Takony, szavak, nagycsalád

Az elmúlt napokban egy takony vírus - vagy mi - ment végig a családon, amely feltehetőleg Bojikától eredt. A tragédia elmaradt, Kispapáék túlélték, igaz, azért volt néhány drasztikus porszívós orrszívás, sterimár-spric és egyéb nyalánkságok.

Orrszíváskor egyébként a Blanka mindig kéri, hogy „Papa segíts”. Ez a „segítés” azonban nem azt jelenti, hogy a Kispapa szabadítsa ki a kínzó mama kezéből a kiscsajt, aki galád módon épp orrszívásra készül, hanem hogy rituálisan együtt szívjuk ki az orrát. Azaz a Kispapa segítsen a mamának. Mégpedig úgy, hogy két kezével meg/lefogja kicsi lányainak még kisebb kezét, hogy sikeres legyen a művelet. Ilyenkor a Blanka nagy lovagiasságáról is rendre tanúságot tesz, amikor meglátja a csövet, rögtön mondja: „Először a Bojika…”

Bojika a nátha mellett pedig egyre tökéletesebbre fejlesztette járástudományát, már a hálózsákjában is nagyon profin sétálgat reggelente. Azért néha elakad, s ilyenkor könnyen eltörik az a bizonyos mécses. Szókincse egyelőre kimerül a Mama (Mama, Papa), Nyanya (Blanka), Ámpa (lámpa), Dá (porszívó), valamint a Hápháp szavakban, de mivel a Blankának egész nap be nem áll a szája, talán nem is baj.

De a lényeg. Mindezek mellett nagy szeretettel gratulálunk az immáron nagycsaládossá vált Kispapa kollégának és családjának, hiszen a mai nap megszületett Balázs!

Roadmovie, tollseprű és franciaágy

A hétvégén Esztergombában járt a Kispapa család, ahol is Suzuki Andrisnál – mivel több azonos keresztnevű kiscsávót is ismer a Blanka (miért kiscsávókat? miért nem kiscsajokat?), ezért olykor nagyszerű jelzőkkel szokás illetni az azonos nevű férfiakat (így például van Színész Gergő, Dobos Gábor, Pici Gergő -, becses húgánál, Nórinál és drága autógyáros szüleinél volt tiszteletteljes vendégeskedés.

Az odafele út jól telt, Bojika szinte az első saroknál bealudt, Blanka pedig békésen nézelődött és kommentálta az eseményeket: „Nézzétek, milyen nagy autó. Látjátok?” „De ügyesen vezetsz papa.” (Ez utóbbit lehet, hogy nem mondta. Pedig.)Míg nem az utolsó kilométereknél Blanka hangos nyüszítésbe kezdett. Mivel nem volt rajta pelus, felmerült, vizelettartási problémái lehetnek. Kispapa és Mama hangosan bíztatta, hogy „tartsad, tartsad, mindjárt ott vagyunk”. Kiszállni ugyanis, és a szkafanderéből levetkőztetni az út mentén elég kockázatos lett volna, és hosszú időbe telt volna. Hamarosan közölte, már bepisilt.

Megérkezvén Kismama kihámozta a nedvesnek vélt ruháiból, a kis Münchausen Blanka nevetve közölte, hogy „kamuztam”. A „hogy akkor miért nyávogtál drága egyetlenem annyira” kérdésre, teljes nyugalommal közölte: „Bojika voltam”.
Az ott-tartózkodásunk jól sikerült, a viszonylagos nyugalommal teli finom ebéd után a szülők még beszélgetni is tudtak, ugyanis a kis Blanka és Bojika teljesen elmerült a Suzuki-gyerekek játékbirodalmában (Swift, SX4, na és persze Grand Vitara), Andris, a tulaj, pedig egyáltalán nem ellenkezett. (Csak egy kis összetűzés volt a Thomas kapcsán, de Kispapa résen volt.) A három hónapos Nóri baba pedig még nem nagyon fejezte ki nem tetszését a birodalom leigázása miatt, ahol egyébként is valami világválság miatt egy kicsit állt a cég. (Amint kiderült, hogy a szerbek kapnak tőlünk gázt, a gyártósorok is újraindultak.)Bojika főleg a takarítást élvezte, egész délután Andris takarítókészletével sétálgatott (egyedül, két lábon, bizony!) a nappaliban. Sajnos, a manapság könyvgyilkos Bojikának itt is sikerült megtépázni egy Anna-Peti könyvet, amit már itthon is elkövetett. Te Áááátuk!A játékot-takarítást egy együttalvás (khm, khm) követte, már ami a kis Blankát és Andrist illeti, mert Borika itt is hozta a nem alvó jó formáját, kb. fél óra erejéig sikerült húznia azt bizonyos lóbőrt. Blanka, a maga kis rámenős módján ki is küldte a szobából az őket altató Andris-anyukát, hogy ő akar Andris mellett aludni, majd átölelte a már alvó kiscsávó fejét, és ő is álomba szenderült. Így történt, hogy Blanka életében először egy franciaágyban aludt egy fiúval…

Blankaszáj

1.
Szegény Kismama eléggé migrénes, úgyhogy ha jön a front, fáj a fej. A sűrű fejfájást persze már a Blanka is észrevételezte, s rá is kérdezett:
-"Az anyukáknak mindig fáj a fejük?"

