett dolgott. Megtalálta a kis ujjacskáját és cumizik.


Azért nem történt ez csupán egyszerűen az egyik napról a másikra. Hosszú életének minimum egy, sőt, akár két hetes periódusa volt ez. (Igaz, a kispapa önös érdekből megpróbálta ezen dolgot siettetni. Természetesen hiába. Próbálta a kis öklöt kinyitni, a kis ujjat kifeszíteni, de nem igazán akart összejönni. Maradt a remény, hogy majd a természet megoldja. Vagy egy kis örökölt intelligencia, ami azért akad:)

Eleinte a kis hölgy az öklét - mondjuk az sem túl nagy - próbálta a kis szájacskájába tömni, több-kevesebb sikerrel.

Idővel azonban az öklöcske kinyílt, a hüvelykujj kipattant, s megtalálta saját kis útját a megfelelő helyre. Még azért a mai napig akadnak koordinációs problémák, de azért a fejlemény dícsérendő. Ráadásul a szakkönyvek szerint jó korai is (ezt a kismama mondta). Tehát vagy tarisznyás, nagyon intelligens, magától elszállt költőnő lesz vagy valami pénzügyi vagy akár jogi pályán - remélhetőleg hamarosan - befutó, kosztümös csinibaba sok ésszel, nagy verdával, amit apának is kölcsön ad. Na de messzi szaladtunk.

Az SK cumizás kis lépés az emberiségnek, nagy cumi a Blankának.

hétfő, június 26, 2006

Feketén, fehéren

Esküvő

Hát megvolt az első esküvőnk is, na azért még nem a Blankáé, még egy darabig azért maradhat, mármint a csajszi itthon. De a jövendőbeli kérők bankszámla kivonatait szívesen nézegetjük, esetleg költjük. Például pelusra, mert ugye van olyan, hogy egy nap hét-nyolc is fogy.

Na, de esküvő, méghozzá Nyusziéknál, akik mostantól együtt eszik a répát, salátát, ki mit. De sok boldogságot, mindenesetre. Itt járt Blanka is, természetesen kiöltözve, szerencsére azért fodrászra, ékszerekre, pedikűr-manikűr cuccokra nem kellett egyelőre költeni. Egyelőre. A kiscsajszi élvezte a ceremóniát - hiszen aludt, hasonlóképpen dolgozta fel testileg-lelkileg az esti bulit is a Duna-parton.

Kétszer evett, mint a szülei, aztán aludt, húzta a lóbőrt, miközben Mr. Karaoke húzta a talpalávalót, a Cybergyerektől az Afrikán át a rákenrolig. Az ifjú pár meg táncolt, vágott, próbáltak egymásra találni a menyasszonyrablás után és azóta boldogan élnek.

A kiscsajszi este fél egyig bírta, hellyel-közzel eddig helytálltak, disztingváltnak nevezhető dülöngéléssel a szülők, pontosabban a kispapa is.

csütörtök, június 22, 2006

Fürci

Habár eddig nem esett túl sok szó a tisztálkodásról, a félreértések elkerülése végett szükségesnek tartjuk megjegyezni: szoktunk fürdeni. Sőt, nemcsak mi, hanem még kicsi lányunkat is rendszeresen részesítjük e nagyszerű élményben. Mert újjé, a kádban nagyszerű!

S hát ez rendszerint a kispapák feladata - már legalábbis minden könyv ezt írja, minden "öreg" kispapa ezt szajkózza, igaz, mernének mást mondani... - , kivéve akkor, mint éppen az időponton is látszik, a kispapa dolgozik. De ekkor akadnak segítők, például nagymamák, aki segítő kezet nyújtanak az aggódó kismamának. Aki, mármint a kismama, az utóbbi időben igyekszik e nemes és hálás feladatot a kispapától lenyúlni. Mert hát inkább fürdetés, mint kakis pelenkázás, ugye. Lásd a videót alább.

