Nő hegyek

Ha lehet hinnni a legújabb előrejelzseknek, tovább romlik sör-almalé, férfi-nő arány, ugyanis egy újabb kiscsajszit prognosztizált a tudós bácsi csodakütyüjével.

És semmi egyébb "szíves" parát sem talált, pláne nem plusz izmocskát abban a pici lüktető szívben.

Reméljük így is marad, azért vár még ránk egy genetikai ultrahang, biztos, ami biztos. Kispapára meg az ágy és egy kis pihi.

Balaton Sound 2.0

A Balaton hangzása újra megvolt, igaz Beastie Boys nélkül, a másik oldalon, pár nappal később. Péntek este nyomultunk le, a kiscsaj - a délutáni alváshiányból kifolyólag - jó egy órát üvöltött hátul, a Kispapa székét pedig az - újra - kismama rugdosta, hogy "lassaban". Nem mintha száguldoztunk volna megpakolt autóval, plusz egy "potyázó" kollégával, akit a közeli balaton(e)parti településen tettünk ki.

Szóval estefelé megérkeztünk, a kiscsaj ekkor már húzta a lóbőrt, annyira, hogy fel se ébredt, amikor szakszerűen át lett helyezve mobilágyába. Természetesen a szemközti parkolóban ezen a hétvégén rendeztek három napos bornapokat, utazó borcirkuszt, ahol is éjfélig dübörgütt a rákenroll, majd ötig-hatig a scheisse és a wunderbar.

Azért jó volt, szombaton kelés, tipli a boltba, mégis legyen itthon valami, ha olyan illusztris vendégeink érkeznek, mint például a híres Benedek és Júlia. Na jó, a szüleik is. Szóval gyors bevásárlás, majd a bolt előtt gyors evés, a kiscsajszi már annyira rá volt indulva a kajára.

Hamarost meg is érkeztek a vendégek, gyorsan tipetta a strandra, ebédig. A kiscsajszi újfent élvezte a Balaton hullámait, igazi vizilényhez méltón. Ezúttal extra segítséggel, egy úgynevezett úszógumival. Ez aztán extra kényelmet is biztosított, hátradőlve, a kék lasztit szorongatva élvezte a hullámokat és a sunshine-t.

A kiscsajoktól és Benedektől való megszabadulás után a nagyok szalonnát sütöttek, majd kb. fél hatig, félálomban hallgatták a hegedűn kissé pityókásan előadott cigánymuzsika örökzöldjeit egy kis spicces énekhanggal kísérve, húsz torokból.

A vasárnap is többnyire balatonozással telt, egy kis strandkajálással, őshonos girosszal és, ha már Balaton, Soproni Ászokkal.

Lépegető

Szóljanak a fánfárok, peregjen a dob, a kiscsajszi a közelmúltban újra a fejlődés útjára lépett, ez úttal szó szerint.

Éppen nagymami volt itten látogatóban, amikor megtörténet a csoda, a kiscsajszi megtette első, önállónak nevezhető, igaz kicsit még inbolygó lépteit.

Azóta már egyre tökéletesebb a mozgás, csiszolódik a testmunka, nőnek a távok. Lassan visoznt be kellene szerezni egy pórázt is.

Mozgás. Ez a kiscsajszi elég mozgékony, nem igen fér a bőrébe, talán ezért nem is olyan dundi. (Szerencsére. Nem is lehet annál rosszabb, amikor az ember lánya már felsős, középiskolás, azt ő hordja a legnagyobb szoknyát, a fiúk kiröhögik, s érettségiig a kutya se néz rá. Habár ez meg azért jó, mert akkor nem kell majd a serkenő bajszú, szerencsétlen udvarlókkal bírkózni...)

Szóval van mozgásigény. Tegnap, gondolta a Kispapa, a kiscsaj ellesz a nagy ágyon, a Lolka és Bolka csak leköti egy ideig. Két percig sikerült is nekik, ez alatt a Kispapa írt, a változatosság kedvéért. Azért óvatos, körültekintő, figyelmes volt a Kispapa, tett néhány kispárnát az ágy szélére, biztos, ami biztos. Ez jó döntésnek bizonyult: ugyanis a kiscsajszi nekidölt az egyik párnának, majd egy "szaltómortaléval" a levegőben hosszában megpördülve dobott egy hátast.

Szerencsére telibe kapta a parkettát, a nyomás eloszlott, a sírás csak kettő (a számokat húsz alatt betüvel írjuk ki) percig tartott. A Kispapa karjaiban vigasztalta kicsi lányát.

Alig mertük elmesélni a tanításból hazaérkező mamának.

Balatoni merülés

A hétvégén Balcsin volt a kicsi család, nem most, még előtte, amikor még nem volt ilyen giga kánikula.

Mama és Kispapa nagyon kíváncsi volt, hogyan is fog a kiscsajszi reagálni a balatoni feelingre. A reakciók minden várakozást felülmúltak.

A vízbe még a kispapának sem volt igen kedve bemenni, mert valahogyan akkor még kicsit hűvöskének bizonyult, de a kiscsajszit nem lehetett megállítani. Ha rajta múlik, még most is ott úszkál. Na jó ez talán túlzás, fürcizik inkább.

Jó nagyokat sétált a Balcsiban a mamával, nagymamával és a Kispapával. Méghozzá a híres csopaki strandon, ahol a kiscsávók és kicsajok nagy örömére a partot feltöltik homokkal, így nem mélyül olyan gyorsan a víz, sőt, várat is lehet építeni, meg mindenféle süti-trutymót a parton. Szóval a kis Blanka akár lilulásig is maradt volna, de hát a szülői szigor ennek elébe ment.

A fürcit egy kis palacsintázás követte, ahogyan azt kell.

A kiscsajszit nem csak testileg képezzük, hogy készüljön a jövevényre, lelkileg is.

Nő (kisfiú?) a család

Először is köszönjük a gratulációkat a kicsi család nevében, valamint Márk, illetve Bori vagy hát ki is tudja, még kicsodának a nevében.

Kedves, aranyos, fejlődőképes a pici egyed, lassan már emberszerű kis képződmény is. Aki. Aki mintha kicsit több (magazat)vizet zavarna, mint korábban a kiscsajszi. Aztán lehet, hogy mindez csak nosztalgiázás.

Mert a kismama mostanság kicsit rottyon, mintha több hányingeres jelzés lenne, meg több kisebb-nagyobb émelygés-szerű dolog. Lehet, hogy éppen ezért kiscsávó? Nem mintha ne lenne mindegy. A közhelyek hülyén hangzanak, de mégis: a lényeg, hogy egészséges legyen.

Meg ez a sok(k) hülye forntváltozás is jó a kismamának, állandóan fáj a feje, de elég durván, azaz Miss Migrén gyakori vendég errefelé.

Tud valaki valamilyen baba-barát ellenszert?

Sokféle próbálkozás volt már, migrén szakorvosokkal, aqupunktúrával, speckó gyogyikkal, nagyon erős gyogyikkal (de ez ugye mostanság nem igen ajánlott...). Szóval várjuk a válaszokat. A helyes vagy vicces, előremutató, pozitív jövőképet sugalló megfejtők között kisosrsolunk egy-két lejárt szavatosságú bébiételt, enyhén megcsócsált csörgőket, na jó, esetleg valami hasznosabbat is.