Hangos nevetéstől a harmadik szuriig

A kiscsajszi mostanában már nem csupán hangosan karattyol, hanem pár napja már hangosan rötyörészik is. Na azért nem magában és nem akármin, ehhez azért szükséges egy Kismama vagy egy Kispapa.

A hangos rötyörészés, nevetés főleg úgy érhető el a célszemélynél, ha csupasz pocakját erőteljesen megfújja az ember, amely egyfelől különös, félreérthető hangot generál, másfelől viszont erőteljes Blanka nevetést idéz elő. Természetesen csupán a jól neveltség, a társadalmi normák és illem keretein belül.

Ma délelőtt a harmadik kötelező szuriját is megkapta a kis Blanka. Egyelőre aluszik, most van neki az alvóideje, a szájában két ujja, a másik keze kiterítve. Most sem volt semmi ellenkezés, harc a szúrós nénivel. Csak csend és nyugalom.

Azt is megtudtuk a doktor nénitől, hogy a négy hónapjához képest a kiscsaj jól mozog is, meg nem is. Azaz.

Az, hogy a lábacskáját, illetve lábujjacskáit egyre erőteljesebben tömködi a szájába szuper, mert ez a magas fejlődési szint csak kb. 5 hónapos korban várható el. Másfelől viszont „kimaradt” egy-egy mozgás. A lusta kiscsajszi ugyanis nem igen forgolódik, amit azonban már megtehetne. Mostantól esténként kis lepedővel lehet, kell segíteni ebben, hogy rájöjjön a kiscsaj, milyen jó is forgolódni. Mert állítólag jó.

Hát így állunk. Illetve fekszünk. És közben nem forgolódunk. De már pislákol a fény az alagút végén.

Egy kis punk

A minap egy kis punk, azaz Patrik jött a kis Blankához vendégségbe, persze úgy időzítve, hogy a Kispapának még legyen egy-két elintézni való dolga. Reménykedtek a fiatalok, de a Kispapa éber volt – legalább is ezzel áltatja magát -, figyelt, nézett, jegyzetelt, s ügyelt az erkölcsre.

A kis punk megérkezésekor aludt, nyilván erőt gyűjtött, hogy aztán fitogtathassa fizikai teljesítményét. Amikor ugyanis a fiatalok egymás mellé „tevődtek” a tapilapokra – vagy mi a görcsökre –, s feléjük a kis állványon a kis nyuszik is odakerültek, a kiscsávó fél kézzel elkezdte emelgetni a nyuszi-állványt, majd szinte rá is tekeredett. Nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy fizikumával próbálja meg hatalmába keríteni a kis Blankát.

Hogy sikerült-e, nem tudom, de aztán, mint az egyik képen látszik is, valami laza dumával („Kint áll a verda, bárhová elviszlek bébi”) igyekezett levenni a lábáról. Ami sikerült is, ugyanis egymás mellett feküdtek… De ezt az egymás mellett fekvést nem úgy kell ám érteni…

De ekkor rajtaveszett a kiscsávó. Mármint a lazadumázással. Ugyanis a kis punk erőben, mozgásban, hihetetlen dupla forgásokban ugyan simán lenyomta a kiscsajt, de dumában nem. A kis Blanka folyamatosan magyarázott, beszélt, karattyolt, amit idővel a kis Patrik mintha nem igen bírt volna.

Hát igen. A nemek közti különbségek. Korán kezdődik.

Gögyögögyöháááááááá

Hát ennek a kiscsajnak be nem áll a szája, állandóan magyaráz. A közelmúltban rájött, hogy neki bizony hangja is van, de még milyen! Szerinte, mármint a kis Blanka szerint szép is, gondolja a Kispapa, ugyanis szinte folyamatosan magyarázz. Kivéve, ha alszik, eszik, vagy éppen a nyuszik alatt fekszik…

Reggel felébered, magában beszélget, illetve a haverjaival: egy kisvonattal, a felette lógó cókmókkal, a felhúzhatós bohóc-szerű képződménnyel. Ezután kap egy kis reggelit, majd visszaalszik. Majd utána újra kezdődik a szövegelés: Gögyögögyöháááááááá. Mesél a benne lecsapódó dolgokról. De vajon miről? A nyuszikról? A nagyszerű szülőkről? Tejciről? Netán barackról?

Barack, bizony. Mert már azt is kap ám, nemcsak almát. Az első őszibarack kicsit savanyú volt – erre persze a szülők csak később jöttek rá -, de azóta van tesztelés, s most már minden rendben.

Sőt, a kiscsaj a barack fogyasztása közben elégedetten cuppog is.

Hát így állunk. So it goes.

Az első kemény kaki

Ha kell, ha nem, elkezdtük az almaevést, ami már egyre jobban megy. Sőt.

Az eljárás egyelőre különleges, jó dolga van a kiscsajszinak. Most már csak reszelés van és kiskanállal kapja a kiscsjaszi a kajcsit. Kispapa ölben fog, miközben Blanka anyuka reszelt almát tuszkol a célszemély szájacskájába. Aki kicsit nyammog, majd nyel. Azért a legtöbb esetben ez nem elég, pár perccel később érkezik az anyatej is. Biztos, ami biztos.

