vasárnap, december 27, 2009
Best off Karácsony
Dec.24.
Az öröm nagy volt, s bár Blanka örömsikolyai ebben az évben azért elmaradtak, tekintve a betegségének, de mindketten nagyon örültek.
Dec. 25.
Dec.26.
Dec. 27.
Holnaptól back to life, back to reality.
csütörtök, december 24, 2009
Békés, boldog
Boldog, békés, nagy kajálásokkal, és nem utolsósorban pihenéssel teli karácsonyi ünnepeket kívánnak Mindenkinek
ezzel a klasszikussal :)
www.youtube.com/watch?v=9_JRyhJiXQ8
Kispapáék
ezzel a klasszikussal :)
www.youtube.com/watch?v=9_JRyhJiXQ8
Kispapáék
szerda, december 23, 2009
Kréta és betegség
Sajnos úgy tűnik, Kispapáék követik az eddigi karácsonyi hagyományokat, miszerint valamelyik gyermek tutira beteg lesz eme jeles ünnepen.
Persze a leggyengébb láncszemnek ismét KisBlanka bizonyult. Akiról tudni kell, hogy a bizonyos oltás óta még mindig nem örvend tökéletes egészségnek, orrmanduláját úgy belobbantotta a cucc, hogy azóta is egyfolytában taknyolódik.
Már este kicsit gyanúsnak tűnt a dolog az esti jó éjt puszinál, amit egy gyors lázmérés is követett. A szuper homlokmérő, ami minden mérésnél mást mutat, hőemelkedést jelzett, de mivel Blankán semmi nyoma nem látszott a betegségnek, kedves szülei a krétaevésnek tudták be eme változást.
Tegnap ugyanis meglátogatta a családot kisBlanka nagy szerelme K. Ábel és kedves szülei, és egy rögtönzött mini karácsonyt tartottak. Az este jól sikerült, a gyerekek pörögtek, Ábel profi léggitár bemutatót tartott Lenny Krawitzre, majd az est végén a 2 óvodásnak olyan ötlete támadt, hogy megkóstolják a táblakrétát. Logikus, hiszen a farkas is krétát evett a 3 kismalac mesében, hogy vékony hangja legyen... Bár Blanka elmondása szerint ő csak nyalogatta, míg Ábel harapta is, mindenesetre mindkettőjük nyelve szép kéken virított....
De aztán éjszaka a Kismama többször is csekkolta kisBlanka homlokát, ami egyre melegedett. Reggel aztán a hőmérő higanyszála meg sem állt 38,5-ig, valamint bőséges orrfolyás és köhögés is betársult. Így Kismama és Blanka első útja a doktornénihez vezetett. Úgy tűnik, valami vírusos cuccot kapott el a csajszi, bár Kispapáéknak fogalmuk sincs honnan, hiszen péntek óta se ovit, se más közösséget nem látogatott a csaj.
És persze az sincs kizárva, hogy influenza, mert első nap nehéz eldönteni a doki szerint. Pláne, hogy melyik.
Persze a leggyengébb láncszemnek ismét KisBlanka bizonyult. Akiról tudni kell, hogy a bizonyos oltás óta még mindig nem örvend tökéletes egészségnek, orrmanduláját úgy belobbantotta a cucc, hogy azóta is egyfolytában taknyolódik.
Már este kicsit gyanúsnak tűnt a dolog az esti jó éjt puszinál, amit egy gyors lázmérés is követett. A szuper homlokmérő, ami minden mérésnél mást mutat, hőemelkedést jelzett, de mivel Blankán semmi nyoma nem látszott a betegségnek, kedves szülei a krétaevésnek tudták be eme változást.
Tegnap ugyanis meglátogatta a családot kisBlanka nagy szerelme K. Ábel és kedves szülei, és egy rögtönzött mini karácsonyt tartottak. Az este jól sikerült, a gyerekek pörögtek, Ábel profi léggitár bemutatót tartott Lenny Krawitzre, majd az est végén a 2 óvodásnak olyan ötlete támadt, hogy megkóstolják a táblakrétát. Logikus, hiszen a farkas is krétát evett a 3 kismalac mesében, hogy vékony hangja legyen... Bár Blanka elmondása szerint ő csak nyalogatta, míg Ábel harapta is, mindenesetre mindkettőjük nyelve szép kéken virított....
De aztán éjszaka a Kismama többször is csekkolta kisBlanka homlokát, ami egyre melegedett. Reggel aztán a hőmérő higanyszála meg sem állt 38,5-ig, valamint bőséges orrfolyás és köhögés is betársult. Így Kismama és Blanka első útja a doktornénihez vezetett. Úgy tűnik, valami vírusos cuccot kapott el a csajszi, bár Kispapáéknak fogalmuk sincs honnan, hiszen péntek óta se ovit, se más közösséget nem látogatott a csaj.
És persze az sincs kizárva, hogy influenza, mert első nap nehéz eldönteni a doki szerint. Pláne, hogy melyik.
hétfő, december 21, 2009
Zsófi news
Már régen volt szó a várvavárt kistesóról,így most következzen Róla egy kis helyzetjelentés.
A múltkori izgalmak óta újabbat hál'Istennek nem okozott a kiscsajszi, de már minden jel arra mutat, hogy valószínűleg nem fogja anyukája pocakjának vendégszeretetét sokáig élvezni.
Bizony, bizony, a pihenések ellenére is egyre többet keményedik, görcsölget a pocak, olykor már rendszeres időközönként, és a napokban a Kismama már egyre jobban és többet érez erős feszítő fájdalmat, izomlázat a szeméremcsont környékén. Sőt, egyes források szerint még a pocakja is lejjebb szállt.
Így ma biztos, ami biztos még az ünnepek előtt a doki bácsi visszahívta egy vizsgálatra a Kismamát, és a vizsgálat megerősítette az elmúlt napok sejtéseit. A méhszáj helyzete szerencsére nagyjából nem változott, 1 ujjnyi a külső és a belső, de Zsófika feje már teljesen leszállt és beilleszkedett. Hát ezt érzi a Kismama minden egyes lépésnél.
Habár még csak a 34. hétnél járunk, a helyzet már nem olyan drámai, mint 1 hónapja, és a kiscsajszi a 32. heti uh.szerint már 2200 g volt. De a doki bácsi még 2 hetet kért a Kismamától, utána már zöld utat kaphat a kiscsaj. Végülis Borika is épp a 37.hét legelején született...
A doki bácsi egyébként megjegyezte, hogy jelen álláspont szerint ez sem lesz hosszú szülés és vajúdás, csak úgy, mint drága nővérkéi esetében sem (Blanka 4 óra alatt, Bori 2 óra alatt született meg), így nagyon komolyan kell venni minden jelet, nehogy úgy járjon a Kismama mint a napokban Taxiban szülő sorstársa. Még szerencse, hogy a kórház 5 percre van...
Szóval még 2 hét kötelező pihi, sok fekvés, harc a gravitáció ellen, aztán érkezhet, Kispapáék várják szeretettel.
A múltkori izgalmak óta újabbat hál'Istennek nem okozott a kiscsajszi, de már minden jel arra mutat, hogy valószínűleg nem fogja anyukája pocakjának vendégszeretetét sokáig élvezni.
Bizony, bizony, a pihenések ellenére is egyre többet keményedik, görcsölget a pocak, olykor már rendszeres időközönként, és a napokban a Kismama már egyre jobban és többet érez erős feszítő fájdalmat, izomlázat a szeméremcsont környékén. Sőt, egyes források szerint még a pocakja is lejjebb szállt.
Így ma biztos, ami biztos még az ünnepek előtt a doki bácsi visszahívta egy vizsgálatra a Kismamát, és a vizsgálat megerősítette az elmúlt napok sejtéseit. A méhszáj helyzete szerencsére nagyjából nem változott, 1 ujjnyi a külső és a belső, de Zsófika feje már teljesen leszállt és beilleszkedett. Hát ezt érzi a Kismama minden egyes lépésnél.
Habár még csak a 34. hétnél járunk, a helyzet már nem olyan drámai, mint 1 hónapja, és a kiscsajszi a 32. heti uh.szerint már 2200 g volt. De a doki bácsi még 2 hetet kért a Kismamától, utána már zöld utat kaphat a kiscsaj. Végülis Borika is épp a 37.hét legelején született...
A doki bácsi egyébként megjegyezte, hogy jelen álláspont szerint ez sem lesz hosszú szülés és vajúdás, csak úgy, mint drága nővérkéi esetében sem (Blanka 4 óra alatt, Bori 2 óra alatt született meg), így nagyon komolyan kell venni minden jelet, nehogy úgy járjon a Kismama mint a napokban Taxiban szülő sorstársa. Még szerencse, hogy a kórház 5 percre van...
Szóval még 2 hét kötelező pihi, sok fekvés, harc a gravitáció ellen, aztán érkezhet, Kispapáék várják szeretettel.
vasárnap, december 20, 2009
Ovis kari
Over the top – túl vagyunk Blanka életének első, hivatalos ovis ünnepélyén, amire kb. szeptember óta készült a kiscsaj. Na, nem kifejezetten a karácsony miatt, sokkal inkább az vonzotta, hogy már korán beharangozták az óvó nénik, hogy ez egy olyan ünnep lesz, amire bejöhetnek az anyukák és, na jó, az apukák is.
Borika leadva a nagyszülőkhöz, Kispapa elszabadult a munkahelyéről, Mama pedig előre rápihent az aznapi jövésmenésre, így semmi sem állhatott az izgatottan várt délután elébe.
Az ünnepély fél 5-re volt meghirdetve, előtte nem is mehettek be a szülők, még bekopogással sem zavarhatták a készülődést. Majd negyed 5-kör kinyílt a terem ajtaja, ahol szépen feldíszített kisasztalok és kisszékek várták az izgatott szülőket, ingyen ropival, üdcsivel (amit persze a Kispapák vittek). Persze a terem üres volt, kiderült, hogy a gyerekek az öltözőben öltözködtek, várakoztak.
Fél 5 körül elkezdődött a performance: a sötét terembe, gyertyafény mellett énekelve besétáltak a Süni csoport tagjai és az óvó nénik (ők is nagyon ügyesek voltak), majd félkört alkotva megálltak a szülőkkel szemben, és énekeltek, mondókáztak. Már aki.
Az egyik kisfiú szegény kb. fél perc után sírógörcsöt kapott és futott anyja kebelébe, s bár a többiek ottmaradtak, azért látszott, hogy néhányan megszeppentek, elfelejtették a szöveget, mint a minap a Tabáni „Csillagszületik” István. Így volt ezzel drága egyeske, B1, alias Blanka is. Habár tudta az összes éneket, mondókát, csak megszeppenve állt, a mama már látta a „mindjárt elsírom magam” arckifejezést, ezért vadul intetett felé, hogy észrevegye a sötétben. Ez hatott, amint Blanka észrevette drága szüleit, rögtön mosolygott, de szerepelni továbbra sem szerepelt. Az egész előadás kb. 5 perces volt, de megérte. Kihagyhatatlan élmény, de tényleg. Fáy Miklós is 10-est adott volna rá, mindenféle kommentár nélkül.
A végén odaadták a saját készítésű ajándékukat a szülőknek, majd kezdetét vette a süti-ropi-tánc. Kis ökörködés az ovis játékokkal, társakkal, különösen Zitával, a legjobb barátnővel. Blanka nagyon felpörgött, látszott, hogy nagyon feldobta, hogy végre kedves szülei is beléptek az ő kis világába. Az óvó nénik meg is jegyezték, hogy ilyen felszabadultnak, vidámnak még sosem látták Blankát. Sőt, állítólag az egész 4 hónap alatt eddig 1-2 nevetés hagyta el csak a száját, amúgy még mindig csendes, szemlélődő, kicsit visszahúzódó gyermek. Fura volt ezt hallani, mert már régóta nem sír az oviban, sőt mesél, boldogan jön haza, már nem is őrjöng utána, mondja is hogy szereti az ovit… Azt meg hogy visszahúzódó és csendes lenne, szinte lehetetlen elképzelni róla.
Pláne itthon.
kedd, december 15, 2009
Szülinap 2-őn innen, 30-on túl
Az egész szombaton kezdődött, ráadásul pont Kismama szülinapján. Délelőtt a Kispapa család megejtette Blanka utolsó sí óráját ebben a félévben, ahova hosszú idő után a Mama is kimerészkedett Borikával. Le is esett neki az álla. Ugyanis az elmúlt szombat délelőttönként a Kispapa lelkesen vitte a csajt, igaz, szinte mindig késve. Aztán jöttek a csúszások, eleinte kézen fogva, majd lassan egyedül, végül tök szólóban, szöcskézve, hóekézve (háztető vagy tortaszelet néven is fut), törpeóriásozva. A dombra fel csodaszőnyegen – felvonón – lefelé meg ki, hogy. Olykor pihent a Blanka, máskor lelkesen csúszott, persze Pöttyös Kutyussal a kezében. Aztán Kismama is megcsodálta a szép egyedfejlődést. Hiszen: „Hej, hó síelni jó”. (Ezt kellett minden óra után skandálni, amire persze a Blanka és Ádi sosem voltak hajlandók.)
Síelés után alvás következett, majd délután megérkezett az ex-szomszéd, KisÁbel és mamája, hogy megünnepeljék Borit és a krampóját, azaz KisÁbelt, aki szintén a napokban töltötte be második életévét. Pizza, kis vörösbor, Túróruditora, ajcsik, minden, ami kell.
Vasárnap a Blanka délután is alig akart aludni, úgy rá volt pörögve a szülinapi partyra. Nem mintha az övé lett volna, de így van ez. Az alvás után nem sokkal befutott szinte mindenki a Gyuri japapáék által biztosított helyszínen, ahol elfér néhány ember. Nagyszülők, keresztapák, részben anyák, unokatesók, nagynénik sokasodtak hamarost a pecóban.
Blanka és Ádi rögtön elkobozták Borika új babáját, és unokatesók lévén házaspárt alakítva szerepjátékoztak…
Haverok, buli, eszterházi torta, meglepik. A kiscsajok nagyon pörögtek, este 10-kor alig lehetett őket ágyba dugni. Blanka elég jól viselte, hogy most nem ő vihette haza az ajándékok nagy részét, csak a vége fele kezdett elszakadni nála a cérna.
A kis ünnepelt Bori pedig rengeteg mindent kapott a fa szeletelhető tortától, ételektől kezdve, babát mózeskosárral és játszószőnyeggel, babaágyat, Anna Peti könyvet, Bogyó és Babóca kötetet, Playmobil srácokat, színezőt és filctollakat, virágot stb. Élvezte a kiscsajszi a bulit, fújta a gyertyát, falta a tortát, nyomta a szörpit.
Csajok, utólag is, happy birthday.
Képek hamarost. De télleg.
vasárnap, december 13, 2009
szombat, december 12, 2009
Mikulás és mozi
A múlt vasárnap több szempontból is nagy élmény volt KisBlanka és Borika számára. Reggel ugyanis ellátogatott hozzájuk a Mikulás. Habár a célszemélyt nem látták személyesen, de ott járt. Hiszen eltűnt a fáradt Mikulásnak előző este kikészített tejci és ropi, illetve a kis cipők is tele voltak mindenféle földi jóval. Így a délelőtt Mikulásozással telt.
A délután viszont egy újabb meglepetést tartott Blanka számára, életében először moziban volt szeretett édesapjának köszönhetően, no és Ádi büdösbogár-unokatesó is meghívót kapott.
Olykor Kispapa nagyszerű munkájából kifolyólag abban a helyzetben van, hogy a mozifilmeket meg tudja nézni, még mielőtt bemutatásra kerülnének. Így a Disney legújabb produkciójának megtekintésére is lehetősége nyílt. Wow. A hercegnő és a béka végre nem egy nagy giga, 3d-s, "mindenkinek látni kell" mozi, hanem egy valamiféle back-to-the-roots-féle, klasszik animációs mű, igaz, kisebb csavarokkal megsképelve.
A filmhez persze dukált a pop corn és az üdcsi is, és Blanka nagyon élvezte a 80 perces alkotást. Az első 10 perc után mondjuk már arról érdeklődött, hogy ugyan mikor is csókolja meg a hercegnő (aki lehet, hogy nem is az) a békát, de azért becsülettel kivárta a végét, és csak akkor kezdett el erősen ficeregni a Kispapa ölében. A poénokat lehet, hogy nem értette maradéktalanul, de biztos ami biztos, mindig nevetett, amikor a többiek is.
Azért előfordult, hogy csak a Blanka és az Ádi röhögtek olyan hangosan, hogy azon még az egyik szinkronhangot adó, a moziban jelen lévő G. Károly is felhördült. Na jó, nem is. De ott volt. Ahogyan jelen volt drága Rubint Réka is, aki elsőként - és utolsóként - készített vakus fotót a mozi megtekintése alatt...
A Blanka a mozi végén, biztos, ami biztos, közölte édesapjával, hogy a jövő héten is menjenek moziba.
Mama mindeddig Borikával töltötte a délutánt, koraestét, aki már meg sem várta, míg bulizó nővérkéje és apukája hazaért, hanem jó korán nyugovóra tért. Viszont alvás előtt, életében először pont ezen az estén bilibe kakilt.
szombat, december 05, 2009
Bori nap
Kissé megkésve ugyan, de annál nagyobb szeretettel Isten éltesse Borikát, aki tegnap ünnepelte 2. nevenapját!
Szegénykénél tényleg nem volt túl szerencsés a névválasztás,már ami a Borbála névnap dátumát illeti, mert a család nagyrésze inkább a holnapi Mikulásra illetve Borika 2. szülinapjára gyúr, ami 9 nap múlva lesz, így könnyű megfeledkezni eme jeles napról. Tisztelet a kivételnek. Szerencsére ez még Borikának nem nagyon tűnik fel, de pár év múlva keményen befogja nyújtani az ajándéklistáját mindenkinek dec.4-én,6-án,14-én,és persze 24-én.
Bocsánat Borika ezúton is, de neked sem nem kellett volna úgy sietni a megszületéssel, 3,5 héttel korábban a kiírt dátum előtt. Akkor legalább a szülinap januárra esett volna...
Egyébként Borika kapott az egyik nagyszülőktől egy aranyos kis rongybabát (pont olyan,amilyen van Blankának is, és sose adja oda Borinak játszani...), ami meg is kapta a a "Datya (mostanság már inkább Lanka)" (értsd: Blanka) nevet. Mikor Kispapáék épp készültek volna meghatódni eme nemes gesztuson, a nagymama gyorsan felvilágosította őket, hogy a baba névadója ismét KisBlanka volt, aki egész nap előszeretetettel játszott volna Bori babájával...De úgy látszik, Borika is tanul, már nem adja könnyen a portékáját. A minap megkérdezte pl. tőle a mama, hogy majd Zsófinak odaadja e a játékait, amire Borika határozott NEM-mel válaszolt....Hiába, a testvéri példa ragadós.
Szegénykénél tényleg nem volt túl szerencsés a névválasztás,már ami a Borbála névnap dátumát illeti, mert a család nagyrésze inkább a holnapi Mikulásra illetve Borika 2. szülinapjára gyúr, ami 9 nap múlva lesz, így könnyű megfeledkezni eme jeles napról. Tisztelet a kivételnek. Szerencsére ez még Borikának nem nagyon tűnik fel, de pár év múlva keményen befogja nyújtani az ajándéklistáját mindenkinek dec.4-én,6-án,14-én,és persze 24-én.
Bocsánat Borika ezúton is, de neked sem nem kellett volna úgy sietni a megszületéssel, 3,5 héttel korábban a kiírt dátum előtt. Akkor legalább a szülinap januárra esett volna...
Egyébként Borika kapott az egyik nagyszülőktől egy aranyos kis rongybabát (pont olyan,amilyen van Blankának is, és sose adja oda Borinak játszani...), ami meg is kapta a a "Datya (mostanság már inkább Lanka)" (értsd: Blanka) nevet. Mikor Kispapáék épp készültek volna meghatódni eme nemes gesztuson, a nagymama gyorsan felvilágosította őket, hogy a baba névadója ismét KisBlanka volt, aki egész nap előszeretetettel játszott volna Bori babájával...De úgy látszik, Borika is tanul, már nem adja könnyen a portékáját. A minap megkérdezte pl. tőle a mama, hogy majd Zsófinak odaadja e a játékait, amire Borika határozott NEM-mel válaszolt....Hiába, a testvéri példa ragadós.
csütörtök, december 03, 2009
Hogy miért Zsófi B3?
Sok kérdés érkezett Kispapáék fele, hogy B3 miért nem B kezdőbetüs lesz, követvén az eddigi hagyományokat. Nos, íme a válasz.
Először is a tény, hogy történetesen mindkét kiscsajuk B betüs lett, teljesen véletlen, semmi tudatosság nem volt benne. Egyszerűen így alakult, megtetszettek a nevek, és kész. Nem volt sok agyalás. Olyannyira nem volt tudatos, hogy Kismamának-aki egyébként nagyon okos- pl. konkrétan csak Borika születése után esett le, hogy a 2 gyermek monogramja ugyanaz.
Ezért sem volt tervben, hogy a 3. gyerkőnél folytatódjon a hagyomány. Lehet, hogy találhattak volna B betűs nevet Kispapáék, de igazából KisBlanka esélyt sem adott rá. Történt ugyanis, hogy mikor Blanka megtudta, hogy ismét kistesó érkezik, akkor magától, automatikusan már az első pillanattól Zsófiként kezdett Róla beszélni. Pedig akkor még a neme sem volt ismert. És mégis, legyen az ovi, jatszótér, család, barátok, Blanka mindenkivel megosztotta a hírt, miszerint egy Zsófi lakik a mama pocakjában. Nem volt apelláta.
Kispapáék hiába próbáltak más variációkat felvetni elsőszülöttjüknek, ő határozottan kijelentette, hogy neki csak Zsófi kell, ha más neve lesz, inkább ne is jöjjön.
Lehet erre nemet mondani? Pláne ha amúgy Kispapáéknak is tetszett a név.
Így esett meg tehát, hogy KisBlanka névadóvá lépett elő.
Először is a tény, hogy történetesen mindkét kiscsajuk B betüs lett, teljesen véletlen, semmi tudatosság nem volt benne. Egyszerűen így alakult, megtetszettek a nevek, és kész. Nem volt sok agyalás. Olyannyira nem volt tudatos, hogy Kismamának-aki egyébként nagyon okos- pl. konkrétan csak Borika születése után esett le, hogy a 2 gyermek monogramja ugyanaz.
Ezért sem volt tervben, hogy a 3. gyerkőnél folytatódjon a hagyomány. Lehet, hogy találhattak volna B betűs nevet Kispapáék, de igazából KisBlanka esélyt sem adott rá. Történt ugyanis, hogy mikor Blanka megtudta, hogy ismét kistesó érkezik, akkor magától, automatikusan már az első pillanattól Zsófiként kezdett Róla beszélni. Pedig akkor még a neme sem volt ismert. És mégis, legyen az ovi, jatszótér, család, barátok, Blanka mindenkivel megosztotta a hírt, miszerint egy Zsófi lakik a mama pocakjában. Nem volt apelláta.
Kispapáék hiába próbáltak más variációkat felvetni elsőszülöttjüknek, ő határozottan kijelentette, hogy neki csak Zsófi kell, ha más neve lesz, inkább ne is jöjjön.
Lehet erre nemet mondani? Pláne ha amúgy Kispapáéknak is tetszett a név.
Így esett meg tehát, hogy KisBlanka névadóvá lépett elő.
szerda, december 02, 2009
Sünsünsün vs. H1N1
Ráadásul kiderült, hogy Blanka orrmandulája nagyon meg van nagyobbodva, és ki kell vetetni valamikor. Most éppen antibio-kúrán van, de jövő héten remélhetőleg mar visszatér a Süni csoport berkei közé. Sünökre mindig szükség van.
Oltás. Az elmúlt napok sajnálatos eseményeit hallván, Kispapa és Kismama ismét összegyűlt egy újabb H1N1 oltás-konzíliumra (minden nap új szavakat tanul Kispapa), jó pár orvos véleményét begyűjtve. A döntés, bár ismét nem túl jó szívvel, de megszületett: ma Kismama is megkapta a szurit. (A Blanka nagyon élvezte, amikor látta, hogy ezúttal édesanyját szúrják.) A döntő érv egyébként esetében az volt, hogy sajnos eleve fennáll a fenyegető koraszülés lehetősége, nehogy egy betegség miatt induljon be valami.
Kispapáék csak reménykedni tudnak, hogy az adott körülményekhez képest a legjobb döntést hozták. S Zsófikának semmi baja nem lesz. Mert ezért persze senki nem vállalja a felelősséget. Vagy majd úgyis letagadja. (Hiszen mint egy genetikus a Kispapának korábban elmondta, az oltásban lévő higany-akármi igenis átmegy a méhlepényen. Igaz, a gyerekoltásokból ezt kivonták, 2005 óta nincs is bennük ilyesmi. Talán nem véletlenül. De döntsenek a szülők. A felelősség úgyis csak az övék. Ha így döntenek, azért hülyék, ha úgy, azért. Ha meg esetleg elkapnák a csajok – Kismama, Zsófi - az új influenzát, akkor meg az a para.)
hétfő, november 23, 2009
Kis-nagy para
A Kismama és B3 - alias Zsófibaba - csütörtökön úgy döntöttek, egy kicsit beparáztatják magukat, még inkább a Kispapát. Szerencsére jó időben, aznap Kispapa már nagyjából befejezte nagyszerű alkotó tevékenységét, így könnyedén pattant a volán mögé, hogy a délután kezdődő erős pocak- és derékfájdalmakra panaszkodó 30 hetes Kismamát bevigye a kórházba, azaz az egyes női-re, mivel a Kismama szülésznénije azonnal behívta őket a híreket hallván.
Kismama nagyon aggódott, s végül is persze joggal. A kedves szülész néni megvárta Kispapáékat, pedig már lejárt rég a munkaideje, s miután megvizsgálta a Kismamamát, s persze az ügyeletes orvos is, a nagyszerű nőgyogyi-szülész doktor bácsival telefonon konzultáltak, s végül bent ragasztották estére mamát. Volt kis para, ugyanis kicsit kitágult a méhszáj - az tud beszélni is? mi mident mesélhetne... -, úgyhogy attól is lehetett tartani, hogy itten valami folyamat elindult. Kapott a Kismama infúzión keresztül - ingyé'!!! - alkoholt, no meg benne magnéziumot, egy idő után már kissé kipirulva, mosolyogva, de közben aggódva tekintett az ágyból Kispapára. A biztonság kedvéért kapott valami szteroidot is - nem rossz hely ez, csak a zene volt gyenge -, na de komolyan. A szteroid a kiscsajszi miatt kellett, 2 szuri, 24 óra különbséggel, a tüdőérlelést elősegítendő, ha mégiscsak ki akarna jönni.
Ráadásul a szülőszobán kellett pár órát tölteni, s valami front is lehetett - persze migrén is volt a levegőben -, mert 2-3 óra alatt néhány gyermek ki is pottyant ottan a környéken. Ráadásul egy pirinyó ikrek is, 800 grammok is alig voltak. Szóval azért e környezeti hatás egy kicsit még rátett a parára...
No, ottan aludt-nemaludt Kismama csütörtökön este, de aztán pénteken éccakára már hazaengedte a terhesorsztályvezető-guru (aki nem mellesleg Kismama doktorbácsija). A kórházban hétvégére ráadásul látogatási tilalmat is elrendeltek, (influenza) járvány miatt.
A hétvége így otthon telt, a Kismamának szigorú fekvés, meg néhány gyogyi lett felírva. Pl. görcsoldó,antibiotikum. Hétfőn délelőtt vissza kellett térni a kórházba kontrollra, s két óra parkolódíj megfizetése, száz oldal olvasás és egy fél sajtos pogácsa után Kispapa nagyjából újra feltűnni látta élete értelmét, illetve egyiket a négy közül, s megtudta, hogy lehet menni haza. Kismamástúl.
A (külső)méhszáj valamelyest kinyílt, ami harmadik gyermeknél már annyira nem para, de 30 hetesen azért igencsak vigyázni kell. Feküdni kell, nyomni a Mg-t, a görcsoldót, nem emelgetni drága hosszúcombú Blankát és Zsírborit. Legalább 5-6 hétig.
És Kispapát se. Egy darabig nem lesz box Erdei "Madár" Zsolt módra.
(P.S. Zsófibabával amúgy a legutóbbi uh szerint minden oké, be is fordult, méretei tökéletesek, csak még a születéshez picike, 1500-1600 g körül van, van még pár hete odabent.)
Kismama nagyon aggódott, s végül is persze joggal. A kedves szülész néni megvárta Kispapáékat, pedig már lejárt rég a munkaideje, s miután megvizsgálta a Kismamamát, s persze az ügyeletes orvos is, a nagyszerű nőgyogyi-szülész doktor bácsival telefonon konzultáltak, s végül bent ragasztották estére mamát. Volt kis para, ugyanis kicsit kitágult a méhszáj - az tud beszélni is? mi mident mesélhetne... -, úgyhogy attól is lehetett tartani, hogy itten valami folyamat elindult. Kapott a Kismama infúzión keresztül - ingyé'!!! - alkoholt, no meg benne magnéziumot, egy idő után már kissé kipirulva, mosolyogva, de közben aggódva tekintett az ágyból Kispapára. A biztonság kedvéért kapott valami szteroidot is - nem rossz hely ez, csak a zene volt gyenge -, na de komolyan. A szteroid a kiscsajszi miatt kellett, 2 szuri, 24 óra különbséggel, a tüdőérlelést elősegítendő, ha mégiscsak ki akarna jönni.
Ráadásul a szülőszobán kellett pár órát tölteni, s valami front is lehetett - persze migrén is volt a levegőben -, mert 2-3 óra alatt néhány gyermek ki is pottyant ottan a környéken. Ráadásul egy pirinyó ikrek is, 800 grammok is alig voltak. Szóval azért e környezeti hatás egy kicsit még rátett a parára...