Zárójel. Egy szintén jó tanács pelenkázáshoz kispapáknak, amely a Kebab kapcsolat című filmből származik: "Lélegezz kicsiket és gondolj a focira". Hátha így sikerül öklendezés nélkül túlélni. A film egyébként egy német lány és egy török fiú bimbódzó szerelméről, gyermekéről, kungfuról, és természetesen kebabról szól. Még egy költő kérdés a filmből, amelyet az aggódó német anyuka tesz fel tehes lányának: "Láttál már gyerekkocsit toló törököt?" Zárójel bezárva.

Na de back to bath. A fürdetés. Anyuka tisztába tesz, kispapa előkészít. Kiskád, víz, hőmérő vagy könyök, majd egy kis szappan. Blanka érkezik, kispapa feje alatt megfog. És ekkor jön a meglepi: az éhes, esetleg síró-rívó kiscsaj meglepődik, arcán furcsa, máskor nem látható mosoly jelenik meg és egyre növekvő élvezet. Élj a mának. Habár mindez csak pár perc, de teljes az élmény, a fürdő. Utána szok lenni kis sírás, feltehetőleg a kis fázás miatt, de erre hihetetlen ötlet a hajszárító. A sírás megszűnik, a nyugalom örök.

Lassan jöhet a Balaton.

kedd, június 20, 2006

Köldökcsonk

A köldökcsonk az az icike-picike, meglehetősen visszataszító képződmény a szegény kisgyermek köldökén. Asszem. (Amit ráadásul naponta többször púderezni kell, letakarni egy kis gézlappal, amely természetesen mindig eltűnik, rosszabb esetben a drágaság pici fenekéből kerül elő.) Na ez a napokban leesett: újabb hatalmas lépést tettünk az evolúció meglehetősen széles és persze fizetős - krémek, pelenkák, játékok, kocsi-változatok, rucik, lakásátalakítás, ... - autópályáján.

Először alig találtuk, de megkerült, jelenleg egy cumitartóban vár a jobb napokra, mármint a köldökcsonk. Elég morbid már e neve is, csonk.

A köldökzsínórt rendszerint az apukák vágják el - kicsit korábban - már akik bemerészkednek. Amikor azonban egy bizonyos rémhír jutott el a kispapához, lemondott e kiváltságról. Abban pedig az szerepelt, hogy a bátor apuka nekilátott, nyiszálta a köldökzsinórt, de mert rosszul lett elszorítva, a vér elkezdett spriccelni. Na ezt szerettük volna elkerülni. Sikerült.

Szóval a köldökcsonk a napokban leesett, éppen időben, mert kisanyuka éppen azon kezdett parázni, hogy már elmúlt kemény 3 hét, s miért nem esik má le...

Lehet, hogy csak szólni kellett neki.

csütörtök, június 15, 2006

Krampózik

Hát ehhez nem kellett sok idő, a kiscsaj ma tette-vette magát. Állítólag. A téren két kiscsávóval futott - pontosabban gurult - össze, méghozzá Bogyóval és Bundikával (alias Céklafej), mesélte máma Blanka kisanyuka.

Fizikai kapcsolat még nem volt, de kezdek aggódni, mi lesz itt.

De legalább gyülekeznek a kérők. Hogy e két legutóbbi mit kínál a lányom jövőjére nézve, hát azt még nem igen tudom. De nem akarok mohónak tűnni.

Ja, ma itt járt a doktor néni, másodszor is. Természetesen minden rendben, szerencsére. Megállapította, milyen jó húsban van - huh, már látom az iskolai tablóját: szétfojó fejű lány, vastag szemüvegkerettel, a szájából nyalóka lóg - és biztosan nem éhezik. Plusz nyugodt, kiegyensúlyozott baba.