S az alma meg is hozza "gyümölcsét". Ma megérkezett az első, kemény kaki. Pezsgőt ide! Nem semmi... Hát igen, nem semmi: pontosan kaki. Mint Tom Cruise gyermekéé.

A hétvége egyébként egy kis szigeteléssel - mármint a Hajógyári szigeten - telt szombaton. Reggel nyolc körül kelt a csajszi, majd kapott kis kaját anyától (vagy anyutól? - ez még nem eldöntött kérdés Blanka szülőknél...), amelyet követően Kispapával húzta a lóbőrt kb. 11-ig. Majd jött a szigetelés Tódiékkal, ahol a fiúk eregettek, mármint sárkányt és frizbit, a lányok babákról beszélgettek. Valószínűleg.

A mai nap is hasonlóan kezdődött - az alvásig -, csak aztán Kispapa dolgozni ment, a csajok meg sült kacsázni és fiúzni. Már megint. Ez a kiscsaj már megint krampózott, ráadásul egy fiatalabb kiscsávóval, méghozzá a pecóján. Persze csak akkor meri ezt megtenni, ha a Kispapa éppen távol van.

The Big Apple

Bizony, bizony. Pár napja ráéreztünk az alma ízére.

Egy kis para indította el a nagy almaevést: a doktornéni jól megijesztette a kismamát, Blanka-anyukát, hogy ez a kiscsaj - na jó, valószínűleg nem így fejezte ki magát - mostanság nem nő annyit, amennyit kéne. Nem gyarapodik annyit, pontosabban. "Anyád hogy van?" - merült fel automatikusan a kispapában a kérdés - gondolatban - a dokinéni felé. A kiscsajszi minden kaja után elégedetten mosolyog és olykor ezt megtoldja egy-egy erőteljes büfivel is. Akkor olyan nagy baj csak nem lehet. De erről ennyit.

Szóval elkezdtünk almát fogyasztani. Lereszel, apró szűrőn átnyom, kanállal megetett, majd a célszemély elégedetten - olykor kicsit fanyalogva ugyan -, de mosolyog.

Finom is az alma. Csak ne kéne megpucolni.

Keresztelő képekben

Keresztanyuval még Koppány haverjaként

A tisztító víz

Két keresztanya+két keresztapa+két keresztgyerek

Emma baby

Blanka baby

"Félelmetes" keresztanyák

A megtisztulás után

After party

Eltávolodtunk Koppánytól

Szegény anyuka egész héten – hétfőtől péntekig – a fejével, illetve migrénnel birkózott, de szerencsére túléltük ezt mind a hárman. S ami még jobb: vasárnap reggelre, azaz a kis Blanka és a kis Emma keresztelőjének napjára már friss lett, szép és üde lett. Na nem mintha előtte ne ilyen lett volna…

Vasárnap reggel, mint ahogyan mostanában sokszor, a kiscsajszi már hat körül követelte a hasába való tejcit, aztán azért visszaaludt. Hamarosan kelt a szüleivel, készülődve a nagy napra. Na de mit vegyünk fel? – jött a költői kérdés most már nem csupán egy, hanem két nő szájából.

Volt egy-két ruci próba, anyukánál és a kiscsajszinál is, de aztán idővel – jó kis idővel – elkészültünk. Hit the road! Ahogyan kell, pakra 11-re érkeztünk, természetesen utolsónak, de hát a nagy emberekre várni kell! Pláne ilyen nagy ünnep előtt…

Közös keresztelő volt, vice-versa, oda-vissza: a kis Blankának Zsolti és Zsuzsi, míg a kislányuknak, Emmának kismama és Kispapa lettek a keresztszülei, akik majd ama bizonyos utat mutatják. A pap bácsi, Feri atya a ceremónia alatt végig figyelt arra, hogy a kislányoknak ne legyen túl megterhelő a keresztelő, nem is volt túl hosszú, s a kiscsajszik is nagyon illedelmesen viselkedtek. Sőt, a kis Blanka ezen programot kivételesen éberen töltötte. Gitáros muzsika, egy kis vizecske, megtisztulás, család.

A keresztelő után Joe bácsi vendéglátóipari-egységébe látogattunk: hosszú asztal, sok husi, üccsi, egy kis sör, napsütés, sok-sok emberke. És hát sok ember sok ajándék(hehehe): fülbevaló, rágóka, nyaklánc, zörgős könyv, csörgő, rucik, tapilapok, …

Délután egy kis pihi után a keresztszülők meghosszabbították az ünnepet, míg a kiscsajok az ágyikóban durmoltak. Az estet csak a szerbek rontották el egy "kicsit".

Víz alatt

Amikor is megszületett a kiscsajszi, sok mindent sikerült begyűjtenünk innen-onnan, köszönhetően kedves barátainknak, családtagjainknak. Így példál egy Tummy-tub-ot is. Nem olyan régen ki is próbáltuk.

Első alkalommal nem igen jött be a kiscsajnak.