No, ottan aludt-nemaludt Kismama csütörtökön este, de aztán pénteken éccakára már hazaengedte a terhesorsztályvezető-guru (aki nem mellesleg Kismama doktorbácsija). A kórházban hétvégére ráadásul látogatási tilalmat is elrendeltek, (influenza) járvány miatt.
A hétvége így otthon telt, a Kismamának szigorú fekvés, meg néhány gyogyi lett felírva. Pl. görcsoldó,antibiotikum. Hétfőn délelőtt vissza kellett térni a kórházba kontrollra, s két óra parkolódíj megfizetése, száz oldal olvasás és egy fél sajtos pogácsa után Kispapa nagyjából újra feltűnni látta élete értelmét, illetve egyiket a négy közül, s megtudta, hogy lehet menni haza. Kismamástúl.
A (külső)méhszáj valamelyest kinyílt, ami harmadik gyermeknél már annyira nem para, de 30 hetesen azért igencsak vigyázni kell. Feküdni kell, nyomni a Mg-t, a görcsoldót, nem emelgetni drága hosszúcombú Blankát és Zsírborit. Legalább 5-6 hétig.
És Kispapát se. Egy darabig nem lesz box Erdei "Madár" Zsolt módra.
(P.S. Zsófibabával amúgy a legutóbbi uh szerint minden oké, be is fordult, méretei tökéletesek, csak még a születéshez picike, 1500-1600 g körül van, van még pár hete odabent.)
szerda, november 18, 2009
Első emelet
Kispapáék gondoltak egyet, és kicsit előrehozták Borika szülinapját, már ami az egyik ajándékot illeti. Kapott a Bojika a nagyszülőktől egy nagy méretű kókusz-matracot (eddig is ilyenen aludt ugye, csak bébi méretben) - ami aztán bizony nagyon egészséges. De tényleg. De legalábbis könnyebb tisztítani, ha valaki összepisilné. (Ráadásul Kispapa szülinapján vették a Kispapáék a cuccot, így még járt 5% plusz kedvezmény.)
Még régebben Kispapáék olyan emeletes ágyat vásároltak kislányaiknak, ami szétszedhető, azaz két, külön ágy is alkotható belőle. Eddig csak Blanka élvezhette a nagy ágy örömeit, de az elmúlt hétvégén Kispapa egy röpke délután alatt összeszerelte az emeletes ágyat, fúrt, faragott, csavarozott, és mindenki költözött. (Sőt, még az új falvédő is felkerült a helyére.) KisBlanka az emeletre, Borika pedig elhagyta a kiságyat. Könnycseppek nélkül. Meglepően jól fogadta a dolgot a kiscsaj, szinte rögtön megszokta, és egyáltalán nem hiányolja a régi ágyikóját. Nagyon élvezik a csajok az új birodalmukat.
KisBlanka pl. rendszeresen felcipeli az összes könyvét, babáját, majd vendégül látja a felső szinten Borikát is. Persze ez utóbbit szigorúan csak szülői felügyelettel. Ha ez nem lenne, a Blanka úgyis szól, köp, spiclisketik.
Szóval a család lassan, de biztosan megkezdte a készülődést B3 fogadására. Hiszen a rácsos ágyat ki kellett üríttetni.
Még régebben Kispapáék olyan emeletes ágyat vásároltak kislányaiknak, ami szétszedhető, azaz két, külön ágy is alkotható belőle. Eddig csak Blanka élvezhette a nagy ágy örömeit, de az elmúlt hétvégén Kispapa egy röpke délután alatt összeszerelte az emeletes ágyat, fúrt, faragott, csavarozott, és mindenki költözött. (Sőt, még az új falvédő is felkerült a helyére.) KisBlanka az emeletre, Borika pedig elhagyta a kiságyat. Könnycseppek nélkül. Meglepően jól fogadta a dolgot a kiscsaj, szinte rögtön megszokta, és egyáltalán nem hiányolja a régi ágyikóját. Nagyon élvezik a csajok az új birodalmukat.
KisBlanka pl. rendszeresen felcipeli az összes könyvét, babáját, majd vendégül látja a felső szinten Borikát is. Persze ez utóbbit szigorúan csak szülői felügyelettel. Ha ez nem lenne, a Blanka úgyis szól, köp, spiclisketik.
Szóval a család lassan, de biztosan megkezdte a készülődést B3 fogadására. Hiszen a rácsos ágyat ki kellett üríttetni.
csütörtök, november 12, 2009
H1N1 - csak saját felelősségre...
Hosszú átvirrasztott éjszakák után meghozta a kicsi család a döntést oltás ügyben. Miután a Kispapa és Kismama minden irodalmat átolvasott, és legalább 20 orvos véleményét meghallgatta, a család döntésre jutott-bár nem könnyű szívvel. A döntés értelmében pedig Kispapa és Kisblanka beáldozódott az oltás oltárán, a saját és nem utolsó sorban Borika és Kismama védelmében is.
Sajnos Blankánál amúgy indokoltnak tűnt az oltás, ugyanis az immunhiánya, a visszatérő asztmás hörghurutjai, valamint a közösségbejárás miatt fokozottabb veszélynek van kitéve, mint egy átlag 3 éves, de a döntés azért nem ment ilyen könnyen… Hiszen ki tudja, milyen hatással van pont egy kicsit immunhiányos kiscsajra…?
Kispapát még múlt héten megszúrták, Blanka pedig tegnap hősiesen viselte az oltás nehézségeit. Így lassan 48 órával utána el lehet mondani, hogy semmi mellékhatás nem jelentkezett, a homeopátiás oltás-kivezető bogyók hatásának kivételével, ami miatt egy enyhébb orrfolyás megindult ugyan, de ez valszeg a méregtelenítésnek is betudható.
Habár a Kismamák oltásának kérdésében megoszlanak a vélemények pro és kontra, de Kispapáék még mindig a Nem felé hajlanak, és egyéb módon próbálnak immunerősíteni. Bármennyire is szuper az oltóanyag, az oltásban lévő triomezál nem hangzik túl bíztatóan, és habár minimális a mennyiség, és vízben oldódik, de egyértelműen átjut a méhlepényen (ezt egy nagyon okos genetikussal konzultálva tudta meg a Kispapa, aki azért ajánlotta az oltást, csak azt nem tudni, hogy azért e, mert szóltak neki, hogy kell, mint ahogyan más kollégáknak is). És ki tudja, milyen mennyiségben, és hogy vajon ez hogyan hat egy 29 hetes magzat idegrendszerére, amely most fejlődik a legjobban. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon kb. 2005 óta nincs triomezál a gyermek oltóanyagokban. Ez persze nem riogatás, csak Kispapáék számára nehezíti meg eléggé a döntést. Meg arról egyáltalán nem szól a fáma, nem vizsgálták, milyen hatással van az oltás a magzatokra. (Korábban az volt kőbe vésve, hogy terhes kismamákat nem szabad oltani. Meg az is, hogy pláne nem teljes sejtes, még inkább higanytartalmú cuccal.)
Borika a maga 23 hónapjával szintén mérlegelendő, de e téren is a Nem felé hajlik a kiscsalád, bízva abban, hogy a legjobb döntést hozták, három év alatt nem igen ajánlott a megkérdezett "néhány" orvos által.
P. S.
Azért az is elgondolkodtató, hogy miért irattatnak alá a szülőkkel egy olyan papírt, hogy az esetleges szövődményekért az állam nem vállal felelősséget, minden a gyártót és az oltóorvost terheli, de az alulírott kijelenti, hogy az orvost nem fogja perelni.
Tehát döntsön a szülő, viselje a felelősséget a szülő, paráit oldja meg maga, ha meg nem oltat, akkor meg felelőtlen.
Azért ezt nem így kéne.
Sajnos Blankánál amúgy indokoltnak tűnt az oltás, ugyanis az immunhiánya, a visszatérő asztmás hörghurutjai, valamint a közösségbejárás miatt fokozottabb veszélynek van kitéve, mint egy átlag 3 éves, de a döntés azért nem ment ilyen könnyen… Hiszen ki tudja, milyen hatással van pont egy kicsit immunhiányos kiscsajra…?
Kispapát még múlt héten megszúrták, Blanka pedig tegnap hősiesen viselte az oltás nehézségeit. Így lassan 48 órával utána el lehet mondani, hogy semmi mellékhatás nem jelentkezett, a homeopátiás oltás-kivezető bogyók hatásának kivételével, ami miatt egy enyhébb orrfolyás megindult ugyan, de ez valszeg a méregtelenítésnek is betudható.
Habár a Kismamák oltásának kérdésében megoszlanak a vélemények pro és kontra, de Kispapáék még mindig a Nem felé hajlanak, és egyéb módon próbálnak immunerősíteni. Bármennyire is szuper az oltóanyag, az oltásban lévő triomezál nem hangzik túl bíztatóan, és habár minimális a mennyiség, és vízben oldódik, de egyértelműen átjut a méhlepényen (ezt egy nagyon okos genetikussal konzultálva tudta meg a Kispapa, aki azért ajánlotta az oltást, csak azt nem tudni, hogy azért e, mert szóltak neki, hogy kell, mint ahogyan más kollégáknak is). És ki tudja, milyen mennyiségben, és hogy vajon ez hogyan hat egy 29 hetes magzat idegrendszerére, amely most fejlődik a legjobban. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon kb. 2005 óta nincs triomezál a gyermek oltóanyagokban. Ez persze nem riogatás, csak Kispapáék számára nehezíti meg eléggé a döntést. Meg arról egyáltalán nem szól a fáma, nem vizsgálták, milyen hatással van az oltás a magzatokra. (Korábban az volt kőbe vésve, hogy terhes kismamákat nem szabad oltani. Meg az is, hogy pláne nem teljes sejtes, még inkább higanytartalmú cuccal.)
Borika a maga 23 hónapjával szintén mérlegelendő, de e téren is a Nem felé hajlik a kiscsalád, bízva abban, hogy a legjobb döntést hozták, három év alatt nem igen ajánlott a megkérdezett "néhány" orvos által.
P. S.
Azért az is elgondolkodtató, hogy miért irattatnak alá a szülőkkel egy olyan papírt, hogy az esetleges szövődményekért az állam nem vállal felelősséget, minden a gyártót és az oltóorvost terheli, de az alulírott kijelenti, hogy az orvost nem fogja perelni.
Tehát döntsön a szülő, viselje a felelősséget a szülő, paráit oldja meg maga, ha meg nem oltat, akkor meg felelőtlen.
Azért ezt nem így kéne.
szerda, november 04, 2009
Hit me baby one more time
Habár nem gondolta Kispapa, hogy előbb-utóbb ne érkezne el ez az időpont, de mostan véglegesen megtörtént: Borika is elkezdett rosszalkodni időnként. Gyakran nyúl olyan dolgokhoz, amik tiltottak számra, és érdekes mód, ő nehezebben érti meg a „nem szabad” kifejezést, mint annak idején drága nővérkéje. Előszeretettel kapcsolgatja a lámpát, zum Beispiel.
Meg hát azért akaratát is ki tudja igencsak nyilvánítani, ha ne adj Isten valamit nem kap meg iziben, földhöz vágja magát, és hisztizik. Idővel abbahagyja, csak hát nem mindig könnyű, cérnával.
A testi erőszak-fenyítés fogalmát is hamarabb sajátította el, ugyanis már elég profin kezdi Blankát visszaütögetni, lökdösni, hol a játékból, hol indulatból. Előfordult, hogy a Blanka meglökte Bojikát, majd ő úgy visszaadta, hogy a Blanka majd’ a falnak esett. Blanka a hosszú combú csajszi (már anno uh-on is mondták a doktor bácsik), Bojika meg inkább egyelőre egy belevaló kézilabdás-beállósnak felel meg. Mármint lakatilag. De azért okos, hihi.
Kispapáék így Borikánál is kezdik bevezetni a „kezedre csapok”-at, főleg, mikor előszeretettel tiltott dolgok felé nyúlkál, a huszadik felszólítás ellenére is.
Csakhogy úgy tűnik, nem érti a tiltás eme eszközét, sőt, nagyon viccesnek találja a kézre pacsit. Olyannyira, hogy a minap Kismama észrevette, hogy Borika nevetve ütögette egyik kezével a másikat, és közben vígan kiabálta: „még egyszer, még egyszer.”
Meg hát azért akaratát is ki tudja igencsak nyilvánítani, ha ne adj Isten valamit nem kap meg iziben, földhöz vágja magát, és hisztizik. Idővel abbahagyja, csak hát nem mindig könnyű, cérnával.
A testi erőszak-fenyítés fogalmát is hamarabb sajátította el, ugyanis már elég profin kezdi Blankát visszaütögetni, lökdösni, hol a játékból, hol indulatból. Előfordult, hogy a Blanka meglökte Bojikát, majd ő úgy visszaadta, hogy a Blanka majd’ a falnak esett. Blanka a hosszú combú csajszi (már anno uh-on is mondták a doktor bácsik), Bojika meg inkább egyelőre egy belevaló kézilabdás-beállósnak felel meg. Mármint lakatilag. De azért okos, hihi.
Kispapáék így Borikánál is kezdik bevezetni a „kezedre csapok”-at, főleg, mikor előszeretettel tiltott dolgok felé nyúlkál, a huszadik felszólítás ellenére is.
Csakhogy úgy tűnik, nem érti a tiltás eme eszközét, sőt, nagyon viccesnek találja a kézre pacsit. Olyannyira, hogy a minap Kismama észrevette, hogy Borika nevetve ütögette egyik kezével a másikat, és közben vígan kiabálta: „még egyszer, még egyszer.”
csütörtök, október 29, 2009
Ruci, gomb és Takáts Pocsolyábaléptem Tamás
Talán betudható az ovinak is, hogy egyre „tudatosabban” szeretne Blanka öltözködni. Hello Kittyről ez idáig fogalma sem volt – habár volt egy ilyen táskája –, ellenben most már rögtön kiszúrja a boltban az ilyen márkájú zoknikat, bugyikat, és természetesen igényt is tartana rájuk. Azért még szerencsére egyelőre Kispapáéknak van joga beleszólni.
Viszont már az öltözködések sem mennek ilyen simán. Nem mindegy milyen szoknyát és milyen pólót visel a szentem. Mivel anno a nyakán volt a köldökzsinór, feltehetőleg emiatt nem bírja a garbókat, a sálat is csak nagyon lazán lehet megkötni, és a kabátot sem lehet nyakig felhúzni.
Persze a fő para még mindig a gomb, ami most már patent parává is kinőtte magát, ugyanis semmit ilyennel ellátott ruhát nem hajlandó felvenni, és minden ruhát csekkol… (De éppen ma este volt egy híres műsorban, hogy Takáts Tamás sem bírja. Akkor még a Blanka is lehet híres zenész? Pocsolyába léptél, nem gomboltál?)
Így a Kismamának nincs könnyű dolga a ruhavásárlásnál. A gomb para már odáig fajult, hogy Kispapának is le kell vennie a gombos inget, amikor Blanka fölé hajolva a kiscsajszi fogát mossa esténként.
Viszont már az öltözködések sem mennek ilyen simán. Nem mindegy milyen szoknyát és milyen pólót visel a szentem. Mivel anno a nyakán volt a köldökzsinór, feltehetőleg emiatt nem bírja a garbókat, a sálat is csak nagyon lazán lehet megkötni, és a kabátot sem lehet nyakig felhúzni.
Persze a fő para még mindig a gomb, ami most már patent parává is kinőtte magát, ugyanis semmit ilyennel ellátott ruhát nem hajlandó felvenni, és minden ruhát csekkol… (De éppen ma este volt egy híres műsorban, hogy Takáts Tamás sem bírja. Akkor még a Blanka is lehet híres zenész? Pocsolyába léptél, nem gomboltál?)
Így a Kismamának nincs könnyű dolga a ruhavásárlásnál. A gomb para már odáig fajult, hogy Kispapának is le kell vennie a gombos inget, amikor Blanka fölé hajolva a kiscsajszi fogát mossa esténként.
Névnapi Manó
Ha utólag is, de ezen a fórumon is Isten éltesse Kisblankát, aki vasárnap ünnepelte neve napját! A nagy köszöntések megtörténtek, több részletben is, és az ajándékok - különösen a szeletelhető pizza, az új Anna-Peti könyv és a menyasszony-vőlegény srác pár - nagyon elnyerték a hölgy tetszését. Habár már egyre kezd csajosabb lenni, azt, hogy ruha is lehet ajándék, még agyban nem rakta össze. Ruha alapból jár, vélheti. Merthát Kispapáéktól szép kabátot és csinos-csajos, szivescskés-cicás pólókat kapott, de Blanka mégis állandóan arról érdeklődött, hogy ide, Kispapáékhoz milyen ajándékot hozott a Névnapi Manó…
Mert ilyen is van ám: Névnapi Manó: a fogalom a Szülinapi Manóval együtt került bevezetésre - bevetésre - Kispapáék szótárába, mivel ezek a manók Jézuskához, Mikuláshoz, Húsvéti Nyuszihoz hasonlóan már hetekkel a jeles ünnep előtt ott ólálkodnak Kispapáék háza táján a jó gyerekeket figyelvén. Hogy megérdemlik-e. Mármint a gyermekek az ajándékokat.
Hát nem.
Mert ilyen is van ám: Névnapi Manó: a fogalom a Szülinapi Manóval együtt került bevezetésre - bevetésre - Kispapáék szótárába, mivel ezek a manók Jézuskához, Mikuláshoz, Húsvéti Nyuszihoz hasonlóan már hetekkel a jeles ünnep előtt ott ólálkodnak Kispapáék háza táján a jó gyerekeket figyelvén. Hogy megérdemlik-e. Mármint a gyermekek az ajándékokat.
Hát nem.
péntek, október 23, 2009
Ivi , ovi , óvoda
KisBlanka óvodás élete továbbra is rendületlen, bár a minap egy rövid, 3 napos miniszabit kapott drága szüleitől, a jól ismert hörghurutjára való tekintettel. Ami egyébként szerencsére egyre kevésbé durvul el annyira, mint akár 1 évvel ezelőtt. Talán tényleg hatnak a homeós cuccok.
Mindenesetre a szabi letelt, és Blanka a héten már ismét becsatlakozott az ovi életébe. A reggeli kötelező sírást eltekintve minden rendben, szeret ott lenni, jól eszik, profi ott-alvóssá vált, és sok barátja van.
Habár ritkán mesél, a nagy titkokat azért megosztja olykor. Mint pl. ma este kis Blanka nevetve bevallotta, hogy a minap csókolózott a Cs. Tomival. Aki nagyon aranyos, mellesleg egy fejjel kisebb az amúgy kb. 106 cm-is Blankánál. Szóval megtörtént az első csók, ami tényleg az lehetett, mert mikor a Kismama kérte Blankát, hogy illusztrálja már az eseményeket, a kiscsaj elég profin „lesmárolta” a mamáját.
A Kispapa azért megjegyezte, legközelebb csak úgy adjon - max. egy puszit -, ha a kiscsávó megfelelően válaszol felvetésére: "Csak akkor, ha kapok egy micsubicsit!"
Meglássuk, mit hoz a hétfő.
Mindenesetre a szabi letelt, és Blanka a héten már ismét becsatlakozott az ovi életébe. A reggeli kötelező sírást eltekintve minden rendben, szeret ott lenni, jól eszik, profi ott-alvóssá vált, és sok barátja van.
Habár ritkán mesél, a nagy titkokat azért megosztja olykor. Mint pl. ma este kis Blanka nevetve bevallotta, hogy a minap csókolózott a Cs. Tomival. Aki nagyon aranyos, mellesleg egy fejjel kisebb az amúgy kb. 106 cm-is Blankánál. Szóval megtörtént az első csók, ami tényleg az lehetett, mert mikor a Kismama kérte Blankát, hogy illusztrálja már az eseményeket, a kiscsaj elég profin „lesmárolta” a mamáját.
A Kispapa azért megjegyezte, legközelebb csak úgy adjon - max. egy puszit -, ha a kiscsávó megfelelően válaszol felvetésére: "Csak akkor, ha kapok egy micsubicsit!"
Meglássuk, mit hoz a hétfő.
Pum-pum pancsi
Újabb érthető emberi hang jelent meg Kispapáék családjában, ugyanis Bojika az elmúlt 2 hónapban megállás nélkül, érthetően, már gyakran mondatokban kezdett el dumálni. Kedvenc szavajárása továbbra is az „én is”, vagyis mindig, mindenben utánozza a Blankát, de emellett szinte már mindent mond, kis női agyacskája szivacsként működik. A Blanka által előadott ovis dalokat másnap kívülről fújja, és olykor már együtt is énekelnek. A Blanka ebben segíti, énekli a sor első 2/3-át, s várja, hogy a Bojika befejezze. Aki be is fejezi.Na de. Azért olykor akadnak még kevésbé érhető, illetve a külvilág számra ismeretlen szavak, melyeknek megfejtését gyakran csak a kiscsalád tudja. Ilyen a már klasszikusnak mondható bú (cumi) vagy pl. a Datya (Blanka), Pati (Peti, vagyis Anna, Peti sorozat bármely része). A minap egy újabb szófuvallat hagyta el a pici száját: „pum pum pancsit, kéjem!” Kispapa nem értette, de gyorsan a közönség segítségét kérte, és kiderült, pum pum pancsi = ping-pong labda.
Hülye vagy, ha nem érted.
kedd, október 13, 2009
Foci és sí
A Blankának olykor bejön egy-két reklám, az elmúlt hónapokban leginkább egy bizonyos sör márka "Harcoljatok", "Gól" és "Mindent bele" spotokra indult rá.
Egy pár perc erejéig szurkolt az U-20-as magyar csávóknak is kedden délután, igaz, nő lévén, nem mindig tudta, kinek is kellene erőt sugároznia. Lehet, hogy ez volt a baj a ghánai csávók ellen. Sorry. Mindenesetre grat.
A sportolásból azért keményebb szinten is kijutott nemrég a Blankának. Drága szülei elvitték egy sísuliba, Ádiboy-jal együtt - aki a hasonlókorú unokaöcsi. Műanyag pálya, szerkóval, felvonóval, igaz, ezt utóbbira még egy darabig talán nem lesz szükség.
Az ismerkedés felemásra sikeredett, volt egy kis ellenérzés a nehéz cipellő, no meg a lécek ellen, de valami mégis mélyen megmaradhatott. Kispapa már a közel egy órás foglalkozás vége előtt negyed órával levette a Blanka lécét, mert úgy tűnt, a csajszi nem bírja tovább. Kicsit félt a lejtőn, érthető módon nehézkesnek tűnt a mozgás, néhány kövérebb könnycsepp is legördült az orcán. De miután Kispapáék levették a léceket, a csajszi egyből akarta visszavenni, hogy csússzon még. Aztán csúszás közben megint jöttek a könnyek. Nők.
De mielőtt Kispapa drága egyeskének szegezte volna a kérdést, hogy akkor most bukták-e az előleget, s a többit ne fizessék be, a Blanka megelőzte, s kérdezte: "Mikor jövünk megint?"
S Kispapa - örömmel - perkált.
Egy pár perc erejéig szurkolt az U-20-as magyar csávóknak is kedden délután, igaz, nő lévén, nem mindig tudta, kinek is kellene erőt sugároznia. Lehet, hogy ez volt a baj a ghánai csávók ellen. Sorry. Mindenesetre grat.
A sportolásból azért keményebb szinten is kijutott nemrég a Blankának. Drága szülei elvitték egy sísuliba, Ádiboy-jal együtt - aki a hasonlókorú unokaöcsi. Műanyag pálya, szerkóval, felvonóval, igaz, ezt utóbbira még egy darabig talán nem lesz szükség.
Az ismerkedés felemásra sikeredett, volt egy kis ellenérzés a nehéz cipellő, no meg a lécek ellen, de valami mégis mélyen megmaradhatott. Kispapa már a közel egy órás foglalkozás vége előtt negyed órával levette a Blanka lécét, mert úgy tűnt, a csajszi nem bírja tovább. Kicsit félt a lejtőn, érthető módon nehézkesnek tűnt a mozgás, néhány kövérebb könnycsepp is legördült az orcán. De miután Kispapáék levették a léceket, a csajszi egyből akarta visszavenni, hogy csússzon még. Aztán csúszás közben megint jöttek a könnyek. Nők.
De mielőtt Kispapa drága egyeskének szegezte volna a kérdést, hogy akkor most bukták-e az előleget, s a többit ne fizessék be, a Blanka megelőzte, s kérdezte: "Mikor jövünk megint?"
S Kispapa - örömmel - perkált.
Mars gumi nélkül
A minap Kispapáék Blanka keresztszüleinél vendégeskedtek délután-este, persze a csajokkal, és ahol ugyebár szintén van két, kicsit nagyobb kiscsaj. Nem mellékesen Kispapáék Emma keresztlánya. No és persze Claudius, a kutya. Tőle szegény Bojika kicsit tartott, nem mintha túl sok oka lett volna rá, de biztos, ami biztos, bátor édesapjának lábai mögé bújt, aki ügyesen meg is védelmezte utódját.
Volt nagy parti, vad buli. A Kispapa csak akkor húzta fel egy kicsit a szemöldökét, amikor a Blanka kijött a szobából, s lazán azt vetette Kispapáéknak oda, hogy most "gumi nélkül vagyok". Mármint hajgumi nélkül. 15 év múlva - remélhetőleg nem sokkal előbb - nem kell hasonló kérdéseket megvitatni.
A Bojika meg úgy tűnik, azért valamelyest élvezni az egyedül-együtt-otthon-létet a Kismamával, már amikor tényleg kettesben vannak, mert azért akad elfoglaltság, program, feladat, segítség. Sokszor boldogan jegyzi meg, ha a nővérkéje hazatér: "Dátya - mármint a Blanka (ez valami orosz beütés lehet, Blanka a hálózsákot hívta ugyebár Áljósának) - mars innen oviba". Mindezt nagy nevetések közepette.
Volt nagy parti, vad buli. A Kispapa csak akkor húzta fel egy kicsit a szemöldökét, amikor a Blanka kijött a szobából, s lazán azt vetette Kispapáéknak oda, hogy most "gumi nélkül vagyok". Mármint hajgumi nélkül. 15 év múlva - remélhetőleg nem sokkal előbb - nem kell hasonló kérdéseket megvitatni.
A Bojika meg úgy tűnik, azért valamelyest élvezni az egyedül-együtt-otthon-létet a Kismamával, már amikor tényleg kettesben vannak, mert azért akad elfoglaltság, program, feladat, segítség. Sokszor boldogan jegyzi meg, ha a nővérkéje hazatér: "Dátya - mármint a Blanka (ez valami orosz beütés lehet, Blanka a hálózsákot hívta ugyebár Áljósának) - mars innen oviba". Mindezt nagy nevetések közepette.
kedd, október 06, 2009
kedd, szeptember 29, 2009
Vienna
Pénteken KisBlanka szabadnapot kapott, már ami az ovit illeti, így Kispapáék ebéd után útra is keltek a híres Bécs városa felé. Persze a terv, miszerint a 2 kiscsajszi jót alszik majd az úton, hiszen pont ebéd után volt a start, nem teljesen sikerült. Blanka már az első 10 perc után ugyan bedobta a szunyát, de Borika nem nagyon értette, mi lenne a dolga. Ellenben hangos üvöltéssel tiltakozott minden olyan kísérlet ellen, mikor a mamája az anyósülésről hátrafordulva, próbálta az ujját kiszabadítani a kiscsaj kezéből, aki ugye még mindig szeret „ujjazni”. S ez az 5 hónapos Kismamának már kicsit kényelmetlen. De hát az élet kemény.
Annyit sírt, hogy Blankát sikeresen fel is ébresztette úgy fél óra után, és akkor mindketten rákezdtek, hogy „kiszállni”. Blanka a határ közelében kezdett megnyugodni, a szélkerekeket bámulván. Borika pedig Bécstől 20 km-re aludt el, szinte az utolsó pillanatban, ahogy annak lennie kell.
Kispapáék első útja a híres bécsi fotóshoz, kedves nejéhez és frissen szülött Lili babájukhoz vezetett. A kiscsajok nagyon örültek a kisbabának - ő ugyan kissé visszafogottabban élvezte a lányok odaadó szeretetét -, plusz megették az összes sajtos stanglit, a fél tál chipset. Tehát megérte. ("Köszönöm a ropit, a többiről nem beszélek" - ahogyan a szólás tartsa.)
A látogatás után a kicsi kocsi továbbgördült Kismama tesójához és asszonykájához, Zolikához és Zsuzsihoz, akik már – helyesen - finom vacsorával várták Kispapáékat.
Blanka rögtön beköltözött a gyerekszobába, ahol birtokba vette az unokatesók, Fábi és Levi összes Playmobilját, Borika szokás szerint vacsizott egy jót, majd 9-10 körül ágyba is kerültek a csajszik.
Másnap délelőtt egy kis séta következett Lili babával, anyukájával és nagynénikéjével a bécsi Duna partján, kis hajónézéssel, kődobálással és játszóterezéssel összekötve. Ebédre aztán csatlakoztak már Zoliék és Fábiék a kiscsaládhoz, majd du. Zolika egy nagyszerű őzgerinccel örvendezette meg a társaságot. Délutáni alvás után kis játszózás az udvaron (a Levit a Kispapa jól megkergette, meg volt egy kis kidobózás is), finom vacsi, srácozás az unokatesókkal majd nehezen, de elalvás.
Vasárnap Fábi és Levi könnyes búcsút vett a társaságtól, így Kispapáék Zolival és Zsuzsival egy remek paraszt farmra látogattak el, oda, ahova pont 2 évvel ezelőtt is, csak akkor még PocakBorival és a még kisebb Blankával. Borika hangosan röhögött a nyuszifarm láttán, majd fejen dobott kaviccsal egy kacsát. Szóval jó volt. Blanka lelkesen etette az összes ott élő kecskét, bárányt, disznót, kacsát. S meg is kóstolta a híres bécsi kecskebogyót. Kicsit szarabb íze volt, mint a sajtos stanglinak…
A hazafele út zökkenőmentesebbre sikeredett, kivételesen a terv is működött, kb. Bécs határától Tatabányáig minkét csajszi aludt. A nagy madár felébresztette őket.
Back to life, back to reality.