A női szeszély nem tudom, mikor alakulhat ki.

szerda, június 14, 2006

Gömb

A foci egyelőre kevésbé köti le a kis hölgyet, az is igaz, hogy más se annyira: egyszerűen nézegetünk kifelé belülről, szerencsére azért egyre inteligensebben, néha még az értelem szikrája is meg-meg csillan e gyönyörű szempárban. Amely kb. manapság 20-30 cm-re is képes ellátni.

Vannak azért nagyobb rajongók, mint például eme fiatalember - lehet, hogy egy esetleg szóba kerülhető jövendőbeli vőlegényről van szó, de azért ne siessünk előre, hiszen vannak természetesen már más jelentkezők is, hogy többet ne említsek, egy budai villa is sokat nyomhat a latban, igaz, azért egy autógyár is csábítóan hangzik - , aki tőlünk kicsit északabbra szurkol kedvenc csapatának.

A pelenkázásról

Minderről inkább beszéljen eme piciny video:

apukák pácban címet is kaphatná.

Azért van amikor jobban megy.

Sőt.

Félálomban, félkézzel.

kedd, június 13, 2006

Alva, járok

Sokszor már napközben csukódik le a szemünk, mint például ma, amikor azért egy nagyszerű XXX-t el kellett készíteni, de sebaj.

Napközben aludni úgysen tudunk, én legalábbis nem nagyon, mármintha bárkit is érdekel, nem mintha én lennék a lényeg, a lényeg nem én vagyok, ahogyan az állam sem, hanem ez a kis pöttöm, aki persze most is húzza a lóbőrt, s mintha élvezné, közben mosolyog is, kiröhög, hogy "hehehe, ti akartátok" - még jó - "de ez most az én időm, ti értem vagytok, ti ezt már úgyis átéltétek, megkaptátok egykoron ugyanezt a ti szüleitektől. Úgyhogy kedves szüleim csend, semmi irigykedés. Ti már aludtatok életetekben eleget, most bizony én jövök." Gyere. Come on baby.

A holtponton könnyű túlesni, s ekkor aztán új életet lehelnek belénk a kedves látogatóink (pl: lásd fent) segítőink, még azok is, akik sajna csupán virtuálisan lehetnek olykor velünk a ködös Albionból, mint például valami színész - éppen Mallorcán forgat valami kétes hírű reklámfilmben - , meg a The Sportsman neves grafikusa. És még sokan mások.

hétfő, június 12, 2006

Könyvheti roadmovie

Ismét itt volt a nagy könyvhét, könyvmolyok és csak maguknak írók, nem írók, gigasztárok és fejlődőképes fiatal titánokkal. Sokan voltak, a szegény Blanka kicsi kocsija is alig fért el a sorok közt, de ez mintha őt nemigen zavarta volna, ez inkább csak szüleinek navigációs képességeit tette próbára.

Blanka ugyanis már az oda tartó úton álomba merült, saját kicsi költői világába, amiből nem is zökkent ki, sokan vannak így.

Úgyhogy nagy és kis, nemes és nemtelen nagyjainkat se nagyon látta, ráadásul még Valesz anyukáját se.

Mindez néhány képben:






"Fiatalok ide vagy oda, aludni jobb."










Találkozás a Petőfi Irodalmi Múzeum egy jeles képvielőjével. Természetesen alva.










"Szó, szó, szó."

vs.
"Álom, anyatej, mámor"









péntek, június 09, 2006

Fityegővel















Big Nyuszee is watchin' ...















"Egy nyuszee, két nyuszee, ... jé, itt a mutter is."
















"Ki ez az állat?"

Nagyon lazaaaaaaaaaa

Hát igen. Mi aztán nagyon lazák vagyunk. A minap kisebb (már ezt a szót is le tudom helyesen írni) sétára indultunk, s miután anyuka kiélte vásárlószenvedélyét - ebben segített az ő anyukája is, szerencsére :) - azaz vett(ek) egy fityegőt vagy is hivatalosan szórakoztatót a kiscsajnak - amin kis nyuszik lógnak, néznek, figyelnel - továbbmentünk, s kisebb rábeszélés után sikerült K.-t meggyőzni, jót tesz egy sör a West Balkánban. Jót is tett. Ő alkoholmentes ivott természetesen, egyébként állítólag serkenti a tejtermelést. Na én is ezért sörözgetek.

