Kövér bicikli

Majdnem lekéstük, de ott voltunk. Majdnem nem találtuk őket, de meglettek. Mármint a Kritikus tömeg szombaton. A nagy bringás felvonulás, amely egyben az első is volt, mármint bringázás, s mármint a kis Blankának. De ha már lúd vagy bicikli, legyen kövér.

Persze mikor, ha nem éppen ezen a szép szombat délutánon húzta szinte a legjobban a lóbőrt a kiscsaj, őlustasága mintha sejtett volna valamit. De nem úszta meg. A Kispapa a keresztaputól beszerzett egy babaülést, bónuszként még kis tökfödőt is kapott, így aztán nagy biztonsággal indulhattott a túra.

A kiscsajszi azért idővel, egy minimális ráhatással, felébredt, úgy fél ötkor, ekkor a menet már elindult a Pázmány sétányról, a Petőfi-hídtól. Ugyebár ez autómentes nap is volt, úgyhogy a Kispapa és a kiscsajszi a Baross utcán lejtettek végig, a kiscsajszi úgy tűnt élvezte, nézelődött jobbra, balra, élvezte, hogy - már megint - semmi dolga.

A kiskörúton már a járdára tértek a magányosok, amikor is néhány bringás tűnt fel, szintén későnkelők, az Astoriánál. Na akkor csatlakozás, de hamar le is maradás. Ugyanis a kiscsajszi cipője a rögzítőpánttal együtt leesett - természetesen a járdán - úgyhogy eltűntek a kedves ismeretlen ismerősök.

Valahol itt csatlakozhattunk, talán előbb, talán kesőbb. A fotó kölcsönvett.

Az út a Váci utcában folytatódott, ahol természetesen mindeki szembe jött, mindneki kirakatott nézett vagy térképet vagy éppen mobilozott, úgyhogy elég lassan ment a dolog. De sehol egy árva bringás, a Deák tér környékén sem. Ottan aztán, további várakozó és magatehetetlennek tűnő, elveszett bringással egyetemben arra jutott a kis cspat, hogy a Bajcsyn valahol csak át kell vágniuk. És lám, fel is bukkant a Kritikus tömeg a Nagymező Streetnél.

A kiscsajszi továbbra is élénk figyelemmel, a fején a csúszkáló, kicsit nagy bukósisakkal együtt igyekezett követni az eseményeket. Enni, inni nem akart. Szerencére kiszállni sem.

Amint kispapáék csatlakoztak a tömeghez, a massza részévé váltak, minden lelassult, szinte tolni kellett a gépet, ja, és a kiscsajt. Lassan, de biztosan el is ért a tömeg a Városligetbe. A kiscsjszi egy kicsit itt ki is szállhatott, de leginkább a Kispapa kezében volt, el ne tűnjék a nagy, kritikus tömegben. A nagy bringaemelés Kispapáék részéről ezúttal elmaradt.

Hazafelé már egyszerűbb volt a menet, nem hajtott a tatár, se a tömeg. Át a Keleti felé, majd a nyóckeren keresztül hazáig, miközben a lemenő nap utolsó sugarai a kiscsajszi orrocskáját cirógatták.

S már egy kicsit nyavajgott is.

Pisi

Azt hiszi a Kispapa, hogy még azért korai lenne szobatisztának lenni. Mármint nem közel 30 évesen, hanem közel, őőőő, közel 16 hónaposan. Sőt, tudja is. De nagyon megsajnálta szegény kiscsajszit, amikor.

Amikor is a Kispapa - mint minden gyönyörű estét, amelyet a kislányával tölthet, a legtöbbet, szerencsére - a fürcihez készítette elő a kis Blankát, azaz levetkőztette, s már a pelus sem volt rajta, csak talán a "body", de már az is kinyitva. Szóval ott állt a kiscsajszi a kis szobájában egyedül, elhagyatva, de csak azért, mert a Kispapának el kellett szaladnia elzárni a fürdővizet. Mire visszatért, a kis Blanka sírva állt a szoba közepén.

Sírt, potyogtak a könnyei. A legkövérebb csepp éppen akkor ért le a pici arcocskáján, amikor a Kispapa belépett a szobába. Először nem is értette, mi lehet a baj. Elesett és beütötte magát? Nincs meg a Vauvau1, Vauvau2? Hama-hama? Ini-ni?

Egy kis tócsa közepén állt a kiscsajszi. Fél perccel korábban odapisilt, s nem tudta, mi is az, amit valahogyan ő okozott, valahogyan odatett, s mintha az nagy baj lett volna. Kétségbe esve várta, hogy valaki, valamilyen választ adjon.

Kicsurrant a pisi, egy kis tócsa. Ő meg ott állt a közpepén, a kis "bűnös". Sírva.

Aztán boldogan megfürödtünk.

Amnio

Megvolt, letudva. Mármint az az amniocentézis, vagy mi. Volt sok para, de szerencsére, minden rendben. Nincs kromoszóma para, nincs semmi egyéb sem. Kicsit több a magzatvíz. Talán picit nagyobb is a pocak. Vagy nem? De minden rendben, sok para letudva. Pipa, nike.

S ha már volt kromoszóma ellenőrzés, hát akkor az is kiderült, hogy. Hogy tuti csaj. És hát akkor Bori. De nem Borbála, mert az inkább egy tehén neve. Vagy nem? Vagy legyen Réka? A Réka névnapot úgyis a Kispapa szülinapján kellene ünneplni.

