Megtörtént a csoda, a kis lustaság ma megfordult! Hátról hasra. Na de ne szaladjunk a dolgok elibe. Szépen tekintsük át pontról pontra. Hogy s miként is vala.
Ezen reggel is szinte ugyanúgy indult, mint a többi. („N. Blanka és szülei, akkor még nem sejtették”… – vehetnénk RTL Fókuszosra a stílust, de ettől most is eltekintünk.) Szóval, a kiscsajszi úgy hét körül követelte a gyomrába és a szájába valót, majd visszaaludt. Fél kilenc környékén aztán már úgy vélte, elég lesz a csendes nézelődésből a rácsok közt.
Ekkor röpke percekre a Kispapa felügyelete alá került, majd egyenest a tapilapokra, vagy mikre. Kispapa ekkor megpróbált olvasgatni, majd az az érzése támadt, mintha a kiscsajszi mozgolódna, szinte meg is fordulna. Legalábbis hajszálak választanák el tőle.
Ezen sejtelmét meg is osztotta Kismamával, aki valószínűleg úgy gondolta, a kedves, aranyos, empatikus, … Kispapa újfent azzal próbálkozik, hogy megnyugtassa őt, hogy felesleges aggódni, előbb-utóbb csak megfordul a kiscsaj, mielőtt neurológushoz kerülne… Úgyhogy ennyiben is maradt a dolog, Kispapa vállat vont, s a fürdőszobába vonult, hogy megigazítsa „toaletjét”, majd dolgára induljék.
Pár óra hatásszünet, majd éppen érkezik hazafelé a Kispapa, amikor is hangos örömujjongást vélt felfedezni a nagyszobából: „Megfordult! Megfordult!”A Kismama és a kis Blanka egymás mellett feküdtek, ki így, ki úgy.
De megfordult, mármint a kis Blanka. Egyszerűen, lazán, ahogyan kell. Néha azért még kicsit küzd az elemekkel, illetve kis jobb kezének kihúzásával hatalmas felsőteste alól, de azért hellyel-közel működik a dolog. Ma estig jó párszor megismételte ezen tevékenységét, tehát nem egyedi esetről van szó. (Pláne úgy nem egyedi, hogy egy kis lelki társunk is akadt, úgy kb. 230 km-nyire, dél felé…Balázs ugyanis hasonló cipőben járt – lehet, hogy a „cipőben jár” kifejezés azért kicsit túlzás -, szintén nem akart fordulni, de ahogyan Balázs, illetve Blanka szülei a blogokon kibeszélték e problémát, kis teremtmények rögtön „léptek”…)
„Pörög, forog az öreg vekker, olyan mint egy black and decker…” – ahogyan a híres dalszöveg tartja, hellyel-közzel.
Tehát a Kispapa büszkén kijelentheti: ő már bizony reggel megmondta.
Most azonban egy újabb dolog merült ám fel: hogyan fog visszafordulni???
Pláne éjszaka, egyedül a kiságyában???
Fél óránként kelni fog…
Megfordul, sír…
Belenyomja a fejét a lepedőbe és megfullad…
…mert ugyebár az a bizonyos mozgás meg kimaradt: mármint a hason fekvős, kézzel kinyomós.
Anélkül meg…
És még hol az érettségi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése