szerda, február 29, 2012

Piliscsaba, Esztergom(ba)

Szombaton olyan történt ami már nagyon régen nem, Kispapáék végre eljutottak kedves régi szomszéd-barátaikhoz, KisÁbelhez, az ikerbabákhoz és kedves szüleihez. Az anyukák már vagy 4 hónapja próbálták összehozni a találkozást, de ugye 6 gyerekből valaki mindig beteg, fertőz vagy épp lábadozik, szóval nem könnyű a feladat.

De most végre sikerült, és ráadásul egy mini jelmez bemutatóval is készült minden gyerek. Ábel érkezéskor már a Pókember jelmezben virított, míg Kispapáék egy Törpillával, egy Hótündérrel és egy baba tündérrel vonultak fel.

A kezdeti visszafogottság lassan oldódott, szólt a Maszkabál, fogyott a palacsinta, beindult a pörgés. Kispapa kiscsajai nagyon rákattantak Ábel tesóira, Blanka mindkettőt megfogta, Zsófi lelkesen sikongatott nekik, Borika a maga kis visszafogott módján néha megsimogatta őket, majd húzott vissza rajzolni.

Piliscsaba után a kicsi kocsi folytatta az útját egészen Esztergombáig (by Blanka), ahol már várta őket a "Suzuki" család, azaz Zsófika keresztszülei és Andris, Nórival.
A jelmezbál ott is folytatódott, egy újabb Pókemberrel és egy Angyalkával egészült ki a társaság, majd az este egy kis Aranyhaj nézéssel zárult.
A gyerekek nagyon örültek, hiszen az éjszakát ott töltötték a Suzuki család birodalmában.

Este még a szülők is tudtak kicsit dumálgatni, aztán Kispapáék egész éjszaka küzdöttek az átjárkáló Borikával, és a cicizni vágyó Zsófikával, de azért viszonylag sikerült reggel 7-kor vidáman felébredni.
Délelőtt még nagy játszás, Apukáknak DARTS-ozás, finom ebéd, aztán tipli Budapestre.


A két kisebbnek sikerül elaludni már Esztergom határában, Blakának sikerült egészen a Szentedrei úton elaludni, így Kispapa még érkezés az álló kocisban őrizte a kiscsajok álmát az álló autóban.


 




csütörtök, február 23, 2012

Heti gyors

Borika még itthon, most már kezd magához térni, de Szegényke nagyon benyalta ezt a kórt.

A magas láz ugyan "csak" 3 napig tartott, de utána jött egy nagyon durva 3 napos köhögés, hányással megspékelve, majd takonykórral. Nem is nagyon evett, magához képest le is fogyott, és rettenetesen elesett volt.

 De sikerült antibigyó nélkül átvészelni a napokat, mert a doktornénink szerint Borika a legstabilabb, legedzettebb a 3 közül, így neki nem nagyon kell a lázcsillapításon kívül más. És igaza is volt a dokinak.

Mindenesetre a héten felváltva vigyázott rá Nagymama, a már dolgozó Kismama, és Kispapa. Időközben szegény Nagymama is kidőlt a sorból, elkapta a cuccot.

A két szélső-ahogy Kismama időnként hívja Blankát és Zsófit- eközben ovizott, bölcsizett, remélhetőleg ők már megússzák.

Zsófika továbbra is nagyon ügyes, most már nem kell őrködni a bölcsi folyosóján, elég uzsi végére odamenni érte.

Úgy tűnik, elfogadta az új élethelyzetet, a gondozónénijét imádja, bár néha azért keresi a Kismamát, de megvigasztalható. Már alkot is, rajzol, festeget, a művek kiállítva a bölcsi folyosón, 3 órákat alszik, rendesen eszik, szóval cuki.

De azért még megilleti az átokcuki jelző, hisz a bölcsivel párhuzamosan visszaszokott az éjjeli kelésekre, és már Kispapa nyugtatása sem elég, csak a Kismamát és a cicit akarja egész éjjel, kb óránként.

Kispapáék köszönik, igencsak jól alszanak mostanság, 2 gyerekkel kiegészülve, egy ágyban.

vasárnap, február 19, 2012

Influenza, welcome

Már a hét elején is lehetett sejteni, hogy itten valami készül, mert az ovi szinte kongott az ürességtől, a csoportszobákban átlag 5-10 gyerek lézengett, Boriék csoportjában pedig szinte mindennap belázasodott valaki az oviban.

Csütörtökön aztán, mikor Kismama ment a csajokért, Borika arca már lázrózsás volt, a szeme csillogott, és nagyon kis elesett volt. Péntek délelőtt még csak hőemelkedése volt, de péntek délutántól megérkezett a 39 fok körüli láz, ami szinte egész szombaton kitartott. A csajszika rég volt ennyire elesett, csak feküdt félálomban egész nap. Éjjel persze Kismamáékhoz költözött, de kb. óránként ébredt, félálomban mászkált ide oda, lefeküdt a földre aludni, majd visszamászott az ágyra, rugdosott, ütögetett, hányt. Közben Zsófika is felébredt, őt Kispapa próbálta visszaaltatni fél órás üvöltés után.
Blanka legalább jól aludt.

Vasárnap már jobban volt azért a csajszika, de délutánra ismét belázasodott, szóval holnap a doktornéni mindenképp ránéz majd.

Zsófika és Blanka egyelőre jól van,  mennek oviba, bölcsibe, élvezik a közösséget, amíg tudják.

Hangulatjavítóként pedig egy kép a három vírusgazdáról





Bölcsiben elalvós

A 2. ott alvást is sikerült abszolválni  Zsófikának a bölcsiben. Napközben is  jól elvolt, szépen játszott, evett, minden sírás nélkül bement, majd ebéd után maga kérte Erikát, akit állítólag többször megszeretgetett, hogy aludni szeretne.

Erika bent, Kismama kint őrizte az álmát. Közben azért megengedték neki, hogy egy pillantást vegyen alvó kicsi lányára, ekkor készült ez a lesifotó.

Alvás után aztán boldog sikításokkal vetette be magát Kismama karjába.




csütörtök, február 16, 2012

Még egy kis bölcsi

Hétfőn még Zsófikával sikerült ellátogatni a neves intézménybe, ahol újfent nagyon kis ügyes volt.

 Nyomott egy laza "szia, te kint maradsz-ot" a mamának, majd húzott be a terembe. Ügyesen reggelizett, játszott, majd az udvarra is kilátogattak.

Kismama-akinek még ezt a hetet non stop a bölcsi folyosóján kell tölteni in case esetre- addig kommandózott, amíg kivonultak az udvarra, nehogy a csajszi meglássa. Azért azt hallotta, hogy Zsófika megkérdez Erikától, hogy "hoj a mama?hoj a papa?", de aztán választ nem is várva, ment kifele.

Kismama titokban figyelte az ablakból, hogyan motorozik Gusztival, szánkózik Erikával, csúszdázik, szóval láthatóan szuper jól érezte magát.
Ebéd után kapta vissza a mama az örömtől sikongató,é s mér taknyosodni kezdő csajszikát.

És ahogy az a nagy könyvben meg lett írva, a múlt héten betegeskedő Blankát, aki kedden már ovizott, felváltotta Zsófi.
aki megúszta az első ottalvós napját. Hétfő este belázasodott, köhögött, taknya nyála összefolyt.

Szerencsére végül nem lett durva a helyzet, némi homeós bogyók és homeós Orsi segítségével 2 nap alatt lenyomta, és csütörtök 8 órára már nagymamától kapott kispárnával felszerelve, minden sírás nélkül bement a bölcsibe.

 Kismama persze kint várakozott, de szerencsére nem kellett segítség. Olyannyira megszerette Erikát, hogy többször is odabújt hozzá, a vállára hajtotta a fejét, pedig ezt tényleg csak a kiváltságosokkal szokta.

Kb. 5 perc alatt elaludt, és 3-kor már úgy kellett ébreszteni, uzsizott majd  örömtől sikítozva tiplizett a mamához. Tényleg nagyon ügyes kislány.

Persze, hogy azért minden ne legyen kerek, a mai nap Borika jött haza lázasan az oviból, csak hogy beosszák a csajok, és Kispapáék se unatkozzanak 3 gyerek mellett.

vasárnap, február 12, 2012

Báránykás farsang

Igazi bulis hétvége állt a csajok mögött. Szombaton Blanka legjobb barátnőjének, Zitának volt a 6 éves szülinapi zsúrja, ahova a szokásos kemény mag, tesókkal, szülőkkel volt hivatalos.
A buli 4-kor kezdődött és egészen fél 10-ig tartott, a gyerekek pörögtek, táncoltak, zumbáztak, ettek, ittak, játszottak, a felnőttek hasonlóképpn. Jó volt.

Vasárnap pedig a 9 órás mise után Báránykás farsang vette kezdetét, ahova csajok nagyon készültek, hiszen debütálhattak a hercegnős jelmezben. Borikának ugyanis Hófehérke, Blankának pedig Belle volt a vágya, és az angol turiknak hála, a Kismamának mindkét csajszi álmát sikerült megvalósítani.
Zsófika Babócának öltözött, csak a csápjait nem volt hajlandó felvenni, de azért  nagyon helyes  Katicalány volt.