Annyit sírt, hogy Blankát sikeresen fel is ébresztette úgy fél óra után, és akkor mindketten rákezdtek, hogy „kiszállni”. Blanka a határ közelében kezdett megnyugodni, a szélkerekeket bámulván. Borika pedig Bécstől 20 km-re aludt el, szinte az utolsó pillanatban, ahogy annak lennie kell.
Kispapáék első útja a híres bécsi fotóshoz, kedves nejéhez és frissen szülött Lili babájukhoz vezetett. A kiscsajok nagyon örültek a kisbabának - ő ugyan kissé visszafogottabban élvezte a lányok odaadó szeretetét -, plusz megették az összes sajtos stanglit, a fél tál chipset. Tehát megérte. ("Köszönöm a ropit, a többiről nem beszélek" - ahogyan a szólás tartsa.)
A látogatás után a kicsi kocsi továbbgördült Kismama tesójához és asszonykájához, Zolikához és Zsuzsihoz, akik már – helyesen - finom vacsorával várták Kispapáékat.
Blanka rögtön beköltözött a gyerekszobába, ahol birtokba vette az unokatesók, Fábi és Levi összes Playmobilját, Borika szokás szerint vacsizott egy jót, majd 9-10 körül ágyba is kerültek a csajszik.
Másnap délelőtt egy kis séta következett Lili babával, anyukájával és nagynénikéjével a bécsi Duna partján, kis hajónézéssel, kődobálással és játszóterezéssel összekötve. Ebédre aztán csatlakoztak már Zoliék és Fábiék a kiscsaládhoz, majd du. Zolika egy nagyszerű őzgerinccel örvendezette meg a társaságot. Délutáni alvás után kis játszózás az udvaron (a Levit a Kispapa jól megkergette, meg volt egy kis kidobózás is), finom vacsi, srácozás az unokatesókkal majd nehezen, de elalvás.
Vasárnap Fábi és Levi könnyes búcsút vett a társaságtól, így Kispapáék Zolival és Zsuzsival egy remek paraszt farmra látogattak el, oda, ahova pont 2 évvel ezelőtt is, csak akkor még PocakBorival és a még kisebb Blankával. Borika hangosan röhögött a nyuszifarm láttán, majd fejen dobott kaviccsal egy kacsát. Szóval jó volt. Blanka lelkesen etette az összes ott élő kecskét, bárányt, disznót, kacsát. S meg is kóstolta a híres bécsi kecskebogyót. Kicsit szarabb íze volt, mint a sajtos stanglinak…
A hazafele út zökkenőmentesebbre sikeredett, kivételesen a terv is működött, kb. Bécs határától Tatabányáig minkét csajszi aludt. A nagy madár felébresztette őket.
Back to life, back to reality.
Amnió - No para!!!
Még pénteken megjött a jó hír - köszönhetően a kedves doktor bácsinak, aki amint tudott, jelentkezett, így nem kellett várni legalább 3 hetet az eredményre, ezúton is respect és tisztelet -, hogy B3-mal (akit 100%-ig kiscsajszi) semmi para, az amniócentézis csak jó eredményeket hozott. Holnap azért még lesz egy kontroll Uh.
Szóval minden ok, ezúttal is köszönet az együtt szurkolásoknak.
(Kispapa nem igazán érti, hogy egyébként miért kell hivatalosan ennyi - legalább 3-4 hétig - ideig várni az eredményre? Miért van az, hogy az orvos kedvességén múlik, hogy az egyébként is feszült kismamáknak - és persze kispapáknak - majdnem harmadára rövidüljön az aggodalmas hetek száma? A kórházaknak, orvosoknak nem lenne könnyebb, ha mindezt ők is előbb ki tudnák pipálni, s foglalkozhatnának a következő esettel?)
Szóval minden ok, ezúttal is köszönet az együtt szurkolásoknak.
(Kispapa nem igazán érti, hogy egyébként miért kell hivatalosan ennyi - legalább 3-4 hétig - ideig várni az eredményre? Miért van az, hogy az orvos kedvességén múlik, hogy az egyébként is feszült kismamáknak - és persze kispapáknak - majdnem harmadára rövidüljön az aggodalmas hetek száma? A kórházaknak, orvosoknak nem lenne könnyebb, ha mindezt ők is előbb ki tudnák pipálni, s foglalkozhatnának a következő esettel?)
csütörtök, szeptember 24, 2009
Csopak, party, pisiovi és a tornázó kisállatok
Még az amniocentézis előtti hétvégén a kiscsalád szombaton Csopakra utazott, ahol is meglátogatták az ott „víkendező” Józsi nagypapát, Edit nagynénit és Balázs (jövendő)nagybácsit. Kerti feeling, (Kispapaegykori)srácvára, egy kis ebéd a tapló pincérrel a strandon, minden úgy volt jó, ahogy kell.
Blanka szinte az első pillanatban rávetette magát a Kispapa régi (kamu-komcsi-másolt)Playmobil várára, ahol szokás szerint felsorakoztatta az összes srácát, majd közel harcot vívott Borikával, aki néha megpróbálta megközelíteni az erődítményt, de többnyire persze sikertelenül. Az irigység témakör még erősen fejlesztésre szorul Blankánál. A nagyobb baj az, hogy az eddig önzetlen Kisbori, tanulván nővérkéjétől, szintén hasonló vehemenciával kezd fellépni minden kis intruder ellen, aki esetleg kölcsönvenné a játékait.
Na de azért egy kis könnyű Balaton parti ebédet és sétát is sikerült beilleszteni a zsúfolt napirendbe. A strandon a kiscsajok teljesen vérszemet kaptak a víz látványától, és már vetkőztek volna le, de gonosz szüleik azért nem engedték nekik.
Az amniót követő hétvégét itthon, pihenéssel töltötték Kispapáék. Szombaton ellátogatott hozzájuk Kisemma és b. szülei, valamint pocaklakó kistesója, aki hamarosan meglátja azt a bizonyos napvilágot. Kispapa kiscsajai nagyon jó kislányoknak bizonyulhattak, mert kaptak egy s mást: Blanka persze (kölcsön nem adható) srácokat, Borika bevásárló kocsit. Amiért azóta is ölik egymást a drágák…
Az elmúlt hét viszonylag csöndesen telt. Mivel a Kismama emelni még nem nagyon emelhetett (különösen nem Borika 12 kg-ját), így Edit jamama és Gyuri japapa elvitték Borikát Tóalmásra pár napra. A kiscsaj állítólag nagyon jól érezte magát, strandolt, haverkodott, szomszédolt, zabrált (ahogyan ugyebár zabráltak a Megáll az időben). Bojikán a fűnyírón is átment, így Rudi Völleres, lassan bundesligás formafrizkója átalakult. Kispapáék azóta is alig ismernek rá, kétszer szól, hogy „papa”, miután Kispapa felkapja a fejét.
Blanka eközben egy újabb zökkenőmentes hetet töltött el az oviban. A reggeli max. egyperces sírásokat leszámítva úgy tűnik, a kiscsaj egészen jól akklimatizálódott az új környezetben. Olyannyira, hogy már legjobb barátnője is van Zita személyében, akivel egész nap együtt lógnak, mindent együtt csinálnak, majmolják egymást. Sőt, ma Kismama megtudta az óvó nénitől, hogy együtt skippelik a közös tornákat is, közben jól ki is röhögik a tornázó, állatokat utánzó többieket. Végül is van benne valami.
Egyedül a pisi kérdés került ismét napirendre, pedig úgy tűnt csak átmeneti visszaesésről volt szó. De két hét elteltével újra kezdte a kiscsaj a bepisilést, főleg álmában, mind itthon, mind az oviban. Nyilván benne van a megfelelési kényszer, mert az oviban nagyon jól viselkedik, de itthon nagyon szeszélyes, valszeg így engedi le a stresszt. De nincs kizárva egy kis fertőzés sem.
B3, pedig, akit Blanka elnevezett Zsófinak (még nincs végleges döntés azért), remélhetőleg jól van, és nem viselte meg az amnió körüli hercehurca és idegeskedés. Mozgolódik, növekszik a pocak, lassan betölti a 22. hetet is.
Eredmény amúgy még nincs, talán jövő héten.
Blanka szinte az első pillanatban rávetette magát a Kispapa régi (kamu-komcsi-másolt)Playmobil várára, ahol szokás szerint felsorakoztatta az összes srácát, majd közel harcot vívott Borikával, aki néha megpróbálta megközelíteni az erődítményt, de többnyire persze sikertelenül. Az irigység témakör még erősen fejlesztésre szorul Blankánál. A nagyobb baj az, hogy az eddig önzetlen Kisbori, tanulván nővérkéjétől, szintén hasonló vehemenciával kezd fellépni minden kis intruder ellen, aki esetleg kölcsönvenné a játékait.
Na de azért egy kis könnyű Balaton parti ebédet és sétát is sikerült beilleszteni a zsúfolt napirendbe. A strandon a kiscsajok teljesen vérszemet kaptak a víz látványától, és már vetkőztek volna le, de gonosz szüleik azért nem engedték nekik.
Az amniót követő hétvégét itthon, pihenéssel töltötték Kispapáék. Szombaton ellátogatott hozzájuk Kisemma és b. szülei, valamint pocaklakó kistesója, aki hamarosan meglátja azt a bizonyos napvilágot. Kispapa kiscsajai nagyon jó kislányoknak bizonyulhattak, mert kaptak egy s mást: Blanka persze (kölcsön nem adható) srácokat, Borika bevásárló kocsit. Amiért azóta is ölik egymást a drágák…
Az elmúlt hét viszonylag csöndesen telt. Mivel a Kismama emelni még nem nagyon emelhetett (különösen nem Borika 12 kg-ját), így Edit jamama és Gyuri japapa elvitték Borikát Tóalmásra pár napra. A kiscsaj állítólag nagyon jól érezte magát, strandolt, haverkodott, szomszédolt, zabrált (ahogyan ugyebár zabráltak a Megáll az időben). Bojikán a fűnyírón is átment, így Rudi Völleres, lassan bundesligás formafrizkója átalakult. Kispapáék azóta is alig ismernek rá, kétszer szól, hogy „papa”, miután Kispapa felkapja a fejét.
Blanka eközben egy újabb zökkenőmentes hetet töltött el az oviban. A reggeli max. egyperces sírásokat leszámítva úgy tűnik, a kiscsaj egészen jól akklimatizálódott az új környezetben. Olyannyira, hogy már legjobb barátnője is van Zita személyében, akivel egész nap együtt lógnak, mindent együtt csinálnak, majmolják egymást. Sőt, ma Kismama megtudta az óvó nénitől, hogy együtt skippelik a közös tornákat is, közben jól ki is röhögik a tornázó, állatokat utánzó többieket. Végül is van benne valami.
Egyedül a pisi kérdés került ismét napirendre, pedig úgy tűnt csak átmeneti visszaesésről volt szó. De két hét elteltével újra kezdte a kiscsaj a bepisilést, főleg álmában, mind itthon, mind az oviban. Nyilván benne van a megfelelési kényszer, mert az oviban nagyon jól viselkedik, de itthon nagyon szeszélyes, valszeg így engedi le a stresszt. De nincs kizárva egy kis fertőzés sem.
B3, pedig, akit Blanka elnevezett Zsófinak (még nincs végleges döntés azért), remélhetőleg jól van, és nem viselte meg az amnió körüli hercehurca és idegeskedés. Mozgolódik, növekszik a pocak, lassan betölti a 22. hetet is.
Eredmény amúgy még nincs, talán jövő héten.
csütörtök, szeptember 17, 2009
B3 - szuri
Na a minap szerencsésen túlestek Kispapáék a bizonyos "amniócentézisen". A doktor bácsi nagyjából az igért időpontban ottan is volt, s Kismamát szépen, ügyesen megszúrta, mármint a pocakját - B3 a másik oldalon kolbászolt - s leszippantott egy kis magzatvizet. Kismama rácsodálkozott, hogy ez olyan pisi-színű, de hát végül is logikus, a kiscsaj azért csak oda végzi a dolgát.
Azóta persze pihi van, legalább 3-4 napos fekvés ajánlott, de inkább egy hét. Úgyhogy Kismama "lopja a napot", no persze azért nem (még megvan), de igyekszik pihenni. Már az is nagy siker, hogy az ovis Blanka ezen napokban nem betegedett le, szóval jár, illetve Kispapa viszi a kiskorúaknak fenttartott intézménybe. (Ahonnan a Kispapa tegnap egy bizonyos Cseresznye jelű nadrágot és zoknit is lenyúlt véletlenségből, de ma reggel visszacsempészte jogos tulajdosának, nem meglepő módon egy Cseresznyével jelölt zsákba.)
Lassan meg úgy is hétvége.
Azóta persze pihi van, legalább 3-4 napos fekvés ajánlott, de inkább egy hét. Úgyhogy Kismama "lopja a napot", no persze azért nem (még megvan), de igyekszik pihenni. Már az is nagy siker, hogy az ovis Blanka ezen napokban nem betegedett le, szóval jár, illetve Kispapa viszi a kiskorúaknak fenttartott intézménybe. (Ahonnan a Kispapa tegnap egy bizonyos Cseresznye jelű nadrágot és zoknit is lenyúlt véletlenségből, de ma reggel visszacsempészte jogos tulajdosának, nem meglepő módon egy Cseresznyével jelölt zsákba.)
Lassan meg úgy is hétvége.
szombat, szeptember 12, 2009
"Angyal" gyerek
Borika viselkedése mostanság kevésbé okoz fejtörést a szülőknek, tesójával ellentétben meglehetősen kiegyensúlyozott mostanság. Azért kelhetne inkább 8-kor, 6 helyett, és szorongathatná a macijának a mancsát a Kispapa ujja helyett hajnaltól, de ez megbocsátható. Azért kell egyébként átdeportálni hajnalban a kiscsajt, mikor felébred, mert olyankor előszeretettel kiáltozik az alvó nővérkéjének. „Datya, Datya (Blanka)”, és nem egyszer fel is kelti.
Sokat karattyol, sokszor már igéket is rendesen használ: pl. „aszom” – alszom, „kiszász”– kiszállok, „pisiltem” (no még nem szobatiszta, de mindig ráül a bilire, és utána hangosan kiabál, majd tapsol), „megittam”, „idecsücsüsz”, „Jeje Mama, Papa, Datya” – gyere, „adide”-add ide stb.
Mindenben Blankát utánozza (kivéve alvásban), bármit csinál, ő fél perc múlva ismétli, és kiabálja: „Án is”.
Nagyon önálló, mindent csinálna „egyedű”, viszont hamar elveszti a türelmét, és akkor röpül minden. Például evésben már rég nem lehet neki segíteni, de ha nem sikerül a kanálba vmi ételt belehelyezni, akkor dührohamot kap, és röpül a tányér is. Kis boszi.
Viszont nagyon segítőkész, mindent odaad, odavisz, ha Blanka hisztizik, Borika nagyon komoly képpel odamegy hozzá és simogatja, és a kutyusát is odaviszi neki.
Sokat karattyol, sokszor már igéket is rendesen használ: pl. „aszom” – alszom, „kiszász”– kiszállok, „pisiltem” (no még nem szobatiszta, de mindig ráül a bilire, és utána hangosan kiabál, majd tapsol), „megittam”, „idecsücsüsz”, „Jeje Mama, Papa, Datya” – gyere, „adide”-add ide stb.
