Bori para

Megtörtént a kis ellenőrzés.

Mert ahogyan annak lennie kell, rendre akad - a Kispapa szerint - kisebb, - a mama szerint - nagyobb para. De hát ez így szok menni. Mármint a kis Borival.

Úgyhogy volt ám "amniocentézisvagymis", annak eredménye persze minimum 2 hét, de inkább 4. Köszi. Megnyugtató.

Azért voltunk még a héten szívultrahangon, mert ugye korábban láttak valami szívizom megnagyobbodást, de most kiderült, nincs baj, születésig elmúlik. Na azért ez sem ilyen gyorsan tudttuk meg.

Édeshármasban ment mama, Blanka és Kispapa a népszerű intézménybe. Kispapa leginkább a kiscsajszit próbálta lekötni, aki leginkább a nyakában randalírozott, vagy a széken kúszott-mászott, ha nem éppen az ehetetlen pogácsát morzsázta szanaszét a váróban több tucatnyi szempár között. Néha azért volt egy kis séta a parkolójegy automatáig is... De aztán kiderült: no para.

Most már csak azt a szaros amnio eredmény kellene megtudni. Állítólag, ha baj van, szerdánként szoktak telefonálni, mert csak akkor végzik az ilyen vizsgálatokat, s foglalkoznak ezen ügyekkel. Ma csütörtök. :)

Szombaton meg Balaton.

Talmás

A nyaralás második felvonása a híres-hírhedt Tóalmáson zajlott, amely szűkebb, baráti-férfiúi körben egy jó ideje elsősorban a pálinkájáról ismerkszik meg. De azért van ottan pici tó is - igaz, évről-évre mintha menne össze, de valahogyan mégis ülnek lelkes horgászok a partján -, illetve van egy Andrássy-kastély is.


Igazából azért kellett feljönni Balcsiról, is, mert a kis Blanka rendkívül bonyolult felvételi után felvételt nyert nyócker egyik patináns bölcsijébe, és szülői értekezlet volt. Ahová a Kispapa a kiscsajszival nyomult el, a kismama később csatlakozott. Amig nem jött, igyekeztünk rendesen viselkedni, nem fingani, böfögni, kiabálni. A kiscsajszi sokáig azért nem bírta - Kispapa azért hosszabbb ideig -, idővel fészkelődni kezdett, s egyre több trükkhöz kellett a nemző atyának fordulnia, hogy lekösse a kiscsaj figyelmét, és elterelje a kiabálástól. (Pl: toll kézbeadás, betét nélkül, papír átnyújtása, vizecske, etc.). Aztán az előtérbe mentünk.


De valószínűleg nem kerül a kiscsaj a bölcsibe, kicsike, mama itthon lesz, mással egyetemben...

("Mással egyetemben." Remélhetőleg minden rendben a kis ebihallal is, egy, a Kispapának nem túl tapasztaltnak tűnő uh-os, 30-as hölgy látott egy kis szívizom nagyobbodást vagy mit, ami az izgalmakat okozta, okozza. Más nem igen látta, egyéb para nem merült fel. Tehát feltehetőleg no para. Azért még lesz egy kis ellenőrzés.)



Szóval nyár, második felvonás, Tóalmás. Kell egy hét együttlét, édeshármasban, nyugiban. Az első nap szép, napos, fürci a kis kerti medencében, a kiscsajszi ki se akart jönni, a Kispapa is elvolt vele ottan egy kis söröcske kíséretében. Másnap egy kis roadmovie, hatalmas utazás Jászberénybe, illetve csak az állatkertbe. A kis Blanka első igazi állatos feelingje, gondoltuk rájön, hogy van állat a vauvau-n túl, de az E.T.-n innen. Leginkább a kajáltatás közben kicsit megkergült emu jött be neki, de az is lehet, hogy csak azért, mert a Kispapa nyakában kergethette föl-le a kerítés mellett...



A másnap is kerti mulatsággal telt, pihivel, majd újra Jászberény, Lehel kürtjének megfújása, volt egy kis cukrászdás fogyasztás és kajabálás, séta a zagyva Zagyva partján ahogyan kell. Kis anyalokkal is találkoztak Kispapáék, igaz kőböl voltak, de legalább mosolyogtak.

A hétvége már "eseménydúsabb" volt, megérkeztek a másodunokatesók, Zsombor, Zétény és Zsadány, szüleik, illetve Luca cica és mamája. Az egyik grillcsirkét beköpte a légy, készült néhány fakard és fotó, a pihi pedig véget ért.



Hát így állunk, mondaná Walter Cronkite.