Buli hegyek

Olyan távolinak, mégis oly közelinek tűnik az elmúlt hétvége. Annyi minden történt: mama-party, baba buli, vásárlás, liget. Non-stop party arcok. 11 hónapostól, nemtom, mondjuk 1000 évesig.

De ne szaladjunk a dolgok elibe.

Már pénteken délután kezdődött a jövés-menés Kispapáéknál. Ekkortájt érkezett Dzsúli és Benedek anyukája, ide a magasba. Kismamával együtt szorgosan készültek az esti mama-buliba, a Crazy Cafe-ba. A kiscsajszi maradt a Kispapával, a kis Blanka egy darabig szórakoztatta Kispapát és barátait, majd illemtudóan elköszönt – bólintott egyet-kettőt a híres angol színész ölében, az álmosságtól – hozott a papának egy sört és elment lefeküdni. És húzta is a lóbőrt.

Közben szólt a rádió, és a rendőrségi hírek közt elhangzott: megvadult mamák őrjöngenek egy Nyugati pályaudvar közeli szórakozóhelyen, ahol is hangosan, magukból kikelve kakis pelenkákról, babytaxikról, és egyebekről kajabálnak. De megúsztuk, a mama – még – szabadlábon.

Kellett is, mármint a szabadláb, hiszen másnap, szombaton giga-party Falatkáéknál, illetve Bundikáéknál. Kispapáék a közben M.-ról megérkező Benedekkel, Dzúlival és apukájukkal, és hát persze az előző nap bulizó anyukájukkal mentek a babatalira. Ottan már tobzódtak a népek, hatalmas lufik jelezték az utat.

Belépve mindenütt gyerek, földön, vízen, levegőben. A kis Blanka nagyon élvezte a partyt. Elég szociális. Legjobban mégis a lépcsőfeljárót lezáró kis rács tetszett neki, mellette felállt és rángatta. Bundikát követelhette, aki betegeskedvén csak picit tette tiszteletét a részben tiszteletére összegyűltek közt – májusi babák szülinapja közeledvén. A kiscsajszinál is bepróbálkozott, de ennél azért nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség. Legalábbis a Kispapa szerint.

Valamilyen fondorlatos ármány miatt több kiscsávó volt, mint kiscsaj. Az egyik – neve elhallgatását kérő – anyuka, még azt is merészelte javasolni, hogy a kis házikóban játszadozó három kiscsávóhoz nyugodtam menjen be a Blanka. Na itt Kispapának már lépnie kellett. Egyet vissza (Túl sok kiscsávós anyuka-szempár szegeződött ugyanis ekkor rá).

Mindenesetre jó kis buli volt, feltehetőleg maradandó rombolás és lelki sérülések nélkül. Köszönet a lehetőségért. Azonban Kispapaként hozzá kell tennie, a kiscsajszi nem úgy tűnt, hogy döntött volna bármelyik kiscsávó mellett, úgyhogy továbbra is lehet teperni, küzdeni, a kis Blankát – és persze apukáját – mindenféle anyagi jóval elhalmozni.

S ha már lúd legyen kövér, nehogymá’ legyen egy kis pihi, vasárnap függöny-project futott, jó adag várakozással, amelynek az lett a vége, hogy pár ezer forint kigurult kis Blanka szüleinek a zsebéből. De lesz katicás függöny. Megnyugtató. Levéltetvek azért kíméljenek.

A vásárlás okozta sokkot kiheverendő a kis család a Városligetbe feküdt ki, furulyázó indiánok, focizó kislányok, szottyadt sültkrumplik közé, szépen sütő Nap alá.

És látá a kis Blanka, hogy ez így jó.

Boldog Húsvéti Ünnepeket! Állva!

Lassan elérkezik az első nyuszis ünnepünk is, sok tojással, ki tudja mennyi locsolóval. A kis Blanka már nagyon várja, ma még jó korán is kelt emiatt. Öt órakor! Mostanában megint kezd erre rászokni a kiscsaj. Aztán visszaaluszik, többnyire. De ezt még lehetne fokozni.

A kiscsajszi viszont – már egy ideje – állva várja a nyuszit. Amikor és ahol tud, két lábra – több nincs is neki – próbál kerülni. Legyen az a fal mellett, a nyitódó ajtónál, vagy éppen a mama vagy éppenséggel a Kispapa hasán. Kellemesen bele tud ilyenkor nyomni két kezecskéjével a nem felkészült vagy éppen még félálomban lévő szülő veséjébe.

Meg aztán annyit magyaráz ez a kiscsaj, hogy nehéz is szinte követni. Be nem áll a szája. Valami mindig jön belőle. Szó, szó, szó. Néha próbálja utánozni az elhangzott szavakat is. Mintha olykor „mama” szó – „ez nem mintha”, érkezik hátulról az olvasószerkesztő pontosítása –, még ritkábban a „papa” szó – há’ még jó! – is elhangoznék. De a „vau-vau” simán megy. Leugat a gyerek.

S néha mintha kis dalocskákat próbálna dúdolgatni. Elsősorban a Hinta-palinta című örökbecsűt. A szavak azért összefolynak, de a dallam nagyon ott van! Igaz, csak röviden.

De ott bújik az intelligencia, azt tuti. Volt kitől örökölni.

Csak állunk tehát és dumálunk.

A Nyuszi meg ott les a sarokban.