Szóval nem telefonáltak szerdán. Se később. Everything gonna be all right, ahogyan a Kispapa szok mondani. Hopefuly. De hát miért is ne?

Body movin', ain't body moving...

Nyaralás 2.2

Jó sok minden benne volt, még több maradt ki, de a kiscsajszi és a kedves mama és a Kispapa igyekeztek minden egyes percét kiélvezni. Mármint a nyaralásnak. És, valószínűleg, sikerült is. Hogy hogyan?

Mindez egy bizonyos szombaton kezdődött, egy messzi-messzi galaxisban, valahol Budapesten, majd lassan Csopak felé. Persze minden "jól" kezdődött, ahogyan kell, hiszen péntek éccaka a kiscsaj sírt, rinyált, nyivákolt, álmában, feltehetőleg fogzott, folyt a taknya... A hatalmas úton az autópályán is meg kellett állni, ordított a kis Blanka, szegényke, meg másutt is le kellett húzodni, úgy kajabált szegényke. De azért csak elértük első uticélunkat, a kis Jules birdalmát, a neves Balaton északi partján. Kenesén.

A kis Jules és Blanka találkozása jól sikerült, a kiscsajszi le is rohanta a kiscsávót, meg a homokozóját. Na és persze Whist-t, a kutyát, akinek a neve korábban Whiskey volt, csak átkeresztelték. Kénytelenek voltak, miután az első sétáltatás után kiderült: elég furcsán hangzik, ha egy emberke bolyong az utcán, a parkban és közben hangos "whiskey, whiskey" kurjongatások hagyják el a száját.

A kiscsajszi egész idő alatt pörgött, igyekezett magára felhívni a figyelmet, mindeközben a kis Jules férfiúi nyugalommal ült, figyelt, ráhagyott. Pihent.

A kis kitérő után érkeztünk meg nagypapihoz Csopakra, s tültöttünk el vele pár napot. Illetve vasárnap egy újabb kisebb road movie épült a programba: egyenesen Mindszentkállára, a kis Rozihoz, na meg a szüleihez, na meg egy anglomán kiscsávóhoz és egy "kiss" nagy emberhez és csajaihoz, az asszonykához, illetve Vikihez és Patríciához. Na és ott volt még egy-két ember, zum Beispiel Marlon von Australien, 5 Jahre alt. Persze ekkor esett, két óra a lócán telt, majd tipli a partra, ahol elfogyott 30 palacsinta és páran fürödtek.

A hétfő már relatíve nyugiban telt, illetve ekkor felkerekedett a kis francia Jules, hogy újra láthassa Blankát. Na és kedves, nagyszerű, ... szüleit. Azért még kellene tepernie a kiscsávónak, ha akarna valami komolyat, vagy bármi apróságot a Kispapa lányától. Mert ez így, hát, kevéske. De biztató kezdet!!!

Hétfőn este aztán édeshármasban maradt a kicsi család, nagypapi is hazament. Másnap a kicsi család a kertben lopta a napot, majd Füreden tett egy sétát, mamának táska, kendő a nevenapjára - "utólag", teszi hozzá itt és most szemrehányóan - persze a Kispapa egy sört se, mert hogy vezet. Na kösz.

Szerda relatív pihenés, a kiscsajszival strandolás, amit a kis taknyos, igencsak élvezett. Csak csücsülni a parton, gyúrni a homokot vagy éppen szaladgálni a vízben, ülni a 2500 forintos úszógumiban...

Másnap Erika tette tiszteletét a kis családnál, a kiscsajszi abban a másodpercben nyalt el a kocsilejárón, ahogyan ő kilépett az autóból. A kis Blanka lefelé indult a kis lejtőn, s ahogyan kell, a második lépésnél arcra, illetve szájra esett. A kis ajkacsája szépen vérzett is, be is dagadt, úgy nézett ki, mint a Simpson család jeles képviselői.

Másnap érkeztek a keresztszülők, méghozzá, természetesen a mama és a Kispapa kis keresztlányával, Emmával és persze Lucával. Be is indult a buli, az új homokozóban, az új hintán, a kertben, vízen, földön, levegőben. Non-stop. Esténként tűz, napközben sunshine és Balaton, sör és hekk, főzőcskézés és alvás.

Aztán az igazi haddelhadd szombaton ütött be, amikor is érkezett Patrik és Muszma, illetve Táska, méghozzá a kis Emesével és apukájával, Istvánnal. És persze hat csirkével. Ebből aztán olyan, de olyan csirkepörkölt lett - természetesen csupán egy szakszerű darabolást követően - a kis Blanka keresztapujának vezérletével, hogy mindeki megnyalta. Aztán idővel az aprónép már hatalmas, tejjel teli cicikről, hatalmas, de kedves vau-vau kutyákról és csokinyuszikról álmodott, a tűz mellett folyt a jólét és pergett a kocka, na meg kattingatott a híres fotós is, egyenesen Bécsből.

A reggel lassabban indult valahogyan, a kiscsajoknak és kiscsávóknak annál jobban, de maradt még egy kis husi, az szintén a tűzön végezte, grillezve, pácban.

Aztán minden véget ért, ahogyan a lázas ifjúség, remélhetőleg a kiscsajszi minden egyes pillanatát évezte, s akkor semmi sem volt hiába.

Képek
hama
rost.