Még egy esküvő

Míg a péntek este kis sütögetéssel telt a tizenhatodik erkélyén egy friss házaspárral és egy kisgyermekes párral, Semőékkel - mondani sem kell talán, hogy a kiscsajszi végigaludta a kis mulatozást -, szombatra a kicsi család egy esküvőre volt hivatalos.

Most még talán egyszerűbb a kispapa dolga ilyen esetekben: ugyanis a kis Blanka még nem tölt órákat a tükör előtt szépítkezve, illetve nem rohangál egyre inkább a hisztéria felé közeledve és mondogatja egyre hangosabban és magasabb hangszínnel: "Nincs egy göncöm, amit felvegyek". (Na nem mintha az anyukája ilyen lenne!). Olyan rucit kap, amilyet a szülei ráhúznak, s a sminkről is ők döntenek. Tiszta sor.

Azért még így is nehezebben sikerült az elindulás, de a temploni szertartás "igenjére" éppen odaértünk. A kiscsajszi, mivel jólnevelt, okos, s hallgat a szüleire, végig rendesen viselkedett: aludt.

A bulit most is jól bírta: szerényen fogadta a csodájára járó hölgyek, urak "dearanyosozásait", táncolt a nagypapájával, apukájával, s a többfogásos menüből neki is jutott, igaz "csak" anyuka cickóján keresztül, de onnan többször is.

Ez alkalommal már nem aludta végig az esküvői vacsit, mulatozást, szegényke csak el-elbóbiskolni tudott. Már jobban figyel, érdeklődik, vissza-visszamosolyog (két és fél hónaposak vagyunk már), valószínűleg ezért is volt éberebb, érdeklődőbb, illetve zavarhatta jobban a háttérmoraj, mint az első esküvőnkön. A kis büszkeség, hősíesen kb. éjfélig bírta a mulatozást , s reggel hétig szinte meg se nyikkant.

Egy kérdés

Sok kérdés felmerült már a kispapában a kis Blankával, illetve vele kapcsolatos dolgokkal kapcsolatban, egyre azonban valahogyan nincs megnyugatató, értelmes válasz.

"Minek az ilyen - apró, járni még képtelen lábra való - pirinyó zoknira csúszásgátló?"

A helyes megfejtők között értékes, alig használt, kinőtt babazoknikat sorsolunk ki.

Második szuri

Ma délben a kis Blanka szurit kapott, ami a második hónapban kötelező. Kispapa éppen időben érkezett, hogy végignézze a leendő, szörnyű tortúrát. De szerencsére csalódnia kellett. De hát tudjuk, "akit anya szűlt..."

Szóval a kispapa éppen időben érkezett, a kis Blanka már szinte kicsomagolva feküdt az ágyon, lemérték, a doktor néni ellenőrizgetett ezt-azt - például a kis lábát gyurmázta meg egy kicsit, és hasonlók - majd a védőnéni előkapta a szurit.

Fogta, kicsomagolta, felszívta, kispapa már kezdett kicsit rosszul lenni és aggódni, hogy remélhetőleg a kis Blanka nem örökölte a tűtől való aggódását.

De úgy tűnik nem. A doktor néni a csajszi bal combjába vágta gyilkos szerszámát - kispapa előtt a Psycho ama bizonyos jelenete villant fel - és már hallani is vélte a sikolyt (továbbá a zuhanyfüggöny szakadó hangját), de nem. Csend. A kiscsajszi nézeget tovább, a doktor néni arcába vigyorgott, mintha misem történt volna.

Kispapa kivitte a pelenkázóba, akkor kicsit felsírt, kis fáziskéséssel, de hamar megnyugodott. Ennyi.

Az este kicsit nyűgisebben telt, de ez a nyűgi, is nagyon minimálisnak mondható.

Városligeti séta képekben

"Blanka, ez itt a Városliget. Mindjárt megyünk a sörsátorba..."

"Igen, arra lesz. Én mondom ezt, a nagypapád." (Kismamáé - a szerk.)

"Bizony."

"Na végre itt vagyunk. Tessék mosolyogni és szürcsölgetni!"

Party, buli-buli-buli!

Fürci a mamával

Nagy nap volt a tegnapi! Tegnap este ugyanis először fürdött együtt a kis Blanka és kedves, szép anyukája!

Az ötlet amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan meg is valósult. A víz rutinosan a kis halas hőmérővel pikk-pakk elkészült, s a kispapa hamarost már csak azt látta, hogy két gyönyörű hölgy fürcizik a kádban.

