hétfő, november 23, 2009

Kis-nagy para

A Kismama és B3 - alias Zsófibaba - csütörtökön úgy döntöttek, egy kicsit beparáztatják magukat, még inkább a Kispapát. Szerencsére jó időben, aznap Kispapa már nagyjából befejezte nagyszerű alkotó tevékenységét, így könnyedén pattant a volán mögé, hogy a délután kezdődő erős pocak- és derékfájdalmakra panaszkodó 30 hetes Kismamát bevigye a kórházba, azaz az egyes női-re, mivel a Kismama szülésznénije azonnal behívta őket a híreket hallván.

Kismama nagyon aggódott, s végül is persze joggal. A kedves szülész néni megvárta Kispapáékat, pedig már lejárt rég a munkaideje, s miután megvizsgálta a Kismamamát, s persze az ügyeletes orvos is, a nagyszerű nőgyogyi-szülész doktor bácsival telefonon konzultáltak, s végül bent ragasztották estére mamát. Volt kis para, ugyanis kicsit kitágult a méhszáj - az tud beszélni is? mi mident mesélhetne... -, úgyhogy attól is lehetett tartani, hogy itten valami folyamat elindult. Kapott a Kismama infúzión keresztül - ingyé'!!! - alkoholt, no meg benne magnéziumot, egy idő után már kissé kipirulva, mosolyogva, de közben aggódva tekintett az ágyból Kispapára. A biztonság kedvéért kapott valami szteroidot is - nem rossz hely ez, csak a zene volt gyenge -, na de komolyan. A szteroid a kiscsajszi miatt kellett, 2 szuri, 24 óra különbséggel, a tüdőérlelést elősegítendő, ha mégiscsak ki akarna jönni.

Ráadásul a szülőszobán kellett pár órát tölteni, s valami front is lehetett - persze migrén is volt a levegőben -, mert 2-3 óra alatt néhány gyermek ki is pottyant ottan a környéken. Ráadásul egy pirinyó ikrek is, 800 grammok is alig voltak. Szóval azért e környezeti hatás egy kicsit még rátett a parára...

No, ottan aludt-nemaludt Kismama csütörtökön este, de aztán pénteken éccakára már hazaengedte a terhesorsztályvezető-guru (aki nem mellesleg Kismama doktorbácsija). A kórházban hétvégére ráadásul látogatási tilalmat is elrendeltek, (influenza) járvány miatt.

A hétvége így otthon telt, a Kismamának szigorú fekvés, meg néhány gyogyi lett felírva. Pl. görcsoldó,antibiotikum. Hétfőn délelőtt vissza kellett térni a kórházba kontrollra, s két óra parkolódíj megfizetése, száz oldal olvasás és egy fél sajtos pogácsa után Kispapa nagyjából újra feltűnni látta élete értelmét, illetve egyiket a négy közül, s megtudta, hogy lehet menni haza. Kismamástúl.

A (külső)méhszáj valamelyest kinyílt, ami harmadik gyermeknél már annyira nem para, de 30 hetesen azért igencsak vigyázni kell. Feküdni kell, nyomni a Mg-t, a görcsoldót, nem emelgetni drága hosszúcombú Blankát és Zsírborit. Legalább 5-6 hétig.

És Kispapát se. Egy darabig nem lesz box Erdei "Madár" Zsolt módra.

(P.S. Zsófibabával amúgy a legutóbbi uh szerint minden oké, be is fordult, méretei tökéletesek, csak még a születéshez picike, 1500-1600 g körül van, van még pár hete odabent.)

szerda, november 18, 2009

Első emelet

Kispapáék gondoltak egyet, és kicsit előrehozták Borika szülinapját, már ami az egyik ajándékot illeti. Kapott a Bojika a nagyszülőktől egy nagy méretű kókusz-matracot (eddig is ilyenen aludt ugye, csak bébi méretben) - ami aztán bizony nagyon egészséges. De tényleg. De legalábbis könnyebb tisztítani, ha valaki összepisilné. (Ráadásul Kispapa szülinapján vették a Kispapáék a cuccot, így még járt 5% plusz kedvezmény.)

Még régebben Kispapáék olyan emeletes ágyat vásároltak kislányaiknak, ami szétszedhető, azaz két, külön ágy is alkotható belőle. Eddig csak Blanka élvezhette a nagy ágy örömeit, de az elmúlt hétvégén Kispapa egy röpke délután alatt összeszerelte az emeletes ágyat, fúrt, faragott, csavarozott, és mindenki költözött. (Sőt, még az új falvédő is felkerült a helyére.) KisBlanka az emeletre, Borika pedig elhagyta a kiságyat. Könnycseppek nélkül. Meglepően jól fogadta a dolgot a kiscsaj, szinte rögtön megszokta, és egyáltalán nem hiányolja a régi ágyikóját. Nagyon élvezik a csajok az új birodalmukat.

KisBlanka pl. rendszeresen felcipeli az összes könyvét, babáját, majd vendégül látja a felső szinten Borikát is. Persze ez utóbbit szigorúan csak szülői felügyelettel. Ha ez nem lenne, a Blanka úgyis szól, köp, spiclisketik.

Szóval a család lassan, de biztosan megkezdte a készülődést B3 fogadására. Hiszen a rácsos ágyat ki kellett üríttetni.

csütörtök, november 12, 2009

H1N1 - csak saját felelősségre...

