És Boji megszabadulá a bűntől

Nagy nap volt ám a múlt - húsvét - vasárnapi! A kis Boji is másképpen kelt, ezen a napon volt ugyanis a keresztelője. Megszabadult bűneitől, s azóta békésen kel és nagyobb megértéssel fordul felebarátaihoz is. Ezt a gesztust, például az alvás terén, gyakorolhatná drága szülei felé is. De csak szépen sorjában.

Nagy volt az izgalom vasárnap reggel, a Blanka is szép rucit öltött magára - na jó, egy kis segítséggel -, a Bojika meg pláne gyönyörű ruhát kapott. Mivel a kis család azt célozta meg, hogy 10 körül érjen a templomba, fél 11-re oda is értek. Szerencsére a dolog 11 órára lett kitűzve.

Megjelent a család apraja-nagyja, az unokaöcsik végig rohangáltak a szertartás alatt, a kis Ádi még a "feltámadt" Jézuska sírját jelképező helyre is megpróbált befeküdni. Szerencsére addiga Jézuska már nem volt ott.

A Bojika persze végigsírta kedves keresztanyukájának ölében a rituálét, ezért néha a mama kezébe került a kiscsaj. De csak azért sírt, mert pont ezt a félig fekvő, félig ülő kézbeli pózt nem igen szereti. Meg hát persze "szítta" is volna a cickót. Szerencsére a pap bácsi ehhez azért hozzá volt szokva, mármint a gyermeksíráshoz keresztelő alatt. Nem is húzta el nagyon a szent pillanatot, gyorsan érkezett a megtisztulás, majd az édes álom.

Egy kis délután party keretében folytatódott az ünneplés kicsikkel és nagyokkal, vérmérséklet szerint. Sült csirke, pálesz, rétes, és ami mögötte van.

További nagyszerű képek a keresztapa által.

Járt nálunk a nyuszi... a pléjbojos

"Bódog" húsvétolást!

Minden egyes kiscsávónak szerencsés tojásgyűjtő akciót és sok locsolópénzt, a kiscsajoknak pedig sok-sok jóképű, tisztességes, gazdag locsolót kívánunk! A kollektíva nevében,
Kispapa

Kaki of the Year

Biztosan nincsen ilyen elismerés, ezúttal lesz, indítványozza is a Kispapa. Sőt, valami állami támogatás is járhatna hozzá.

Mert bizony ma nagy nap jött el Kispapáék, de főleg a kis Blanka életében. Ugyanis vécébe kakilt. Jeeeeee!

Ráült, persze nőiesen, kicsit markolta az (szűkítő)ülőkéjének a szélét, közben a Kispapa pakolászott a környéken. Aztán egyszer érezte, mintha büdi lenne. S valóban, csússzant odale valami, egy termetes kakimaki. Hát így kell ezt! Nem kell ezt túlparázni.

Le a bilivel, az éneklővel-zenélővel meg pláne, éljen a hagyományos vécécsésze!

(Na mindez azért persze egy "nagyszerű" folyamat eredménye, amely természetesen a nagyszerű Kismamától és Kispapától eredeztethető. Igazából annyira még nem is volt 1000 százalékra eldöntve, legyen e bili vagy sem, de inkább a nem felé állt a szavazatok állása. Aztán a kiscsajnak mindig mondogatták a szülei, hogy szóljon, ha jön a kaki, s ha szeretne - ugyanúgy, mint a mama, papa pár éve - nyomhat a vécébe is. Aztán úgy tűnik mindez kemény kakivá érett. Aztán persze lehet, hogy mostanság nem lesz többet ilyen...)

De hogy kerek legyen a történet, a mai napon a kis Blanka négyszer fosizott a pelusba...

Just give one more night

A kis Bojika tegnap életében először - hírügynökségi jelentések szerint - átaludta az éjszakát. Kábé este kilenctől majdnem reggel hatig húzta.

A kis Boji máskor úgy hajnali négykor ébred, egy kis cickóért. Aztán reggel. Tegnap tehát ő négykor nem kelt.

De a Blanka igen. Szinte sose szokott. Valami csúnya pillangókról álmodhatott. Mert keservesen felsírt, s pillangókról gügyögött.

Hát ilyen Kispapáék szerencséje. De azért szeretünk Blanka. Meg a pillangóidat is, persze.

