Without U

Nagy családi ebédelés volt vasárnap, 600 gyerekkel, na jó csak, hattal, de olykor már így is nehéz volt megtalálni a sajátokat. A Bojit azért pár fokkal, igaz, könnyebb. A nagy haddelhadd utolsó távozó egyénei, hogyhogynem, Kispapáék voltak kora esete felé, amikor is a Blanka nem igen akaródzott elindulni, úgyhogy végül nem is indult. Kicsit még játszódott nagypapival, eleresztett egy laza "sziá"-t a mama és a Kispapa felé, majd folytatta ténykedését egy jobb társadalom érdekében.

Már a kocsihoz is furcsa volt lemenni, sokkal kevesebb volt a cucc, csak egy gyerek lógott a Kispapáék kezében. Meg kettővel kevesebb táska, kettővel kevesebb vau-vau. A szőrös, meg a csörgős, ugye.

Még csöndesebb volt itthon a lakás, hamar kiderült Kispapáék számára: egy gyerek nem gyerek. Olyan gyorsan ágyba került a kis Boji, s talán hamar el is aludt, hogy szinte vágni lehetett a csendet. Sehol egy felsivító "nem", nem volt hosszú köszöngetés a Blankával a mamától, Bojitól, tévétől, függönytől, léghajótól, katicától, nyuszitól, tigitől, könyvektől a lefekvés előtt. Nem volt a kis Blankával "kicsitleül" a sötétben az ágy mellett, ahogyan minden este.

A Bojika is csak egyszer kelt 2 körül, aztán 6 körül szokott, de most lehett kicsit hagyni sírni, úgyhogy mire Kispapa félálomban visszatért a tejcivel, a kiscsaj már újra aludt.

Mára a kis-nagy Blanka taknyos lett.

Girls, girls, girls

Piercing, rinya, alvás (már akinek)

Na, az a kis csonk-bigyó részben már leesett, de azért - nehogymá - persze nem teljesen. Van egy kis dudor, vagy mi, még a köldöknél, amely most vagy elszárad, vagy egy hámréteg nő lassan reája, aztán kész. Ha csúnyácska lenne - de hogy is lenne az? - legfeljebb kap rá a kicsaj egy szép nagy piercinget, azán az majd eltakarja. Aki meg már mögé lát, az úgy is lát majd több mindent is.

Azért hetente egy doktor bácsi megnézi, rápillant, minden rendben, mondja halkan, kedvesen, majd Kispapáék lemennek a lifttel, amelyből aranyos kis kutyusok, s egyéb szőrmókok láthatók az ablakokon keresztül.

A kis Boji meg már nagyon figyelget, és mosolyog is vissza, ha éppen úgy kívánja kedve. Többynire hason szeret aludni, s egyébként ha hason van, a fejét is egyre ügyesebben emelgeti. Azért ezt nem teszi, ha nem muszáj, hamar nyivákolni kezd, hogy elég már a mai tornából.

Eddig, ahogyan a pocakban is, a fő aktív ideje este 9 és éjfél közt volt, most mintha ez kezdene változni. Most is aluszik éppen - 21.57. -, igaz, azért több altatás, meg sokszor cickó is kell, sűrűn, esténként. Éccaka, jó esetben kétszer kell, kivéve ha nem. Sokszor.

Sokkal kézbenlevősebb, mint a Blanka volt, persze lehet, hogy azért, mert napközben kevesebb idő jut rá, érthető okokból. A fektetés is hosszabb procedúra, de azért még így sem panaszkodhatnak a Kispapáék. Csak el lettek kényeztetve a Blanka által. Meg jól neveltek...

Meg hát azért esténként annyira sírni-kiabálni sem lehet hagyni a kis Bojit - hogy lefárassza magát, meg rájöjjön, az első nyikra senki nem veszi ki... -, mert akkor felébred a nővérkéje.

Szóval, így állunk. S néha alszunk is. Valamikor.

Jozi father 30

Lassan a Jozi-papa is a 30-asok kemény mezőnyébe lépett, persze egy bizonyos szűk kört tekintve: utoljára. Meg is látogatta őt, na meg Jozit és Jucit, a Boji, a Blanka, a Mama na meg a Kispapa.

A Bojika jól el is volt többnyire a Mama kezében, a Blanka meg bulizott, szerényen a szülőkkel. Ugyanis csak nem akart aludni az istenadta, habár volt reá egy-két erőfeszítés. Csak hát a Jozikának az alvókája kicsit másképp működik, ezért aztán a sokszor elalvás előtt magában karattyoló Blanka rizikó-faktort jelentett, így a Kispapa inkább kivette a Blankát az ágyból, meg elfeküdt vele a nagyágyon, no meg felfedezték a 30-as öregúr és becses Jucija hálószobatitkait, retjtett kincseiket, burkolt segédeszközeiket, s mikor a Kispapa már kifogyott a mesélni- és felfedeznivalókból, Blankástúl visszatért a verőfényes nappaliba.

És végre megitta a sörét.

Blankának palotája

Van egy olyan vendéglátó- és kultúripari egység, amelyet úgy neveznek Müpa. Itten járt a közelmúltban a kis Boji, a Blanka, kedves-drága szüleik, és a keresztszülők jobbról-balról.

A kis Boji kevésbé vett részt aktívan a foglalkozásokon, a nagy Blanka - hellyel-közzel - annál inkább. A játszó részben csúszott egyet-kettőt, meglepett kiscsávók elől igyekezett elorozni a babakocsit, lovagolt egyet, s építőkockákkal is hadonászott. Aztán, egy kis túlzással, a mamájával nagy láncot is fűzött, méghozzá apróra vágott szívószálakból, illetve tésztadarabokból.
Eképpen cselekedett Luca cica is, na és persze Emma baba is - a Kispapáék keresztlánya -, illetve kicsit segített neki az apája, Zsolti, aki ugyebár a Blanka keresztpapája. Csak hogy tiszta legyen. Vasárnap egyébként mindez ingyenes, szinte, mert azért lehet ott költeni finom perecre, s egyéb nyalánkságokra. Meg parkolóra.

De tényleg érdemes ellátogatni.