Mindenben Blankát utánozza (kivéve alvásban), bármit csinál, ő fél perc múlva ismétli, és kiabálja: „Án is”.
Nagyon önálló, mindent csinálna „egyedű”, viszont hamar elveszti a türelmét, és akkor röpül minden. Például evésben már rég nem lehet neki segíteni, de ha nem sikerül a kanálba vmi ételt belehelyezni, akkor dührohamot kap, és röpül a tányér is. Kis boszi.
Viszont nagyon segítőkész, mindent odaad, odavisz, ha Blanka hisztizik, Borika nagyon komoly képpel odamegy hozzá és simogatja, és a kutyusát is odaviszi neki.
Blanka betegszabin
Végül úgy döntött Kismama, mikor szerdán, az oviszülőin azt hallotta, hogy több gyermek is taknyos, köhög, és úgy járnak oviba, itthon tartja kis Blankát a héten, mivel a nátha még elég makacsul tart. Köhög a kiscsaj, és a hangja is olyan, mint a repedt fazéknak. Bár érdekes, hogy mikor tegnap előtt levitte a doktor nénihez a kiscsajt, a doki közölte, hogy Blanka állapota egyáltalán nem közösség kizáró ok, simán mehetne, de majd Anyuka eldönti.
Tehát Blanka ismét élvezhette egy hétig az otthon szeretetét. Azért látszik, hogy a lelkiállapota nem túl stabil, mert a bepisilés néha még előfordul (pedig ő 1 éve stabilan szobatiszta), valamint az állandó hisztik és földön fetrengések is elég gyakori jelenségek nála. Hétfőn már remélhetőleg eljut oviba a kiscsajszi.
Tehát Blanka ismét élvezhette egy hétig az otthon szeretetét. Azért látszik, hogy a lelkiállapota nem túl stabil, mert a bepisilés néha még előfordul (pedig ő 1 éve stabilan szobatiszta), valamint az állandó hisztik és földön fetrengések is elég gyakori jelenségek nála. Hétfőn már remélhetőleg eljut oviba a kiscsajszi.
Genetika news
Tegnap Kispapa és Kismama részt vett a nagy genetikai tanácsadáson, ami lényegében annyiból állt, hogy a leletek átnézve a doktor bácsi Kispapáékra bízta a nem egyszerű döntést. Tény, hogy amit láttak B3-nál, kromoszóma-rendellenesség jele lehet, de mivel szerencsére a többi lelet jó, ennek esélye kicsi. Viszont mivel Borikával ugyanezek a jelek megvoltak, és akkor ajánlották az amniocentézist, most is inkább azt ajánlják, mert lelkileg nem jó, ha az a bizonytalansági faktor ott marad a fennmaradó 20 hétben, hogy mi van, ha mégis…
Szerdán túlesik a Kismama, ha nem is túl jó szívvel, a vizsgálaton és Kispapáék nagyon bíznak a doktor bácsi ügyességében, remélve, hogy most sem lesz semmi para, ahogy Borika esetében sem lett végül. A Kismama saját doki bácsija azt mondta, hogy próbáljon meg 1 hetet feküdni utána, ami ugye 2 kiscsajszi mellett nem biztos, hogy kivitelezhető, de 3 nap fekvés kötelező.
Szerdán túlesik a Kismama, ha nem is túl jó szívvel, a vizsgálaton és Kispapáék nagyon bíznak a doktor bácsi ügyességében, remélve, hogy most sem lesz semmi para, ahogy Borika esetében sem lett végül. A Kismama saját doki bácsija azt mondta, hogy próbáljon meg 1 hetet feküdni utána, ami ugye 2 kiscsajszi mellett nem biztos, hogy kivitelezhető, de 3 nap fekvés kötelező.
kedd, szeptember 08, 2009
Ovi és B3 news
A hétfői nap még jól telt az oviban, azt leszámítva, hogy kis Blanka a sírás helyett most a bepisilést választotta a stressz levezetésének módjául. Kispapáék valamelyest számítottak rá, s az óvó nénik is jelezték, hogy ez bizony előfordulhat. De legalább jókedvű, nem sír, eszik, alszik, no panasz. Csak bebrunyál.
Ellenben már pénteken látszott, hogy a Süni – „sün-sün-sün” – csoport tagjai közt felütötte a fejét egy taknyolós vírus, és már hétfőre a csoport fele kidőlt a sorból. Azonban ebben nem Blanka volt az első. Ő tegnap este kezdte némi tüsszögéssel, így Kismama reggel úgy döntött, 2 napos megfigyelésre itthon marad a gyermek, aki addig kapja a homeós és egyéb csodabogyókat, és az orra is le lesz szívva. De alaposan.
Na de B3.
Úgy tűnik, Kispapáék ezt a terhességet sem ússzák meg para nélkül, de ebben a kérdésben már szinte rutinosnak számítanak Borika esete után. Történt ugyanis, hogy tegnap a Kismama részt vett a magzati szív uh-on, ahova doktor bácsija biztos, ami biztos alapon küldte el, az első trimeszterben migrénre bevett gyógyszerek miatt (amiket nem tudott kikerülni időnként).
A kiscsaj szívével nincs para, szívfejlődési rendellenesség nagy valószínűséggel kizárható, de a nagyon nagy tudású uh-os doktor néni azért – persze – látott valamit.
Ez a valami egy ún. hyperechogén papilláris izom a szívbillentyűnél, ami mint kiderült nem anatómiai elváltozás, hanem egy jobban visszaverődő, uh-os képlet, aminek megléte utalhat kromoszóma rendellenességre. Úgynevezett minor jel, kb., mint a vastagabb tarkóredő, de oda kell figyelni rá. Érdekes, hogy Borikánál ugyanez, pont ugyanott,uyganabban a szívkamrában megvolt, csak nála még kibővült a több magzatvízzel is, és ez volt, ami miatt indokolttá vált az amniocentézis. Ami ugye meg is történt.
Kispapáék először nem is ijedtek nagyon meg, mondván már rutinosak a témában, de aztán a Kismama doktor bácsija kicsit szigorúbban vette a kérdést – mint korábban –, és ismét a genetikai tanácsadóba küldte a szülőket. Azért is kell szerinte komolyabban venni a kérdést, mert a 2 terhesség között 2 év telt el, és a Kismama pont abban a korban van (29-30. év), hogy már más sávba ugrott a kockázati besorolása, mint 2 esztendeje.
Pénteken genetikai tanácsadás, aztán ott minden számadat, uh. és egyéb paraméterek alapján adnak egy százalékos valószínűséget, és nyilván felvetik az amniocentézis lehetőségét. Ismét.
Ezek a kiscsajok valahogyan sosem akarnak nyugtot hagyni Kispapáéknak. De ha Kispapa nagypapa lesz, törleszt. Csúnyán, maszatolva fog enni összekenve a fél konyhát, erőszakos, követelőző lesz, jó nagyokat pukizik, inni kér, amikor már mindenki alszik, sokáig akar majd tévézni, …
Ellenben már pénteken látszott, hogy a Süni – „sün-sün-sün” – csoport tagjai közt felütötte a fejét egy taknyolós vírus, és már hétfőre a csoport fele kidőlt a sorból. Azonban ebben nem Blanka volt az első. Ő tegnap este kezdte némi tüsszögéssel, így Kismama reggel úgy döntött, 2 napos megfigyelésre itthon marad a gyermek, aki addig kapja a homeós és egyéb csodabogyókat, és az orra is le lesz szívva. De alaposan.
Na de B3.
Úgy tűnik, Kispapáék ezt a terhességet sem ússzák meg para nélkül, de ebben a kérdésben már szinte rutinosnak számítanak Borika esete után. Történt ugyanis, hogy tegnap a Kismama részt vett a magzati szív uh-on, ahova doktor bácsija biztos, ami biztos alapon küldte el, az első trimeszterben migrénre bevett gyógyszerek miatt (amiket nem tudott kikerülni időnként).
A kiscsaj szívével nincs para, szívfejlődési rendellenesség nagy valószínűséggel kizárható, de a nagyon nagy tudású uh-os doktor néni azért – persze – látott valamit.
Ez a valami egy ún. hyperechogén papilláris izom a szívbillentyűnél, ami mint kiderült nem anatómiai elváltozás, hanem egy jobban visszaverődő, uh-os képlet, aminek megléte utalhat kromoszóma rendellenességre. Úgynevezett minor jel, kb., mint a vastagabb tarkóredő, de oda kell figyelni rá. Érdekes, hogy Borikánál ugyanez, pont ugyanott,uyganabban a szívkamrában megvolt, csak nála még kibővült a több magzatvízzel is, és ez volt, ami miatt indokolttá vált az amniocentézis. Ami ugye meg is történt.
Kispapáék először nem is ijedtek nagyon meg, mondván már rutinosak a témában, de aztán a Kismama doktor bácsija kicsit szigorúbban vette a kérdést – mint korábban –, és ismét a genetikai tanácsadóba küldte a szülőket. Azért is kell szerinte komolyabban venni a kérdést, mert a 2 terhesség között 2 év telt el, és a Kismama pont abban a korban van (29-30. év), hogy már más sávba ugrott a kockázati besorolása, mint 2 esztendeje.
Pénteken genetikai tanácsadás, aztán ott minden számadat, uh. és egyéb paraméterek alapján adnak egy százalékos valószínűséget, és nyilván felvetik az amniocentézis lehetőségét. Ismét.
Ezek a kiscsajok valahogyan sosem akarnak nyugtot hagyni Kispapáéknak. De ha Kispapa nagypapa lesz, törleszt. Csúnyán, maszatolva fog enni összekenve a fél konyhát, erőszakos, követelőző lesz, jó nagyokat pukizik, inni kér, amikor már mindenki alszik, sokáig akar majd tévézni, …
vasárnap, szeptember 06, 2009
Ovi 5. nap + koncertállatok
A pénteki nap is meglehetősen jól sikerült az oviban, elváláskor minimál sírás, s kb. 1 perc után nyugi, és onnantól kezdve no problem. Persze délután már itthon várta a kisasszonyt a beígért Playmobil-babaszett, Kispapáék remélik, hogy nem csak ez volt az ösztönző erő, ebből rendszer aztán nem lesz, ugyanis-ugyebár illik tudni, hol a határ.
Szombat délelőtt a Józsefvárosi napok keretében ellátogatott a Kispapa-család az Orczy kertbe, pontosabban a Bárka színházban megrendezett Alma koncertre. KisBlanka a Kismamával élvezte a jobbnál jobb slágereket, míg Borika Kispapával kolbászolt fel, s alá. Azért itten megjegyeznénk, Kispapa és Boji táncolt a küzdőtéren is megvadult hosszú hajú szőke kiscsajok, bóbiskoló nagypapák és levegő után kapkodó terhes kismamák közt, míg a másik páros – KisMama és Blanka – csak üldögélt. A frontember bácsi azért télleg jó, mert a szülőket is igyekszik a koncert közben szórakoztatni - egy stagediving-ot is beígért a 4-5 évesek közé, de erről aztán inkább lemondott -, ráadásul természetes módon, és még humorérzéke is van, persze Kispapától még tanulhat. A koncert után egy kis vattacukor dukált a csajoknak, majd ebéd, és utána több mint 3 órás alvás. Mármint a csajszik részéről.
Alvás után rövid találka történt NagyÁbellel – Blanka (ex?)szerelme – és szüleivel, néhány dzsungelben élő állat nézegetésével egybekötve egy neves, most mégis névtelen bevásárló központban. Azért ez a dzsungelkaland mindegykinek meglehetős túlzás, még úgy is, hogy Kispapa nem várt tőle sokat.
Szombat délelőtt a Józsefvárosi napok keretében ellátogatott a Kispapa-család az Orczy kertbe, pontosabban a Bárka színházban megrendezett Alma koncertre. KisBlanka a Kismamával élvezte a jobbnál jobb slágereket, míg Borika Kispapával kolbászolt fel, s alá. Azért itten megjegyeznénk, Kispapa és Boji táncolt a küzdőtéren is megvadult hosszú hajú szőke kiscsajok, bóbiskoló nagypapák és levegő után kapkodó terhes kismamák közt, míg a másik páros – KisMama és Blanka – csak üldögélt. A frontember bácsi azért télleg jó, mert a szülőket is igyekszik a koncert közben szórakoztatni - egy stagediving-ot is beígért a 4-5 évesek közé, de erről aztán inkább lemondott -, ráadásul természetes módon, és még humorérzéke is van, persze Kispapától még tanulhat. A koncert után egy kis vattacukor dukált a csajoknak, majd ebéd, és utána több mint 3 órás alvás. Mármint a csajszik részéről.
Alvás után rövid találka történt NagyÁbellel – Blanka (ex?)szerelme – és szüleivel, néhány dzsungelben élő állat nézegetésével egybekötve egy neves, most mégis névtelen bevásárló központban. Azért ez a dzsungelkaland mindegykinek meglehetős túlzás, még úgy is, hogy Kispapa nem várt tőle sokat.
csütörtök, szeptember 03, 2009
Ovi - 4. nap
Ismét sikeres napot tudhatott maga mögött KisBlanka. Bár reggel Kismamának úgy tűnt, nem megy majd minden simán. Ugyanis mikor odaérkeztek az ovi öltözőjébe, KisBlanka nagy hévvel ült le a padra, és azzal a lendülettel bevágta a fejét a mögötte levő ruhaakasztóba. Így rögtön el is törött a mécses, de nem is akárhogy. Zengett az ovi. Nagy baleset azért nem történt, csak Blanka szereti kicsit túldramatizálni eseteit.
Viszont mikor Móni - Póni - néni kijött Blankáért, ő szó nélkül hozzábújt, és vigasztaltatta magát még kicsit, de akkor már bent a teremben. És onnatól kezdve semmi sírás egész nap, sőt: jókedv, jó evés, sok alvás. Állítólag. Biztos lesz ez még így se, de azért biztató a helyzet.
A kiscsaj továbbra se túl kommunikatív az ovis élményekkel kapcsolatban, sőt Kispapáék megfigyelték, minél többet kérdeznek, Blanka annál dühösebb lesz, és mérgét a kezébe akadó tárgyak eldobálásával vezeti le, amelyeknek meglehetősen szép a pályaíve. Így nincs más megoldás, várni kell, míg magától mesél.
Annyit Kismama azért megtudott már egy anyukától, nevezetesen Zita anyukájától, hogy a kislánya nagyon sokat emlegeti Blankát otthon, és szeretné meghívni magához játszani.
Viszont mikor Móni - Póni - néni kijött Blankáért, ő szó nélkül hozzábújt, és vigasztaltatta magát még kicsit, de akkor már bent a teremben. És onnatól kezdve semmi sírás egész nap, sőt: jókedv, jó evés, sok alvás. Állítólag. Biztos lesz ez még így se, de azért biztató a helyzet.
A kiscsaj továbbra se túl kommunikatív az ovis élményekkel kapcsolatban, sőt Kispapáék megfigyelték, minél többet kérdeznek, Blanka annál dühösebb lesz, és mérgét a kezébe akadó tárgyak eldobálásával vezeti le, amelyeknek meglehetősen szép a pályaíve. Így nincs más megoldás, várni kell, míg magától mesél.
