Sajnos lezárult életünk nagy nyaralásának második felvonása is. De minden jónak vége szakad egyszer.
Az újabb utazás még múlt hét pénteken indult, jól felpakolva a kicsi kocsit, amely így hát újra száguldott. Mama elől, kispapa a kiscsajjal hátul, zsákok közt. Másnap már vártuk is az első vendégeket, méghozzá a kis Blanka jövendőbeli kereszt-testvérét, Emmát valamint nővérkéjét, apukáját és anyukáját. A három kiscsaj jól elvolt egymással, meg a többiek is, pláne a két kispapa, akik a nyaralás mellett igyekeztek egy fa kiásásával is megbirkózni, néhány tűz és gulyásleves és grillhusik és egyebek elkészítésével is. Na nem is beszélve a kis zöldséges kert erőteljes gyomtalanításáról. Mindez hellyel-közzel sikerült.
Na azért voltak ám csopaki bornapok is, ahol a Zenit-tel csak a betyárpogácsa tudott versenyezni.
A kis Blanka még a
híres strandon is volt ám, amit ugyan úgy élvezett, mint minden egyebet. Mélyen. Alvásban. A vízicsúszda és a fürci a Balatonban – a kispapa a karjában azért kicsit bevitte - még kimaradt, de jövőre már erre is sort kerítünk.
Szerdán erősítés érkezett, egy anyuka, négy kisfiúval, az unokatesókkal. A kis csónakázás is kimaradt, ott a helyeket ugyanis elfoglalták az unokatesók – Sándor, Béla és Jenő – míg a legkisebbek – azaz Blanka és Ádám, alias Feri – a stégen anyukájukkal a babakocsijukban maradtak. Ott viszont találkozhattak egy mocsári teknőssel, amely – mint egy telefonhívás után kiderült - azonban sajnos nem volt azonos azzal a
híres csopaki teknőssel, amely évekkel ezelőtt tűnt el a vízben, pedig egy tudományos kísérlet alanya, s a nyomravezetőnek már 100.000 forint jár. A stég környékén a mocsári teknős mellett feltűnt mindenki erdész bácsija is, alias Trokán Péter, aki megerősítette az információt, hogy igen, itt sok mocsári teknős van.
A kiscsávók közül kettő a kis Blankával aludt egy szobában. Az éjszaka egy darabig jól telt, ám valami miatt a Sándor nevű célszemély éjszaka felriadt, s ki akart jönni a szobából. Ám valamilyen okból kifolyólag rossz irányba indult, más falon kereste az ajtót, s mivel ott nem találta, kétségbeesve fordult a kisebb Bélához, „Te, bezártak ide minket, ellopták az ajtót!”. A kiscsaj persze ezen ramazurira sem ébredt fel, ahogyan szülei sem. Az állítólagos ajtó-rablásról a kismama és a kispapa csak reggel értesült. De szerencsére mindenki sérülés nélkül megúszta.
Csütörtökön egy újabb
neves vendég érkezett pár órára, a kis(s) Viki nagy apukája, aki hamarost már a kis(s) Patríciát is a nem éppen kis mellkasára is szoríthatja.
Pénteken már hárman maradtunk egy időre, ekkor a kis Blanka és a kedves, aranyos, szép, okos, … szüleivel Veszprém felé vette az irányt. El is indultak a várnegyed felé, hogy megnézzék a nemrég megnyílt
László Károly gyűjteményt a Dubniczay-palotában. A kiállítást a kis Blanka is nagyon élvezte, főleg a szép, színes képeket, legalábbis akkor így vélte a kispapa. Ám hamarosan kiderült számára, hogy a kisbabák – nem tudni milyen adatok alapján, de biztosan nem reprezentatív a felmérés :) - állítólag három hónapos korukig
nem látnak színeket, azaz színvakok. Na tessék. Az összes színes szir-szar felesleges volt eddig, elég lett volna fekete-fehérben :). Köszi.
Este már nagypapi és nagymami várta a kicsi családot a házikóban. Másnap az apukák egy kerítés-oszlopot igyekeztek függőlegesen felhúzni, míg az anyukák és a kis Blanka pedig főztek és beszélgettek.
Jó sokat beszélhettek, mert azóta a kiscsaj pici szája be sem áll. Állandóan magyaráz. Kemény éveknek nézünk elébe.
Szombat este óta újra kis fővárosunk friss levegőjét szívjuk. Hogy Combinóval vagy anélkül az már csak nézőpont kérdése.
Veszprémben kispapával
Na jó, a kismama is jöhet!
Édeshármas
Édeskettes