A farsang jól sikerült, Kispapa autentikus zebra volt, Kismama meg csinos nyuszi lány, de a többi felnőtt  és gyerek se panaszkodhatott. Felvonultak, csigák, bohócok, hercegnők, tündérek, tigrisek, kis tökök, pattogatott kukoricák. Jelmezverseny is volt, tortákkal, majd igazi tombola.

De meséljenek a képek:








péntek, február 10, 2012

Bölcsi news

A történet már 1 évvel ezelőtt megkezdődött, mikor is a Kismama beíratta Zsófikát a kerület legjobb bölcsijébe, jó előre, a következő év szeptemberétől. A csajszit feljegyezték, a Kismama kapott egy nagyon hosszú sorszámot, és a téma feledésbe is merült.

Történt aztán, hogy a karácsony előtti héten megcsörrent Kismama telefonja, és egy kedves hölgy gratulált, hogy Zsófika felvételt nyert a neves intézménybe, de már februártól van hely, nem kell várni szeptermberig, sőt ajánlatos akkor el is kezdeni, ha már van hely.

Kispapáék azért kértek 2 nap gondolkodást, mert elég hirtelen jött a dolog, főleg Kismamának, filóztak, megvárják e a szeptembert, stb, de végül is úgy döntöttek, belecsapnak a lecsóba, pontosabban a bölcsibe.
Hisz egyrészt Kismama lassan munkába áll,  másrészt a csajszika 2 éves, igazi társaságfüggő gyerek, aki az elmúlt pár hónapban már látványosan unatkozott itthon a nővérkéi nélkül. Mindennap igényelt valami programot, társaságot, manótornát, báránykákat, stb., szóval érződött, hogy ő már bizony nem elégszik meg a Kismama kizárólagos társaságával.

Miután a döntés megszületett,a  januári délelőttök bölcsi kóstolgatásal teltek, ami az udvaron való játéklehetőséget és a gondozónénivel való ismerkedést jelentette. Több kevesebb sikerrel.
Az udvart kevésbé élvezte a csajszika, a januári mínuszokban eltöltött másfél órák kicsit elrettentették, és mivel a szkafanderében elég nehezen mozog a sok réteg miatt, nem nagyon tudott se mászókázni, se csúszdázni, így  elég sokszor végződött a bölcsi látogatás földön fetrengő hisztivel.

A valódi szoktatás aztán ezen a héten kezdődött.

Kismama, és Kispapa Zsófikával hétfőn 10-kor ott állt a vártán, pótruhákkal, pelusokkal, papírokkal felszerelve. A hivatalos becsekkolás után Zsófika pótruhái bekerültek a Nyuszi szekrénybe, Zsófika pedig Kismamával játszott az udavron, majd a teremben, végül szépen megebédelt.
Az udvar ismételten nem nyerte el a tetszését, a terem viszont teljesen lenyűgözte. A kis wc-ért pedig egyenesen odavan, mindig rá akar ülni.

Kedden ugyanez volt a menet, Zsófika egész jól bírta a dolgokat, bár a mama még vele volt. Néha bepróbálkozott egy egy cicit szeretnék mondattal, de szerencsére sikerült a figyelemelterelés.

A gondozó néni, Erika, nagyon kedvesnek bizonyul, Zsófika is egész jó viszont ápol vele,  meg úgy az egész bölcsi bejön neki, csak az udvaron nem szeret nagyon kint lenni ilyen hidegben. Bár már ott is kezdett oldódni, hisz találkozott Gusztival , aki rögtön szárnyai alá vette.


Szerdán a Kispapa volt a soros, nagyon ügyesen játszottak, ebédeltek együtt, sőt Kispapa még a többi gyereket is szórakoztatta a csoportból

Csütörtökön és pénteken már reggel 8-ra kellett menni, ekkor a Mama volt a társ.
Csütörtökön aztán kicsit kibolrult a bili, mert a csajszika már 90 perce kint volt a mínusz 8 fokban, mire lassan kihozták a gondozónénik az összes kisgyereket. A másfél órás fagyasztás után a csajszinak láthatóan elege volt a hidegből, és nehezen viselte, hogy még nem mehetett be a mamával.
Rá is zendített keményen, és mikor neki állt volna ciciért reklamálni dühében, a gondozónénik gyorsan beküldték a mamát, aki ott hagyta a zokogó csajszikát.
Egyébként Zsófinak tényleg a hideg volt a baja, nem a mama hiány, mert amint visszavitték a terembe, rögtön megnyugodott, szépen ebédelt, játszott Erika nénivel.
Kismama addig a bejáratnál dekkolt és várt a csajszikára, aki 12-kor tele pocakkal és nagy vigyorral meg is jelent, tökéletesen megelégedve.