2.
Pár héttel ezelőtt Bojika megvált az éltető cicitől, illetve az anyatejtől. Amikor a Bojika megszületett, a Blanka is kért olykor egy-egy kortyot. Odabújt a mamához, megpuszilta a cicijét (de igazából nem is szopizott), s már mondta is, "kész vagyok".
A múltkor is mű-szopizott volna (egyébként is sokszor játszik Bojit: "Boji vagyoooooook."), mire a Kismama mondta, hogy már a Bojika sem él ezzel a tevékenységgel, és elfogyott a mama cicjéből a tejci.
-"Kiszáradt a cicid?" - érkezett a logikus kérdés.

Birodalmi lépegető 2.

Bojika elérkezett életének egy újabb szakaszához - kicsit korábban is -, mint drága nővérkéje. Megtette élete első 3 lépését egyedül, majd beledőlt a mama karjaiba.

Már hetek óta előszeretettel gyalogol megállás nélkül szülei ujjába kapaszkodván, és nagyon hangosan tud méltatlankodni, ha éppen a Kismamának, Kispapának nincsen kedve derékszögben hajolva, sétáltatással tölteni drága óráit. Ezért elindult önmaga, hogy mindenkinek jó legyen.

Egyre hosszabb ideig tud egyedül állni, illetve - emberi lények, székek, asztalok, szekrények, cd-állvány ("Boji nem szabad, Kispapa cd-je!!!") etc. - segítsége nélkül két lábra kerülni.

Ma már talán hat lépést is tett egyedül, s ilyenkor ő is elégedett. Mosolyog, s olykor meg is tapsolja magát. Persze szülei és nővérkéje is őt. Ami (aki) jár, az jár.

Természetesen a Blanka is - aki mostanság előszeretettel játszik Bojit - éppen most teszi meg első lépéseit.

Kispapa-féle kettős honfoglalás

Az új év az álom tekintetében nem indult jól. Egy kettős, vagy inkább többszörös honfoglalással kezdődött.

A minap Bojika először hajnal 1-kor kelt, majd ujj-beadás, némi hátsimi után vissszaaludt kb. 3-ig, amikor is keservesen felsírt. Megnyugodni nem akart, Kispapáék arra gondoltak, hogy éhes a drága. Be is szippantotta a Sinlacot, de utána nem tudott visszaaludni. Így Kispapáék között landolt, ahol persze szüleinek ujjaival a kezében rögtön elaludt. Ám Bojika mostanság rákapott a horkolásra, így se a Kismama, se a Kispapa - akik egyáltalán nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy a kiscsajokkal együtt aludjanak - nem tudott elaludni, mert Bojika vagy horkolt, vagy nyöszörgött. 1 órás forgolódás után elszenderedett, s visszakerült a gyerekszobába az ágyába. Ott csendben is maradt hajnalig.

Fél 5-kor a Blanka ébredt. Félálomban elkezdte énekelni a Mennyből az angyalt, majd kiabált. Ezúttal ő került a szülői ágyba - nehogy felébressze az épp alvó húgát - ahol, persze rögtön visszaaludt. Ekkor sírt fel ismét Bojika, akihez átköltözött Kispapa, hogy legalább a többiek pihenhessenek még egy kicsit.

Amikor Bojika már egyáltalán nem volt hajlandó a nővére ágyában a Kispapával maradni, a Kispapa fogta, s áttette a nagyokhoz, a szülői ágyba, azaz a három csaj feküdt összesen ottan. Ekkor, reggel 8 körül, a Kispapa szépen becsukta a gyerekszoba ajtaját, rátolta a reteszeket, bekattintotta a lakatokat, elfordította a zárat, s elszenderedett a Blanka ágyikójában.

B.U.É.K.

Egy kis szilveszteri beszélgetős-party azért - a hellyel-közzel alvó kiscsajok mellett - a Kispapáéknak is dukált. Csak szelíden, néhány - gyerekes, nem gyerekes, hamarosan gyerekes - pár gyűrűjében. Csak úgy röppent az idő, pukkant a pezsgő, folyt a bor, szólt a zene, majd a Himnusz, csattantak a csókok.

A Blanka úgy érezte, egy kicsit neki is részt kell vennie a nyitányban, meg is tette, de azért 10 körül már húzta a lóbőrt. A Bojika időben ledőlt, de szeparációsan szorongó lelke miatt egyszer azért felkelt biztos, ami biztos alapon fél 2 körül. Majd miután Kispapáék lefeküdtek - 4 körül - kb. fél órával később jött a következő ébredés.

Ekkor még sikerült visszaaltatni némi cumi bedugással, és ujj odaadással, de fél 8-kor végérvényesen megkezdte nappali tevékenykedéseit. Persze, Blanka is jó korán kelt, így a kóválygó Kispapáék csak a delet várták, hogy végre aludjanak a kiscsajok, és egy kis nyugi legyen.

A Bojika még csak-csak elaludt 1,5 órára, de Blanka, aki amúgy minden délután nyom egy laza 3 órás alvást, aznap semmit se. Köszi, Kispapa bosszúja lecsap.

Azért elsején már hamar lőtték a pizsit, így mama és Kispapa 9 körül már aludhatott.

Békés, boldog, álommal teljes új esztendőt minden kispapának és kismamának.