Annyit Kismama azért megtudott már egy anyukától, nevezetesen Zita anyukájától, hogy a kislánya nagyon sokat emlegeti Blankát otthon, és szeretné meghívni magához játszani.
szerda, szeptember 02, 2009
B3 news 2.0
Na, a héten sok minden kiderült. Elsősorban persze szerencsére az, hogy odabent minden rendben, az "illető"-nek megvan a megfelelő számú keze, lába, ujja, feje, hasa, miegymás. A méretek is megfelelnek a 18. heti elvárásoknak. Szóval minden OK.
De más is kiderült. Habár először nem terpesztett, az "illető", miután minden jól működő szervét, tagját megmutatta, már a megnyugtatás végett is, lassan, szinte az utolsó percben lehult a lepel.
Kiscsaj. S állítólag jó hosszú combú (mint a Blanka). Akad majd még Kispapának itten még gondja. De minden szép és jó, úgyhogy Halleluja, ahogyan - feltehetőleg - Leonard Cohen is énekelte a minap.
A hétfői hírt szerdán is megerősítették. Szóval érkezik hamarosan egy újabb kiscsaj a családba, ami egyáltalán nem szomorú hír. Sőt.
Majd jelentkezik pom-pom lánynak, és szurkol csini szerkójában Kispapának az old boys focimeccsén. Már ha a többi old boy megéri...
(azért még hétfőn várat magára egy magzati szív ultrahang, de remélhetőleg ott is jó híreket kap majd a kiscsalád)
De más is kiderült. Habár először nem terpesztett, az "illető", miután minden jól működő szervét, tagját megmutatta, már a megnyugtatás végett is, lassan, szinte az utolsó percben lehult a lepel.
Kiscsaj. S állítólag jó hosszú combú (mint a Blanka). Akad majd még Kispapának itten még gondja. De minden szép és jó, úgyhogy Halleluja, ahogyan - feltehetőleg - Leonard Cohen is énekelte a minap.
A hétfői hírt szerdán is megerősítették. Szóval érkezik hamarosan egy újabb kiscsaj a családba, ami egyáltalán nem szomorú hír. Sőt.
Majd jelentkezik pom-pom lánynak, és szurkol csini szerkójában Kispapának az old boys focimeccsén. Már ha a többi old boy megéri...
(azért még hétfőn várat magára egy magzati szív ultrahang, de remélhetőleg ott is jó híreket kap majd a kiscsalád)
Ovi - 3. nap
A ma reggeli kelés kicsit nehézkesebben ment a drága Blankának, külön kelteni kellett, de aztán sikerült időben elindulni az oviba. A buszon - ami után persze rohanni kellett, reggeli testmozgás kipipálva - Kispapáék találkoztak Tomiékkal, s együtt érkeztek a gyermekmegőrző intézménybe.
A Blanka szépen levette a cipellőjét, volt kézmosás, aztán érkezett egy gyors sírás és jött a nehéz elválás. Mint utólag kiderült a csajszi ma már csak kb. fél-egy órát sírt, aztán élvezte az EU-kompatibilis oviudvar-kert adta előnyöket. Jött egy laza ebéd, aztán az - első benti - alvás is. Ahol az elmondások szerint egy kicsit kamuzott - amikor jött az óvónéni úgy csinált, mintha aludt volna -, de a kamuzásból gyorsan valódi alvás lett. A végére meg ráadásul szinte meg is érkezett Kismama.
Blanka baby nem túl kommunikatív egyelőre az ovis élményekről, valószínűleg még kicsit meg van sértődve drága szüleire, akik ott merik hagyni. De azért szivárognak a dolgok, tények, hallucinációk.
Már látszik a fény az (ovi)alagút végén.
A Blanka szépen levette a cipellőjét, volt kézmosás, aztán érkezett egy gyors sírás és jött a nehéz elválás. Mint utólag kiderült a csajszi ma már csak kb. fél-egy órát sírt, aztán élvezte az EU-kompatibilis oviudvar-kert adta előnyöket. Jött egy laza ebéd, aztán az - első benti - alvás is. Ahol az elmondások szerint egy kicsit kamuzott - amikor jött az óvónéni úgy csinált, mintha aludt volna -, de a kamuzásból gyorsan valódi alvás lett. A végére meg ráadásul szinte meg is érkezett Kismama.
Blanka baby nem túl kommunikatív egyelőre az ovis élményekről, valószínűleg még kicsit meg van sértődve drága szüleire, akik ott merik hagyni. De azért szivárognak a dolgok, tények, hallucinációk.
Már látszik a fény az (ovi)alagút végén.
kedd, szeptember 01, 2009
Ovi - 2. nap
Ma reggel a kis-nagy ovis Kispapával ment a híres oviba. Kicsit mintha már eleve fáradtan kelt volna a csajszi, valamelyest már a hatalmas úton - busszal néhány megálló - is még kókadtan kacsingatott kifelé. De azért ki akart látni.
Még a kapun belépve is minden jól ment, jött a cipőcsere, a pisi a szuper kis wc-be - amelyek előtt egyébként függöny is van - is gyorsan csurrant, majd a terem ajtajánál tört el a mécses. Mint kiderült, közel két órán keresztül nem ragasztotta meg, nem tudta megragasztani senki - mármint a mécsest -, úgyhogy szegény kis Blanka magában hüppögött, ordított, de azért másban és magában kárt nem tett. (Az óvónénik álltólag már fontolgatták a telefonos segítség lehetőségét.)
Aztán mintha elvágták volna, abbahagyta a sírást, igyekezett beilleszkedni társai közé. Amikor Kismama érte ment sorstársával, Tomimamával, belestek valamilyen ablakon. A lurkóknak az egyik óvónéni (Móni néni, aki Blanka csak Póni néninek hív idehaza) mesélt. Ráadásul a kiscsajszi, ha nem is reggelizett, de jól beebédelt.
Ráadásul zöldborsófőzeléket kajált, nagy örömmel. Amivel Kispapát annak idején ki lehetett kergetni az oviból. Ha reggel kis-Kispapa megtudta, mi lesz az ebéd, állítólag - írják a történelemkönyvek - sírva fakadt.
Még a kapun belépve is minden jól ment, jött a cipőcsere, a pisi a szuper kis wc-be - amelyek előtt egyébként függöny is van - is gyorsan csurrant, majd a terem ajtajánál tört el a mécses. Mint kiderült, közel két órán keresztül nem ragasztotta meg, nem tudta megragasztani senki - mármint a mécsest -, úgyhogy szegény kis Blanka magában hüppögött, ordított, de azért másban és magában kárt nem tett. (Az óvónénik álltólag már fontolgatták a telefonos segítség lehetőségét.)
Aztán mintha elvágták volna, abbahagyta a sírást, igyekezett beilleszkedni társai közé. Amikor Kismama érte ment sorstársával, Tomimamával, belestek valamilyen ablakon. A lurkóknak az egyik óvónéni (Móni néni, aki Blanka csak Póni néninek hív idehaza) mesélt. Ráadásul a kiscsajszi, ha nem is reggelizett, de jól beebédelt.
Ráadásul zöldborsófőzeléket kajált, nagy örömmel. Amivel Kispapát annak idején ki lehetett kergetni az oviból. Ha reggel kis-Kispapa megtudta, mi lesz az ebéd, állítólag - írják a történelemkönyvek - sírva fakadt.
hétfő, augusztus 31, 2009
Ovi - 1. nap
A nagy nap megtörtént, ma volt az első official nap az oviban. Itten a beszoktatás meglehetősen zanzásításított. Első nap két óra, második nap két-három óra + ebéd, harmadik nap pedig már teljes, egy kis alvással megspékelve. Aztán mehet ki merre lát. Az óvónénik kedveseknek tűnnek, habár sokat a szülők nem lehettek ma bent.
Reggel 9 előtt érkeztek Kispapáék, segítettek Blankának átvenni a benti cipőt, levenni a ruhát, aztán a kiscsaj lassan rájött, hogy ő bizony itt marad, míg drága szülei nem. Lassan sírásra is görbült a szája, s utána már csak a csukott ajtó mögül hallották Kispapáék a lassan hörgésbe fulladó ordítást.
15 perc után is. Azért valamelyest megnyugató volt, hogy akadtak sorstársak, például már a belépés környékén ordítók, csendesen sirdogálók, stb.
A Kismama 11 körül ment a csajért, aki sokat nem volt hajlandó mondani a bent töltött órákról. Azért valamiképpen evett valamit, volt pisilni - persze a kis wc-ken -, tutujgatta az egyik óvónéni, meg egy kis babakocsizás is akadt, ami egy kis konfliktust is okozott, de ezt Inspector Kispapa Gadget még nem nyomozta ki.
Ahogyan az se, hogyan került az ovi közelébe egy "bomba".
Reggel 9 előtt érkeztek Kispapáék, segítettek Blankának átvenni a benti cipőt, levenni a ruhát, aztán a kiscsaj lassan rájött, hogy ő bizony itt marad, míg drága szülei nem. Lassan sírásra is görbült a szája, s utána már csak a csukott ajtó mögül hallották Kispapáék a lassan hörgésbe fulladó ordítást.
15 perc után is. Azért valamelyest megnyugató volt, hogy akadtak sorstársak, például már a belépés környékén ordítók, csendesen sirdogálók, stb.
A Kismama 11 körül ment a csajért, aki sokat nem volt hajlandó mondani a bent töltött órákról. Azért valamiképpen evett valamit, volt pisilni - persze a kis wc-ken -, tutujgatta az egyik óvónéni, meg egy kis babakocsizás is akadt, ami egy kis konfliktust is okozott, de ezt Inspector Kispapa Gadget még nem nyomozta ki.
Ahogyan az se, hogyan került az ovi közelébe egy "bomba".
szerda, augusztus 26, 2009
Ovi-warm up
Úgy tűnik, Kis Blanka szerencsésen meggyógyult, hála az orvosságnak és gondos szüleinek. Egyébként meglepő nyugalommal telt az itthon töltött 3 nap, így 1 gyerekkel. Szinte pihentető volt, s habár Kispapának kedden - amikor általában otthon szokott alkotni, de mekkorát! - délelőtt Blankával három lego-duplo házat kellett építenie, egy idő után a drága gyermek egyedül is eljátszódott. Azután evett, aludt, s Kismama át is vette a teendőket.
Emelett pici Boji remekül érezte magát Tóalmáson Ádival és Jamamáékkal, a szókincse állítólag rengeteget bővült, vagánykodott, strandolt. Azért Kispapával telefonon még nem kommunikált.
Na de ovi.
Blankának megtörtént az első ismerkedési napja az oviban, egy szerény orvosi alkalmassági vizsgálattal, és jel-választással egybekötve. Blanka már napok óta a Mackó jelre pályázott, az ok ismeretlen. Miközben Kismamáék sorban álltak - ültek - Kispapa megbírkózott a feladattal. Megvadult kismamák és drága, nyálcsorgató gyermekeik közepette lecsapott az óvonénik mutatta papírra. Rámutatott a maci-szerű jelre, s mondta tessék mellé írni Blanka nevét. We got it!
Ezután következett az ismerkedés az óvónénikkel, néhány sorstárssal, a Süni csoport saját termében. Volt ott kis játszás, gyurmázás, persze szigorúan szülők jelenlétében. Kispapa néhányszor kiállt B1 mellett, például visszaszerezte az egyetlen babakocsit neki, s empátiával, toleranciával meggyőzte Blankát, hogy szegény másik kislány is had etesse meg a kis szerencsétlen babáját az etetőszékben, mielőtt azt Blanka kihajítja azt a székből. (Na jó, nem is akarta kihajítani, csak elsőre...)
Blankának legjobban a kis WC tetszett, amit vagy négyszer meglátogatott az ott töltött 1,5 óra alatt.
A délelőtt vége fele már egészen felengedett a kiscsajszi, mikor is egy kisfiú (akit előtte nem is látott a kiscsalád) se szó, se beszéd odafutott Blankához, átölelte, az arcára nyomott egy puszit, majd a "Szia baba" köszönéssel kiviharozott a teremből anyukájával együtt. Kismamánál jobban csak Blanka illetődött meg jobban, aki szegényke kislányos zavarában a mama szoknyájába fúrta az arcát, elvörösödött, és könnyes szemmel csak annyit mondott: pisilni kell (mostanság, ha Blanka zavarban van, vagy izgul, mindig pisilni akar menni...)
Az ovi hivatalosan hétfőn folytatódik, de akkor már élesben, részben szülők nélkül...
hétfő, augusztus 24, 2009
Holiday suspended for Blanka
Ahogy a jó magyar közhely is mondja: ember tervez.
Tóalmásról hazafele az úton Kispapa és Kismama azon morfondírozott, hogyan lehetne Blankára kicsit több időt szentelni, ugyanis a kicsi lány lelke az elmúlt hónapokban mintha sok vihart élne át. Pár hete a napi 10 hiszti, őrjöngés garantált, pláne ha valami nem az ő akarata szerint történik, az irigység és a nyávogás nagy szerepet tölt be kis életében. Ha például elesik, akkor a legkisebb sebesülés miatt is fél órát zokog, de ha bárki érinteni meri akármelyik kedvenc játékát, különösen a Srácokat, akkor szintén megy a cirkusz.
Ezen jelek mögött Kispapáék a 3 évesek életkori sajátosságaik mellett, Blanka szorongásait vélik felfedezni, hiszen rengeteg új dolog következik be most kis életében. Itt van ugye az ovi, amit nagyon vár, és habár itthon nincs túlbeszélve az ovikérdés, nyilván tart tőle. A másik pedig B3 érkezése. Akit szintén nagyon vár, de azért néhány negatív hatását már most érzi: pl. a Mama miért nem nagyon tudja őt emelgetni…
Szóval Kispapáék épp a megoldáson törték a fejüket, mikor is tegnap megszólalt a Kismama telefonja, és a vonal végén Jamama közölte, hogy a Tóalmáson nyaraló KisBlanka belázasodott, nagyon nyűgös, étvágytalan. Vasárnap este lévén orvos nincs, így Kispapáék gyorsan osztottak, szoroztak, és úgy döntöttek, behozzák kicsi elsőszülöttüket. Részben azért is, hogy a szintén ott nyaraló Borit és Ádit ne fertőzze meg, másrészt viszont, hogy inkább szülei közelében gyógyuljon a kis beteg.
Így történt hogy KisBlanka lélekgondozása tegnap este megkezdődött, amit már most láthatóan nagyon élvez. Hiszen a Mama egész nap vele van, csak rá figyel, esténként pedig hárman vannak Kispapával, mint a before Bori időkben.
Blankának mint kiderült, mandulagyulladása van, ami lehet, hogy kezd a fülére húzódni, így most antibiotikumot kap, hogy minél előbb rendbe jöjjön, és hétfőn, újult erővel megkezdhesse óvodai pályafutását.