Pénteken reggel már a teremnél el kellett válni a mamától, de Zsófika gond nélkül menetelt befele, és még csak vissza se nézett.
Kismama a többi beszoktatós mamával addig kint ücsörgött mintegy 4 órát, közben a gondozónénik párszor kijöttek referálni, de állítólag Zsófival minden oké volt.

Jókedvűen reggelizett, játszott, olvasott, babázott, haverkodott, majd gyönyörűen megebédelt, és Kismama 12-kor egy tök feldobott, vidám babát kapott vissza.

Persze nyilván lesz ez még így se, de kezdetnek azért nagyon jó.

Jövő hétfőn még ugyanez a menet és keddtől megpróbálják a bent altatást. Akkor még mindennap bent kell maradni a bölcsi területén Kismamáéknak, in case of emergency, aztán utána kezdődik a real world.



vasárnap, február 05, 2012

Hóember a Belváros szívében








Kispapáék a hétvégére egy rövid gyerekes síelést terveztek, de ahogy az lenni szokott, Murphy közbeszólt, Blanka péntektől kezdődő tüdőgyulladással és a már jól ismert, "megszokott" asztmás hörghuruttal itthon lebzselt, így síelés lefújva.

Azért hogy némi levegőzés legyen a csajoknak, jobb híján Kispapáék nagyszerű házának belső udvarán építettek egy szuper hómembert, és élvezték a régóta várt hóesést. A Hóember nagyon hitelesre sikerült, kapott répa orrot, mandarin szemeket, sálat, kiselejtezendő edényt a fejért, dugókat a pocakjára.
A programhoz aztán csatlakozott a szomszédben lakó, szintén Zsófi baba, és az anyukája.

A felnőttek némi felnőtt itallal, a gyerekek meleg teával küzdöttek a hideg ellen, de nagyon jó kis program kerekedett ki a délutánból. Szerencsére Blanka is már jobban volt, így kicsit ő is csatlakozott az építő brigádhoz.

És szerencsére a többi szomszédot sem zavarta a gyerekzsivaj.




szerda, február 01, 2012

To be or not to be

Kispapa nagyobbik kiscsajai, de főleg a 4 éves Borika, olyan korba kerültek, hogy egyre inkább foglalkoztatja őket a születés-halál témája.

A hogyan születik a kisbaba témát egyelőre nem feszegetik, illetve úgy gondolják, ők kiscsillagok voltak és onnan fentről, a mennyből költöztek le a Kismama pocakjába, és mindez történt azért mert a Papa és a Mama szerelmesek.

A halál téma feldolgozása azonban nem annyira egyszerű nekik. Szerencsére nem érte őket eddig semmilyen trauma, szeretett személy elvesztése, de mivel mostanában egyre komolyabb meséket is néznek, ezekben időnként elő elő kerül ez a téma (lásd Hófehérke, Mackótestvér, Magyar népmesék)

Blanka teljesen magától, minden vallástól függetlenül, így fogalmazta meg a dolgokat: ha meghalok, megint csillag leszek, játszom egy jót, és újra lejövök, és majd megint te leszel az anyukám, a papa az apukám. És valószínű ezzel meg is nyugtatta masgát.

Borika már nehezebb eset, nála kicsit gondban vannak Kispapáék, hogyan is segítsék neki ezt a témát feldolgozni, ugyanis ő a tragikus oldaáról ragadta meg .
Először kezdte azzal, hogy felsorolt minden ismerőst, rokont, barátot, és megkérdezte, hogy ők is meg fognak e halni. Majd a következő körben a babáit, a Barbikat kérdezte. Ezt már keményebb dió volt lekommunikálni.

Később annyival elintézte a dolgot, hogy ő bizony sose fog meghalni, mert majd elbújik, de mostmár egyre többször fakad  sírva minden ok nélkül, hogy ő bizony nem akar maghalni.
Aztán van mikor a Nagymamának mondja, hogy először majd te fogsz meghalni, mert te öreg vagy, stb., aztán majd a nagypapa, és így tovább.

És mindezt úgy, hogy ez a téma egyáltalán nincs napirenden se az oviban sem itthon, de valahogy befészkelte magát Bori fejébe.

Kedves pszichológus olvasók, ötletek, gondolatok?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...