A kis hölgy először meglepődött, hiszen teljesen máshogy tartották a vízben a megszokotthoz képest, de lassan feloldódott a habokban és apró, igaz még kissé bizonytalan mosolyokkal az arcán élvezni kezdte e nem mindennapos élményt.

Leginkább akkor kezde el élvezni az élményfürdőzést, amikor anyuka pocakjára és, hát hogy is mondjam, mellkasára, na jó cickójára került, ez már pláne megnyugatatóvá vált számára.

Mosoly és elégedettség ült ki kis arcára. Ami csak akkor alakult át apró gőgicséléssé, amikor ki kellett jönni. De aztán meg jött a megérdemelt vacsi.

Nehéz élet ám ez!

Jár-ó-kaka

Bizony, bizony, egy jó pár napja már járókánk is van, igaz, azt még a kis Blanka nem a rendeltetésnek megfelelően - azaz járva, járókaként - használja, hanem inkább csak elterül benne.

Amikor először idekerült a kis hölgy, csak magyarázott a felette fityegő nyuszinak, majd mindez panasz-áradatba torkollot, de mivel azok nem válaszoltak - a bunkók - , éktelen sírásba kezdett. Erre anya megvigasztalta vala a kis hölgyet, s mint ahogyan az lenni szokott, mindennek alvás lett a vége.

Az okosok azt mondják egyébként, hogy érdemes eme kis porontyokat úgy kb 2. hónapos koruk után lassan-lassan a járókához, illetve egyelőre "fekvőkéhez" szoktatni. Ugyanis a későbbiekben már túl szűknek bizonyulna e hely a rácsokkal vagy éppen hálóval, ám ha időben kezdődik a "belerázódás" ez még elkerülhető.

Vagy megszoksz, vagy megszöksz. Ez utóbbi azonban a járás tudománya nélkül nem fog menni. Höhö.

Nekem a Balaton a riviéra

Sok helyütt volt már a piciny Blanka a fogantatástól ezidáig - részletek az archívumban olvashatók -, ám a Balatonnál még nem. Illetve a fogantatás után lehet, de a maga hús-vér valójában ezidáig még nem. Eddig.

A nagy utazás pénteken kezdődött. Miután kismamával jól megbeszéltük, hogy etetés után indulunk, hát pont nem akkor sikerült, hanem éppen a kettő között. Na ennek meg is lett az eredménye.

Először Budaörs mellett húzodtunk le, na jó, kellett azért autópálya-matrica is. De ekkor Blanka anyukájával eltűnt, s 3-4 pelenka-cserélés után már vissza is tértek. A kiscsaj rákezdett. Telített. Párszor.

Ez után Székesfehérvár mellett indult be a buli, ekkor a kiscsajszi gyomra követelte a neki dukáló jussot. Addig a kispapa nézelődött. De végül aztán szerencsésen megérkeztünk Csopakra. Jeee. (Van, aki eljutott akár idáig is az olvasásban? Kérem jelezze, mert akkor legközelebb nem írok ennyit, csak lazán, tömören, stick-to-the-point. Köszönet.)

A kis Blanka élvezte a dolgot, legalábbis a szülei szerint, ő ugyanis nézelődött, érdeklődőtt, figyelt, gőgicsélt, aludt, tett néhány sétát, stb. Mint másutt is, mindenütt. De valószínűleg jó lehetett neki.

Azért a fürci még kimaradt.

Jöttek rajongók is, többen is, hullámoztak egy sort, megittak egy sört, fizettek egy vacsit, majd beindították a kocsit.

Hazafelé a rutinos szülők rutinosan indultak: rutinosan először fürdettek, majd rutinosan összepakoltak, majd rutinosan - kispapa - bepakolt a kocsiba, majd a kismama rutinosan etetett, majd a kispapa rutinosan beült a kormány mögé és rutinosan hazavezetett.

Hazafelé csak egy kis felsírás volt, mármint a Blanka részéről, úgy Székesfehérvár környékén, egy kis pihi, cickó és már otthon is voltunk.

Pikk-pakk.

Korai öröm

A tegnapi éjszakát már nem aludta végig a kiscsaj. Tényleg lehet, hogy ennek elengedhetetlen feltétele a telehold?

Mindez "csak egy tanulságot ad, üzen vagy hazudik: minden öröm korai".

Különös éjszaka volt

Hát különös volt az biztos. Ugyanis a Blanka rövid kis életében először - már 7 hetes ám - átaludta az éjszakát. Azért még így is korán kelt - a kispapának legalábbis - , hat körül már kellett a cickó a szájba.