Tóalmásról hazafele az úton Kispapa és Kismama azon morfondírozott, hogyan lehetne Blankára kicsit több időt szentelni, ugyanis a kicsi lány lelke az elmúlt hónapokban mintha sok vihart élne át. Pár hete a napi 10 hiszti, őrjöngés garantált, pláne ha valami nem az ő akarata szerint történik, az irigység és a nyávogás nagy szerepet tölt be kis életében. Ha például elesik, akkor a legkisebb sebesülés miatt is fél órát zokog, de ha bárki érinteni meri akármelyik kedvenc játékát, különösen a Srácokat, akkor szintén megy a cirkusz.
Ezen jelek mögött Kispapáék a 3 évesek életkori sajátosságaik mellett, Blanka szorongásait vélik felfedezni, hiszen rengeteg új dolog következik be most kis életében. Itt van ugye az ovi, amit nagyon vár, és habár itthon nincs túlbeszélve az ovikérdés, nyilván tart tőle. A másik pedig B3 érkezése. Akit szintén nagyon vár, de azért néhány negatív hatását már most érzi: pl. a Mama miért nem nagyon tudja őt emelgetni…
Szóval Kispapáék épp a megoldáson törték a fejüket, mikor is tegnap megszólalt a Kismama telefonja, és a vonal végén Jamama közölte, hogy a Tóalmáson nyaraló KisBlanka belázasodott, nagyon nyűgös, étvágytalan. Vasárnap este lévén orvos nincs, így Kispapáék gyorsan osztottak, szoroztak, és úgy döntöttek, behozzák kicsi elsőszülöttüket. Részben azért is, hogy a szintén ott nyaraló Borit és Ádit ne fertőzze meg, másrészt viszont, hogy inkább szülei közelében gyógyuljon a kis beteg.
Így történt hogy KisBlanka lélekgondozása tegnap este megkezdődött, amit már most láthatóan nagyon élvez. Hiszen a Mama egész nap vele van, csak rá figyel, esténként pedig hárman vannak Kispapával, mint a before Bori időkben.
Blankának mint kiderült, mandulagyulladása van, ami lehet, hogy kezd a fülére húzódni, így most antibiotikumot kap, hogy minél előbb rendbe jöjjön, és hétfőn, újult erővel megkezdhesse óvodai pályafutását.
szombat, augusztus 22, 2009
B3 news
Nagy hírekkel még nem tudunk szolgálni B3-ról, aki még csak a 17. hét kezdetén jár. Túl sok életjelet még nem ad magáról, illetve Kismama már érezni vél némi mozgást időnként, de azért a nagy giga rugások még váratnak magukra. Addig pedig élvezhetik a terhesség egyéb kellemes velejáróit, a rendszeres migréneket pl., amik még mindig nem kegyelmeznek.
Egy jó hírrel azért szolgálhatunk, az AFP tökéletes lett.
Legújabb hírek B3-ról szept. 3. után várhatóak, akkor lesz ugyanis a nagy nagy genetikai és szív Uh-k, ahol talán már az is kiderül, hogy milyen névvel készüljenek Kispapáék.
Egy jó hírrel azért szolgálhatunk, az AFP tökéletes lett.
Legújabb hírek B3-ról szept. 3. után várhatóak, akkor lesz ugyanis a nagy nagy genetikai és szív Uh-k, ahol talán már az is kiderül, hogy milyen névvel készüljenek Kispapáék.
Sziget, betegség, miegymás
Az elmúlt héten mindkét csajszi lebetegedett, így, ovi előtt. Nagy para nem volt, egy két orrszívással, kis lázzal, nyűgösködéssel megúszták Kispapáék a hetet.
Vasárnap sikerült Kispapának és Kismamának lepasszolni a kis gyönyörűségeket 1 estére, az épp 5 másik unokát nyaraltató nagyszülőkhöz, Tóalmásra, és 3, hosszú év elteltével kilátogattak a híres nevezetes Szigetre. Persze a Kismama aggódott, hogy a megvadult punkok és rockerek gömbölyödő pocakját majd sörhasnak nézik, és nem figyelnek, de szerencsére minden baleset nélkül megúszta az estét, és talán B3 is élvezte a Faith No More-t anyukája pocakjában. Volt az elején egy vicces momentum, mikor Kispapa és Kismama épp leszállt a hajóról a Sziget bejáratánál, az egyik ellenőr pont a Kismama táskájának alkohol és egyéb tartalmáról érdeklődött. Még az sem tartotta vissza, mikor Kismama finoman megjegyezte, pocakjára mutatván, hogy „Látod?”. No mercy, ki kellett nyitni a táskát…A szabály, az szabály, és különben is mindig a terhesek és a kisgyerekes mamák a legjobb csempészek…
A Sziget másnapján a kiscsajok ismét visszatértek, vírusaikkal együtt, amik szépen átvándoroltak először Kismamába, majd Kispapába, akik felváltva próbálták a frontot tartani. De sikerült, senki sem szenvedett maradandó károsodást, még a szülők sem amortizálódtak le teljesen a rövidebb hétnek köszönhetően.
Aug. 20-a békésen telt, délután egy kis Orczy kertezéssel, fagyizással, majd másnap kilátogatott a kiscsalád Tóalmásra, ahol ott volt Kismama mind a 2 testvére, csatolt részeikkel és az összes gyermekükkel, a 6 büdösbogárral együtt. Kispapáék másnap pedig hazaindultak, hogy megkezdjék munkás hétköznapjaikat, kislányaik nélkül, akiket otthagytak egy utolsó nyár végi nyaralásra Jamamáékkal, és Ádi unokatesóval. Persze Blankát hétközben be kell majd hozni egy délelőtt erejéig, hisz ismerkedési és jelválaszatási délelőtt lesz az oviban, ami hivatalosan aug. 31-én indul majd, és onnantól új időszámítási rendszer költözik Kispapáék életébe
Vasárnap sikerült Kispapának és Kismamának lepasszolni a kis gyönyörűségeket 1 estére, az épp 5 másik unokát nyaraltató nagyszülőkhöz, Tóalmásra, és 3, hosszú év elteltével kilátogattak a híres nevezetes Szigetre. Persze a Kismama aggódott, hogy a megvadult punkok és rockerek gömbölyödő pocakját majd sörhasnak nézik, és nem figyelnek, de szerencsére minden baleset nélkül megúszta az estét, és talán B3 is élvezte a Faith No More-t anyukája pocakjában. Volt az elején egy vicces momentum, mikor Kispapa és Kismama épp leszállt a hajóról a Sziget bejáratánál, az egyik ellenőr pont a Kismama táskájának alkohol és egyéb tartalmáról érdeklődött. Még az sem tartotta vissza, mikor Kismama finoman megjegyezte, pocakjára mutatván, hogy „Látod?”. No mercy, ki kellett nyitni a táskát…A szabály, az szabály, és különben is mindig a terhesek és a kisgyerekes mamák a legjobb csempészek…
A Sziget másnapján a kiscsajok ismét visszatértek, vírusaikkal együtt, amik szépen átvándoroltak először Kismamába, majd Kispapába, akik felváltva próbálták a frontot tartani. De sikerült, senki sem szenvedett maradandó károsodást, még a szülők sem amortizálódtak le teljesen a rövidebb hétnek köszönhetően.
Aug. 20-a békésen telt, délután egy kis Orczy kertezéssel, fagyizással, majd másnap kilátogatott a kiscsalád Tóalmásra, ahol ott volt Kismama mind a 2 testvére, csatolt részeikkel és az összes gyermekükkel, a 6 büdösbogárral együtt. Kispapáék másnap pedig hazaindultak, hogy megkezdjék munkás hétköznapjaikat, kislányaik nélkül, akiket otthagytak egy utolsó nyár végi nyaralásra Jamamáékkal, és Ádi unokatesóval. Persze Blankát hétközben be kell majd hozni egy délelőtt erejéig, hisz ismerkedési és jelválaszatási délelőtt lesz az oviban, ami hivatalosan aug. 31-én indul majd, és onnantól új időszámítási rendszer költözik Kispapáék életébe
hétfő, augusztus 10, 2009
Tóalmás, Millenáris
A pénteki borzalmakat kihevervén a kicsi család kilátogatott Tóalmásra, hogy meglátogassa az ott nyaraló családtagokat, és egyben felköszöntse Gyuri Japapát , Máté unokaöcsit és a Kismamát.
Persze ott volt az összes „büdösbogár”, alias Blanka unokatesói, Andristól egészen Ádiig. Nagy volt az öröm, Blanka és Ádi egész nap a homokozóban vagy a medencében időztek, persze közben egy 3 órás alvás is dukált nekik. Borika pedig a maradék ribizliket ette le a bokrokról, és rendszeresen bepánikolt a kertben szabadon járkáló, amúgy nagyon is gyermekbarát Noki kutyától. Persze amint 3 m-en kívül volt a kutya, rögtön nagyon érdekelte.
Délutáni tortázás után még nagy játszás a kertben, majd fürdés, és jó későn hazaindulás. Kocsiban persze nem aludtak a kis Drágák, cserébe viszont reggel 8ig csend volt.
Vasárnap már nyugisabban telt, a délelőttöt a Millenárison töltötte a család Borika keresztszüleivel, Marcival, Zsófival és Gergő babával. Aki már nem is baba, hanem komoly 15 hónapos nagylegény. Igazi piknik hangulat volt, a gyerekek játszóztak, a szülők néha a pléden üldögéltek, gyakrabban rohantak a gyerekek után, fogyott a kávé, a pogi, a sör. Az ebéd és a délutáni alvás már itthon érte a kiscsajokat.
Soha rosszabbat.
Persze ott volt az összes „büdösbogár”, alias Blanka unokatesói, Andristól egészen Ádiig. Nagy volt az öröm, Blanka és Ádi egész nap a homokozóban vagy a medencében időztek, persze közben egy 3 órás alvás is dukált nekik. Borika pedig a maradék ribizliket ette le a bokrokról, és rendszeresen bepánikolt a kertben szabadon járkáló, amúgy nagyon is gyermekbarát Noki kutyától. Persze amint 3 m-en kívül volt a kutya, rögtön nagyon érdekelte.
Délutáni tortázás után még nagy játszás a kertben, majd fürdés, és jó későn hazaindulás. Kocsiban persze nem aludtak a kis Drágák, cserébe viszont reggel 8ig csend volt.
Vasárnap már nyugisabban telt, a délelőttöt a Millenárison töltötte a család Borika keresztszüleivel, Marcival, Zsófival és Gergő babával. Aki már nem is baba, hanem komoly 15 hónapos nagylegény. Igazi piknik hangulat volt, a gyerekek játszóztak, a szülők néha a pléden üldögéltek, gyakrabban rohantak a gyerekek után, fogyott a kávé, a pogi, a sör. Az ebéd és a délutáni alvás már itthon érte a kiscsajokat.
Soha rosszabbat.
Kontroll
Blankával kicsit több, mint 1 éve már részt vettünk egy kivizsgáláson a sok asztmás hörghurut miatt. Ennek a vizsgálatnak az eredménye poratka allergia és némi IgA hiány igazolásával zárult. Az utóbbi a kicsit parásabb, ugyanis ezen immunérték hiánya felelős a különböző légúti nyavalyák nagy részéért, amiből kis Blankának emiatt bőven kijut. Eddig teendő nem volt vele, csak az immunerősítés, ezerféleképen, a hagyományostól a homeopátiáig terjedően. És a remény, hogy majd kinövi.
Az elmúlt év egész tűrhetően telt betegségek szempontjából: durva, fulladós hörghuruthoz hál’Istennek és homeós Orsinak köszönhetően nem volt szerencsénk, bár a takonykór elég gyakran előfordult. Ráadásul amint az egyik kiscsaj benyal valamit, a másik rögtön megkapja és vica versa. Annyi azonban látszik, hogy míg Borika 3-4 nap alatt lenyomja a náthát, Blankánál a szimpla orrfolyás 2 hétig is eltart.
Na szóval, hogy ne szaporítsuk a szót feleslegesen, így óvoda előtt eme érték és az allergia ismét kontrollra szorult. A pénteki délelőtt ennek fejében a Bókay u.i gyermekklinikán telt, ahol 2 órás várakozás után következett a már jól ismert alkar szúrkálás, hogy milyen allegénre is pirosodik be a kiscsajszi keze, illetve utána a vérvétel sem maradt el. Mondani se kell, kis Blanka, aki eddig sem volt nagyon orvosbarát ( még jó hogy a családjának egyrésze orvos …), nem díjazta a szurkálós műveleteket, üvöltött mint a sakál, de aztán kedves szüleinek sikerült megnyugtatni.
Az eredmények pedig: vérkép oké, allergiát kinőtte visszafejlődött, vagy nem is volt, csak anno elrontották a mérést, nem tudni...Ellenben ez az IgA szint még mindig alacsony. Emelkedett ugyan tavaly óta, de a 3 éves korban szükséges minimális 0,5 szintet nem éri el, az övé csak 0,4. Állítólag ez nagyarázza a sok, elhúzódó náthát, hurutot.
Pulmonológus néni szerint az ovi elég kérdéses, nem tudni bírni fogja e, házi doktornéni és homeós Orsi szerint simán, illetve egy próbát mindenképp megér, max. ha nagyon beteges, gyakran itthon tartjuk….Addig pedig jön a Ribomunyl kúra, megspékelve egy nagy adag homeós bogyóval és egy kis biorezonanciával.
Az elmúlt év egész tűrhetően telt betegségek szempontjából: durva, fulladós hörghuruthoz hál’Istennek és homeós Orsinak köszönhetően nem volt szerencsénk, bár a takonykór elég gyakran előfordult. Ráadásul amint az egyik kiscsaj benyal valamit, a másik rögtön megkapja és vica versa. Annyi azonban látszik, hogy míg Borika 3-4 nap alatt lenyomja a náthát, Blankánál a szimpla orrfolyás 2 hétig is eltart.
Na szóval, hogy ne szaporítsuk a szót feleslegesen, így óvoda előtt eme érték és az allergia ismét kontrollra szorult. A pénteki délelőtt ennek fejében a Bókay u.i gyermekklinikán telt, ahol 2 órás várakozás után következett a már jól ismert alkar szúrkálás, hogy milyen allegénre is pirosodik be a kiscsajszi keze, illetve utána a vérvétel sem maradt el. Mondani se kell, kis Blanka, aki eddig sem volt nagyon orvosbarát ( még jó hogy a családjának egyrésze orvos …), nem díjazta a szurkálós műveleteket, üvöltött mint a sakál, de aztán kedves szüleinek sikerült megnyugtatni.
Az eredmények pedig: vérkép oké, allergiát kinőtte visszafejlődött, vagy nem is volt, csak anno elrontották a mérést, nem tudni...Ellenben ez az IgA szint még mindig alacsony. Emelkedett ugyan tavaly óta, de a 3 éves korban szükséges minimális 0,5 szintet nem éri el, az övé csak 0,4. Állítólag ez nagyarázza a sok, elhúzódó náthát, hurutot.
Pulmonológus néni szerint az ovi elég kérdéses, nem tudni bírni fogja e, házi doktornéni és homeós Orsi szerint simán, illetve egy próbát mindenképp megér, max. ha nagyon beteges, gyakran itthon tartjuk….Addig pedig jön a Ribomunyl kúra, megspékelve egy nagy adag homeós bogyóval és egy kis biorezonanciával.
szerda, augusztus 05, 2009
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