De ma este nagyon. Arra gondoltunk, ilyeneket csinálhatott egykoron odabent is. Halkan, csendben nagyon élvezte ezt a fajta fürcit. A pici lábait maga alá gyűrve, folyamatosan azon igyekezett, hogy belekortyoljon a vízbe. Közben forgott a saját tengelye körül, amit a pocakban is gyakran megtett.

Ráadásul anyuka és a kispapa kezét is olyan furcsán harapdálta. Lehet, hogy ezt csinálta a köldökzsinórral odabent, egykoron.

Esztergombában

Újabb nagy utazást tettünk, ezúttal Esztergombába, ahogyan egykoron állítólag - habár erről írásos forrásunk nincs - a Kispapa emlegette a neves királyi várost. Na nem tegnap.

Itt már járt a kiscsajszi, igaz, csak pocakban, de úgy aztán már háromszor is (Blanka anyuka sorolja is: először 8 hetesen, majd 22, illetve 33 hetesen - ilyen dátumokat csak a csajszik, bocsánat, a nők, bocsánat, az anyukák tudnak...). Na szóval háromszor is, de most úgy igaziból, igazán, először.


És hát a kis autógyáros leszármazott (Bandi, hamarost 9 hónapos lesz, pontosan 11-én), csodájára is járt, illetve hát asszem vice versa - de erről még nem mertem egy kérdést sem elgügyögni a kiscsajszinak. Állítólag a két kisember meg is fogta egymás kezét. Ezt a perverz tényt csupán a két anyuka igazolhatja, mert hát az apukák a konyhában söröztek.

A nap azért nem csupán ebből állott, mindezt megkoronázta egy nagyszerű rakott krumpli - kispapa apukájáéval versenyezhet -, illetve egy kellemes kis séta fagyival, somlói galuskával, néhány megvadult gólyával, akik szegények sárga pólóban köröztek a vár körül.

Mondani sem kell, a kis Blanka és a kis Bandi a séta alatt szunyáltak. A kiscsávó olyannyira, hogy úgy aludt el a kicsi kocsijában, hogy a fejét a kezében szorongatott fagyis tölcsérrel igyekezett kitámasztani.

Rövidre vágva, tartalmas, szép nap volt. Azóta a kiscsajszi szája be sem áll. Csak nem szerelemes?

Keresztel ő

A mi nagy eseményünk, azaz a jövő heti keresztelőnk előtt, tegnap, azaz szombaton Ádi, azaz Feri unokatesó keresztelőjén jártunk. Megvolt tehát a főpróba. Bizony.

De azt hiszem mondani sem kell, hogy a kiscsajszi inkább csupán testileg volt ott, lelkileg kevésbé, ugyanis szinte végig aludta – újfent – ezen eseményt is. De legalább jól viselkedett.


A rituálé Ádi családjának kertjében zajlott, majd egy közeli étteremben csillapodhattak az éhség és a szomjúság kellemetlen érzetei. Az illatokra már a kis Blanka is kicsit magához tért, de számára az illatok csupán illatok maradtak, s az ízek már nem váltak, válhattak valódi ízekké. Maradt néki az anyatejci. Nem mintha azzal bármi panasza lenne.

Szóval jó nagy pörgés volt újra, azt nem is említve, hogy este kismamához és kispapához a híres bécsi fotós és becses „neje” érkeztek, egy kis bemelegítésre a szombat esti láz(uk) előtt, egy kis Blankázással megspékelve.

A fiúk zenéről beszélgettek, a lányok nem tudjuk miről. De biztos a hülye fiúkról. Hát ez vár a pici Blankára is.

Újabb szurik

Szegény kicsi Blanka a hét elején újabb szurikat kapott, egy kötelezőt, s egy választottat, mondhatni bónuszt. Ezúttal is a pici combjaiba kapta a tűket.

Ugyebár minden kispapa és kismama tudja, hogy az idéntől változtak az oltások, kevesebbet kapnak a kis hölgyek, urak. Most mi a harmadik hónap utánit kaptuk meg, illetve hát csak a kiscsaj: a diftéria, tetanusz, szamárköhögés (pertussis) elleni oltás második felvonását egyben az elölt vírust tartalmazó gyermekbénulás elleni oltóanyaggal és a Haemophilus influenzae baktérium elleni oltóanyaggal. Hú, ezt mind sikerült ideírni. (Mindez egynek számít.)

Na és a kiscsaj megkapott egy "fizetős", agyhártyagyulladás elleni csodaszernek az első részletét.

Habár voltak kockázatok mellékhatások is, azért orvosunkat, gyógszerészünket emiatt nem kerestük fel.

Sokkal nyűgösebb volt a kiscsaj, na meg egy kis hőemelkedés is akadt. Viszont a hőmérőzésnek - ami hát a kis popójába került - nagy előnyeként sorozatosan érkeztek a kisebb, barna csomagok odabentről. Ez a kismamát is megnyugtatta, aki az elmúlt napokban, hetekben azon aggódott, hogy - egyszerűbben kifejezve - ritkán szarik a kis drága.

Hát így állunk.

Végre péntek.