Hosszú átvirrasztott éjszakák után meghozta a kicsi család a döntést oltás ügyben. Miután a Kispapa és Kismama minden irodalmat átolvasott, és legalább 20 orvos véleményét meghallgatta, a család döntésre jutott-bár nem könnyű szívvel. A döntés értelmében pedig Kispapa és Kisblanka beáldozódott az oltás oltárán, a saját és nem utolsó sorban Borika és Kismama védelmében is.

Sajnos Blankánál amúgy indokoltnak tűnt az oltás, ugyanis az immunhiánya, a visszatérő asztmás hörghurutjai, valamint a közösségbejárás miatt fokozottabb veszélynek van kitéve, mint egy átlag 3 éves, de a döntés azért nem ment ilyen könnyen… Hiszen ki tudja, milyen hatással van pont egy kicsit immunhiányos kiscsajra…?

Kispapát még múlt héten megszúrták, Blanka pedig tegnap hősiesen viselte az oltás nehézségeit. Így lassan 48 órával utána el lehet mondani, hogy semmi mellékhatás nem jelentkezett, a homeopátiás oltás-kivezető bogyók hatásának kivételével, ami miatt egy enyhébb orrfolyás megindult ugyan, de ez valszeg a méregtelenítésnek is betudható.

Habár a Kismamák oltásának kérdésében megoszlanak a vélemények pro és kontra, de Kispapáék még mindig a Nem felé hajlanak, és egyéb módon próbálnak immunerősíteni. Bármennyire is szuper az oltóanyag, az oltásban lévő triomezál nem hangzik túl bíztatóan, és habár minimális a mennyiség, és vízben oldódik, de egyértelműen átjut a méhlepényen (ezt egy nagyon okos genetikussal konzultálva tudta meg a Kispapa, aki azért ajánlotta az oltást, csak azt nem tudni, hogy azért e, mert szóltak neki, hogy kell, mint ahogyan más kollégáknak is). És ki tudja, milyen mennyiségben, és hogy vajon ez hogyan hat egy 29 hetes magzat idegrendszerére, amely most fejlődik a legjobban. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon kb. 2005 óta nincs triomezál a gyermek oltóanyagokban. Ez persze nem riogatás, csak Kispapáék számára nehezíti meg eléggé a döntést. Meg arról egyáltalán nem szól a fáma, nem vizsgálták, milyen hatással van az oltás a magzatokra. (Korábban az volt kőbe vésve, hogy terhes kismamákat nem szabad oltani. Meg az is, hogy pláne nem teljes sejtes, még inkább higanytartalmú cuccal.)

Borika a maga 23 hónapjával szintén mérlegelendő, de e téren is a Nem felé hajlik a kiscsalád, bízva abban, hogy a legjobb döntést hozták, három év alatt nem igen ajánlott a megkérdezett "néhány" orvos által.

P. S.

Azért az is elgondolkodtató, hogy miért irattatnak alá a szülőkkel egy olyan papírt, hogy az esetleges szövődményekért az állam nem vállal felelősséget, minden a gyártót és az oltóorvost terheli, de az alulírott kijelenti, hogy az orvost nem fogja perelni.

Tehát döntsön a szülő, viselje a felelősséget a szülő, paráit oldja meg maga, ha meg nem oltat, akkor meg felelőtlen.

Azért ezt nem így kéne.

szerda, november 04, 2009

Hit me baby one more time

Habár nem gondolta Kispapa, hogy előbb-utóbb ne érkezne el ez az időpont, de mostan véglegesen megtörtént: Borika is elkezdett rosszalkodni időnként. Gyakran nyúl olyan dolgokhoz, amik tiltottak számra, és érdekes mód, ő nehezebben érti meg a „nem szabad” kifejezést, mint annak idején drága nővérkéje. Előszeretettel kapcsolgatja a lámpát, zum Beispiel.

Meg hát azért akaratát is ki tudja igencsak nyilvánítani, ha ne adj Isten valamit nem kap meg iziben, földhöz vágja magát, és hisztizik. Idővel abbahagyja, csak hát nem mindig könnyű, cérnával.

A testi erőszak-fenyítés fogalmát is hamarabb sajátította el, ugyanis már elég profin kezdi Blankát visszaütögetni, lökdösni, hol a játékból, hol indulatból. Előfordult, hogy a Blanka meglökte Bojikát, majd ő úgy visszaadta, hogy a Blanka majd’ a falnak esett. Blanka a hosszú combú csajszi (már anno uh-on is mondták a doktor bácsik), Bojika meg inkább egyelőre egy belevaló kézilabdás-beállósnak felel meg. Mármint lakatilag. De azért okos, hihi.

Kispapáék így Borikánál is kezdik bevezetni a „kezedre csapok”-at, főleg, mikor előszeretettel tiltott dolgok felé nyúlkál, a huszadik felszólítás ellenére is.

Csakhogy úgy tűnik, nem érti a tiltás eme eszközét, sőt, nagyon viccesnek találja a kézre pacsit. Olyannyira, hogy a minap Kismama észrevette, hogy Borika nevetve ütögette egyik kezével a másikat, és közben vígan kiabálta: „még egyszer, még egyszer.”
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...