A minap

Szellemekkel suttogó

A Kis Bojika már egyre kiváncsibban tekint a világra, és a körülötte lévő nagyszerű emberekre is. Olykor egyet-kettőt gőgicsél, minimálisan kommunikál, s néha mintha integetne is. Nemrég felfedezte ugyanis, hogy neki bizony van két keze - igaz, számolni még nem tud -, sőt, tegnap este büszkén nézegette a lábikóit is.

Szóval tekintget örömmel a szüleire, illetve sokszor melléjük. Olyan, mintha valaki mást nézne, eggyel odébb, de nem, nem bandzsa, vagy ilyesmi. Mintha rádnézne, csak éppen egy emberrel odébb, egy sorral feljebb.

Olyan, mint egy kis szellemekkel suttogó, egy-egy ilyen nézésekor a Kispapa önkéntelenül maga mögé is néz.

Az igazság odaát van?

Másik papa?

Egy pár héttel ezelőtt kezdte el a Blanka a "másikolást". Na nem abban az értelemben.

De például már sokszor úgy kezdte, amikor már hozta a Kispapa a kakaót, hogy "másik kakaó". Akkor néhányszor el kellett játszani, hogy a Kispapa kimegy, és behoz egy másik kakakót. (Persze igazából nem is, csak mintha. Azért annyira a Kispapát sem ejtették annak idejére a feje lágyára. De azért senki nem árulhatja el ezt a titkot a Blankának. Lesznek az életében keserűbb tapasztalatai úgyis.)

Idővel még rafináltabb lett a Kispapa. Mielőtt bármit is mondhatott volna a Blanka az esti kakaózás előtt, a Kispapa kijelentette, hogy ez már természetesen már A MÁSIK kakaó. Azóta szinte minden este így is megy.

Egy pár napja azonban a Blanka elkezdett "másik papá"-zni. Ez már egy keményebb kérdés.

Ez egy kicsit elgondolkodtatta a Kispapát, de jobbnak látta inkább csendben maradni, majd szúrós tekintettel a Kismamára nézett. Gondolta, majd este, fektetés után megbeszélik.

Nem sokkal később a Blanka elkezdett "másik mamá"-zni, s ekkor a Kispapa egy kicsit megnyugodott. (Aztán elkezdődött aggódni, mikor is bukhatott le... Na jó, igazából nem is.)

Motoj

A Blanka eléggé rá van indulva a mocikra, na szerencsére még nem a Herlikre és társaikra.

A játszótéren mindig rámozdul a kiscsávók kétkerekűire, így lassan elodázhatatlanná válik, hogy kapjék is egyet.

Na majd megkérjük a nyuszit.

De aztán vigyázni is kell ám rá!

Bódogság gyeje haza

Néha elő szokott fordulni, hogy a Kispapa fejébe csak úgy bekúszik egy nagyszerű dallam, azt fogja magát, s egész álló napon, héten keresztül azt dúdolgatja.

Ezt történhetet pár napja is, s erre feltehetőleg a kis Blanka is felfigyelt - akin néhány nappal ezelőtt egyébként megint erőt vett az asztmás hörghurut, valamelyik éjszaka 4-kor, persze hajnalban, sírva, szinte fulladozva ébredt, már izzadt, úgy küzdködött, hogy levegőt kapjon, aztán kapott az "aknavető" befújóval ventolint, meg aztán valamilyen kúpot is felírt a doktor néni, és a biztonság kedvéért még dukált egy tüdőröntgen is a Heim Pálban, hogy nem tüdőgyuszi e, persze nem, de a váróban a kiscsaj azért majdnem arcra esett a székről, de a kezével felfogta a zuhanást - szóval a Kispapa egyik dallamára felfigyelt a Blanka is. Aki már jobban van.

Aztán elkezdte dúdolgatni a "bódosááág, jeje haha" sorokat, közben meg rázta a fejét. Nagy dumás egyébként, a maga 21 hónapjával sokszor egész, na persze - szerencsére - rövid modatokban beszél. Zum Beispiel:

"Golyó szájába be."
"Mama ájjá fe."
"Mejjény, nagymamától kapta Blanka."
"Blanka megitta kakaó. Üjes."
"Blanka vauvauja, Ádi nem."
"Blanka szejet."

És így tovább. S a Kispapa attól fél, ez még csak a kezdet. Lesz ez még így se, ahogyan az öreg Nicholson mondaná.