Azért semmi nyitóbuli, meg ilyesmi, de azért kellemes volt a diófák árnyékában, nagy zöld levelek alatt a város közepén. S hát kora este túl sokan se voltak, így mindenki jól járt. A Blanka élvezte a legjobban: mondani sem kell, végigaludta az egészet.

Ja, és már meg is nyílt egy új WB, pár száz méterrel odébb. Az még közelebb is van. Hogy zöldebb e, mint az originál, illetve a közeli Közratér - ennél azért nem nehéz -, én nem tudom. De lehet, ma megnézzük.

Most már csak egy pohártartó hiányzik a babakocsiról.

csütörtök, június 08, 2006

Ultra a hang

Túl vagyunk újabb ultrahang vizsgálaton is. A kiscsajszi valószínűleg már ismerősen tekintett a szerkezetre, korábban ugyanis párszor már találkozott vele. Mármint bentről.

Most először kintről is, szabadon. Mondani sem kell, szinte végigaludta a foglalkozást, a végére pedig, jó nagyokat eregetett, majd megérkezett egy jó adag kakika is. Ez utóbbit azért már nem UH-ozták meg.

A doktor néni mindent rendben talált, s még azt is megjegyezte: üres a baba gyomra. Kb, egy órával előtte kapott cickót a szájába utoljára. De hát semmi sem elég. Nincs a világon jobb, mint a cici, ahogyan az Amorf Ördögök mondja. A két remixkirály.

Persze mondani sem kell, az egészségügyi intézetbe kb. 20 magas lépcső fogadja a belépő kismamákat, kispapákat. Babakocsival így kevésbé zökkenőmentes a behatolás.

(...)

Na reggeli sírás van, volt. A Dzsekó nyomába lépő oxigén-sátras ex-Axl Rose ex-Don't Cry című ex-gigaslágere azonban megnyugtatóan hatott.

Vagy apa reggeli hónalj és szájszaga.

kedd, június 06, 2006

Tényleg nagy utazás

A valójában inkább csak virtuálisnak nevezhető előző nagy utazás után valódiak is életbe léptek.

Először a környéken tettünk kis sétát, nemrég több parkot is felújítottak itten, na meg egy nagy játszóteret. De ez még várathat magára, mármint az üzembe vétel szempontjából. A kiscsaaj az egészből igazából persze sokat nem érzékelt, leginkább aludt, de mégha fent is lett volna, a nagy kocsi a vizuális környezetet meglehetősen beszűkítette.


Hétfőn pedig már az Orczy kertbe is eljutottunk a Semőékkel, ahol Dodi tehenekkel és szamarakkal ismerkedett, mi a tó parjtán a sörrel, a Blanka pedig - a változatosság kedvéért - álommanókkal.

A fiúk leginkább CD-kről, a lányok leginkább babákról beszélgettek.

péntek, június 02, 2006

Angyal szállt el felettünk...

Nagy utazás

Asszontad ez az élet.

A lakás felfedezése után már egészen eljutottunk az erkélyig is. Lassan, de biztosan, s még inkább szakszerűen.

Először csak az erkélyajtóban szabad állni, picikét, majd másnap már ki is merészkedhettünk a friss levegőre. Na nem a Kocsis Ágnes félére (www.frisslevego.hu), az egy kicsit más. Egészen 10 percre. Ház ez a világ gyönyörű, gondolhatta a kis Blanka.

Valami hasonló is játszódhatott le a fejecskéjében, ugyanis olyan hangokat hallatatott, amelyre korábban nem volt precedens. Leginkább talán egy kétségbeesett kis őzike hangjára emlékezteztetett.

U. I. Svéd Kishuszár, asszem ilyen képet rendeltél + ÁFA
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...