Mindez valószínűleg azért annak is köszönhető, mármint az átalvás, hogy napközben viszont nem sokat aludt. Tanult kollégáink szerint eme rendkívüli eseményben, mármint a napközbeni randalírban, a tegnapi telehold is erősen közre játszhatott. Lehet.



Tehát a recept:

Telehold + napközbeni randalír = éjszakai alvás

Most már csak az időzítéssel volt a baj. Ugyanis kispapa és kismama éppen ezen az éjszakán fogadott az éjszakába nyúlóan vendégeket, ami azért, meg kell jegyezni, jól is sikerült. A csajszi aludt, a szülők nem, de nem miatta.

Amit a réven, azt a vámon. Ahogy a költő mondja.

5 kiló felett

Miközben Zidane elveszti a fejét, mi cserepedünk felfelé. A kiscsajszi már át is lépte az 5 kilós álomhatárt, ma 7 hetesek vagyunk. A hétvégén újabb bulikon - péntek Szada, szombat családi Kispest - voltunk. Azért nem az itteni babgulyástól híztunk újra.

A csajok ruhákról

Nem tudom más hogyan van vele, de a kis Blanka élvezi az autózást, ami többnyire kimerül abban, hogy végigalussza az utakat. Ritkább esetben csendesen nézelődik, már ameddig ellát az autósülésből. Így történt ez pénteken is, amikor is Szada megacity felé vettük az irányt, hogy részt vegyünk - egy darabig - kulturált, gasztronómiai utazáson, egy kis focival, fürdéssel összekötve. A kiscsajszi habár nem örjöngött, amikor kispapa sorra bevette az ellenfél kapuját, de majd... Ő inkább, talán mondnai sem kell: evett, aludt, olykor közben kicsit nézelődött. Hazafelé a kocsiban a kispapa ujját szorongatta.

A fiúk fociról beszélgettek...

Most már a kis Blanka egyébként egyre hosszabb ideig bírja az éccaka cickó nélkül. Rendszerint este 8-9 körül van az utolsó bőséges svédasztal, s míg korábban 2-3 körül volt egy éjszakai "gyroszozás", ez kitolódott hajnali 4-5 órára. Szóval most már a szülők - méginkább a hős cicifelelős kismama - is egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit, tovább aludhatnak.

Mondani sem kell az egekig magasztalt, dicstelenül (mi van, ha megrendezett volt?) búcsúzó és Zidane, és a most már rövidebb hajú Camoranesi nem igen kötötte le a kiscsajszit. De aznap legalább a fürdésidő jelentős csökkenése miatt sem panaszkodott.

Sükebóka

A rendszeresen - nyilván szeretetükből fakadóan - aggódó kismamák és - nyilván szeretetükből fakadóan - olykor kevésbé aggódó kispapák rendre találnak valamit, amin képesek jó sokáig elmélázni, filózgatni, saját magukat idegesíteni. De hát ez már csak így működik.

Tényleg süket?

Eme kérdés már korábban is felmerült, hiszen már a bécsi Depeche Mode koncert alatti magzati nyugalom - vagy a zene csendes élvezete (a szerk.) - is elindította a gondolatok ezen, azaz a süketség kérdésének, a szó szoros értelmében vett csendes folyását.

Blanka a fotón kicsit megnőtt füllel. Így talán jobban hall...

Tényleg süket?

Ennek megállapítására természetesen a neves orvostársadalom is felkészült, hiszen már újszülött korban elvégeznek hallásvizsálatot. Ez jól sikerült. Ám egy szakavatott ismerős a kismama aggódó kérdésére megnyugatatólag közölte: ott csak belső fül vizsgálatot végeznek (idegekkel, vagy mi), ettől függetlenül nyugodtan lehet süket a gyerek. Hát, danke. Megnyugodtunk (Na azért aludni tudunk :)).

Úgyhogy szegény Blanka füle mellett naponta több tucat csettintés, taps "dördül", amelyet hol a kismama, hol a kispapa követ el. Aztán megy a vita: vajon reagált e: odafordult e, azért ráncolta e a homlokát, azért ijedt e meg.

Egyszer igazán megijedt. Szegényke sírva fakadt, amikor kispapa jól rámordult. De hamar megnyugodott.

Miközben mi ilyeneket csinálunk ő röhög.

Kineveti szüleit. Hát így állunk.

A 7 vége képekben

Egy komoly autógyáros érdeklődő

Néha már megcsillan az intelligencia fénye az alagút végén...

Hasonlítunk?

Olykor már a tudatos mosolygás is megy. Hát ilyen vicces kismamával, kispapával...