Olyan távolinak, mégis oly közelinek tűnik az elmúlt hétvége. Annyi minden történt: mama-party, baba buli, vásárlás, liget. Non-stop party arcok. 11 hónapostól, nemtom, mondjuk 1000 évesig.
De ne szaladjunk a dolgok elibe.
Már pénteken délután kezdődött a jövés-menés Kispapáéknál. Ekkortájt érkezett Dzsúli és Benedek anyukája, ide a magasba. Kismamával együtt szorgosan készültek az esti mama-buliba, a Crazy Cafe-ba. A kiscsajszi maradt a Kispapával, a kis Blanka egy darabig szórakoztatta Kispapát és barátait, majd illemtudóan elköszönt – bólintott egyet-kettőt a híres angol színész ölében, az álmosságtól – hozott a papának egy sört és elment lefeküdni. És húzta is a lóbőrt.
Közben szólt a rádió, és a rendőrségi hírek közt elhangzott: megvadult mamák őrjöngenek egy Nyugati pályaudvar közeli szórakozóhelyen, ahol is hangosan, magukból kikelve kakis pelenkákról, babytaxikról, és egyebekről kajabálnak. De megúsztuk, a mama – még – szabadlábon.
Kellett is, mármint a szabadláb, hiszen másnap, szombaton giga-party Falatkáéknál, illetve Bundikáéknál. Kispapáék a közben M.-ról megérkező Benedekkel, Dzúlival és apukájukkal, és hát persze az előző nap bulizó anyukájukkal mentek a babatalira. Ottan már tobzódtak a népek, hatalmas lufik jelezték az utat.
Belépve mindenütt gyerek, földön, vízen, levegőben. A kis Blanka nagyon élvezte a partyt. Elég szociális. Legjobban mégis a lépcsőfeljárót lezáró kis rács tetszett neki, mellette felállt és rángatta. Bundikát követelhette, aki betegeskedvén csak picit tette tiszteletét a részben tiszteletére összegyűltek közt – májusi babák szülinapja közeledvén. A kiscsajszinál is bepróbálkozott, de ennél azért nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség. Legalábbis a Kispapa szerint.
Valamilyen fondorlatos ármány miatt több kiscsávó volt, mint kiscsaj. Az egyik – neve elhallgatását kérő – anyuka, még azt is merészelte javasolni, hogy a kis házikóban játszadozó három kiscsávóhoz nyugodtam menjen be a Blanka. Na itt Kispapának már lépnie kellett. Egyet vissza (Túl sok kiscsávós anyuka-szempár szegeződött ugyanis ekkor rá).
Mindenesetre jó kis buli volt, feltehetőleg maradandó rombolás és lelki sérülések nélkül. Köszönet a lehetőségért. Azonban Kispapaként hozzá kell tennie, a kiscsajszi nem úgy tűnt, hogy döntött volna bármelyik kiscsávó mellett, úgyhogy továbbra is lehet teperni, küzdeni, a kis Blankát – és persze apukáját – mindenféle anyagi jóval elhalmozni.
S ha már lúd legyen kövér, nehogymá’ legyen egy kis pihi, vasárnap függöny-project futott, jó adag várakozással, amelynek az lett a vége, hogy pár ezer forint kigurult kis Blanka szüleinek a zsebéből. De lesz katicás függöny. Megnyugtató. Levéltetvek azért kíméljenek.
A vásárlás okozta sokkot kiheverendő a kis család a Városligetbe feküdt ki, furulyázó indiánok, focizó kislányok, szottyadt sültkrumplik közé, szépen sütő Nap alá.
És látá a kis Blanka, hogy ez így jó.
hétfő, április 16, 2007
szombat, április 07, 2007
Boldog Húsvéti Ünnepeket! Állva!
Lassan elérkezik az első nyuszis ünnepünk is, sok tojással, ki tudja mennyi locsolóval. A kis Blanka már nagyon várja, ma még jó korán is kelt emiatt. Öt órakor! Mostanában megint kezd erre rászokni a kiscsaj. Aztán visszaaluszik, többnyire. De ezt még lehetne fokozni.
A kiscsajszi viszont – már egy ideje – állva várja a nyuszit. Amikor és ahol tud, két lábra – több nincs is neki – próbál kerülni. Legyen az a fal mellett, a nyitódó ajtónál, vagy éppen a mama vagy éppenséggel a Kispapa hasán. Kellemesen bele tud ilyenkor nyomni két kezecskéjével a nem felkészült vagy éppen még félálomban lévő szülő veséjébe.
Meg aztán annyit magyaráz ez a kiscsaj, hogy nehéz is szinte követni. Be nem áll a szája. Valami mindig jön belőle. Szó, szó, szó. Néha próbálja utánozni az elhangzott szavakat is. Mintha olykor „mama” szó – „ez nem mintha”, érkezik hátulról az olvasószerkesztő pontosítása –, még ritkábban a „papa” szó – há’ még jó! – is elhangoznék. De a „vau-vau” simán megy. Leugat a gyerek.
S néha mintha kis dalocskákat próbálna dúdolgatni. Elsősorban a Hinta-palinta című örökbecsűt. A szavak azért összefolynak, de a dallam nagyon ott van! Igaz, csak röviden.
De ott bújik az intelligencia, azt tuti. Volt kitől örökölni.
Csak állunk tehát és dumálunk.
A Nyuszi meg ott les a sarokban.
A kiscsajszi viszont – már egy ideje – állva várja a nyuszit. Amikor és ahol tud, két lábra – több nincs is neki – próbál kerülni. Legyen az a fal mellett, a nyitódó ajtónál, vagy éppen a mama vagy éppenséggel a Kispapa hasán. Kellemesen bele tud ilyenkor nyomni két kezecskéjével a nem felkészült vagy éppen még félálomban lévő szülő veséjébe.
Meg aztán annyit magyaráz ez a kiscsaj, hogy nehéz is szinte követni. Be nem áll a szája. Valami mindig jön belőle. Szó, szó, szó. Néha próbálja utánozni az elhangzott szavakat is. Mintha olykor „mama” szó – „ez nem mintha”, érkezik hátulról az olvasószerkesztő pontosítása –, még ritkábban a „papa” szó – há’ még jó! – is elhangoznék. De a „vau-vau” simán megy. Leugat a gyerek.
S néha mintha kis dalocskákat próbálna dúdolgatni. Elsősorban a Hinta-palinta című örökbecsűt. A szavak azért összefolynak, de a dallam nagyon ott van! Igaz, csak röviden.
De ott bújik az intelligencia, azt tuti. Volt kitől örökölni.
Csak állunk tehát és dumálunk.
A Nyuszi meg ott les a sarokban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)