Félúton

Egy kis kimenő, füstös vendglátóipari egység, pár óra Tódival egy-két sörrel, s hamar rájövünk, hogy már nem vagyunk valahogy megvadult tizenévesek, akik a Barkasz tetjén rohangálnak két VBK után, se semmittevo egyetemisták, se, se, se. Néhány óra tapasztalatai, bizonyító erejű tételek:

1.
Az egyikünk munkából, öltönyben, nyakkendővel, makkos cipőben érkezik.

2.
Nem rugunk be fél óra alatt, s hányunk egy óra múlva a piszoárba. Vagy sz...unk egy bizonyos színház bizonyos mosdójába.

3.
Nem tartozunk a cigis-promós célközönségbe (15-25 éves korosztály).

4.
Nem a legolcsóbb sört és kannás bort isszuk.

5.
Mi vagyunk a legidősebbek a helyen.

6.
A sarokba ülünk, hogy mindent lássunk és ne szúrjanak hátba.

7.
Nagy tervek: valami nagyon kreatívat akarunk csinálni.

8.
A szép, nem a nagymama által kötött sálunkat a bárpulton felejtjük.

9.
Így 30 felé már a kidobó is köszön nekünk.

10.
Apa leszek...

20 ujj, kis füst, nagy álom

Megtörtén: rúg, kapál, harap, csíp. S most már a kispapa is érzi. Elmúlt egy para, most már rendszerint csak az a kérdés, hogy miért ilyen lusta, hogy alig rugdos, s miért éppen csak este felé? Napközben lusta, aludna, éjszaka meg bulizna hajnalig... Hogy milyen emberek vannak! Biztosan az anyjától örökölte.

Egy újabb UH is, újabb helyen, Budán, a Tranziton túl. Most DVD-re, kezdvezménnyel csupán 9000 rugó. Ebből négy használt CD vagy három jobb DVD film is kijött volna, számolhatnak azok, akiknek nem EZ a fontosabb. Szégyelljétek magatokat! Természetesen minden rendben: összesen van 20 ujj, remek szív, apai áll.


De valami "sokkal" fontosabb.

Eddig nagyon nem izgatott - csúnya módon -, hogy a vendéglátóipari egységekben tényleg van e külön, leválasztott, nem dohányzó rész, de most már egyre zavaróbb. Természetesen önös érdekből, mert így a lassan 22 hetes, poackban éldegélő csajszival szinte már sehova sem lehet menni. Szinte sehová nem lehet beülni, pláne a mi érdeklődési körünkbe tartozó helyekre nem. Törvény ide vagy. Füst, füst, füst. Ahogy a költő monggya.

Egy olyan hely kéne, ahol a bejárat mellett az idősebb, pár hónapos, éves kollegákat, kolleginákat le lehet adni, beadni a ruhatárba, megőrzésre, biztonságban. Továbblépve a helységben lehet választani: dohányzó vagy nem, kismamákkal vagy nélkülük. Külön bár, étterem, más-más hangulat, chill out-lounge vagy pogó, esetleg karaoke. Az est végére a kismama is bírja, pihen, terhes sostársaival kibeszélte a teendőket, parákat. Eközben a leendő apukák már kicsit fáradtan, bágyadtan néznek maguk elé, kezükben egy korsó sört szorongatva, hatalmas blupokban elsüllyedve, miután megbeszélték az új filmek, zenék, trendek esszenciáját, vihogva felidézték középiskolai, egyetemi baromságaikat. Amit a csajok, asszonyok, feleségek már úgy is unnak. Távozáskor, aki már ekkora gyermekkel bír, leadott poggyászait átveheti megfürösztve, megetetve, elaltatva.

A sofőr gyengéden szól: "Hazaérkeztünk hölgyeim és uram. Jó éccakát, álmodjanak szépeket!

Nyugiban, zsinóron

Hát - akkor is így kezdem a mondatot - az igazi paciló rugás elmaradt, de erősen biztatóak az előjelek. Most már kivehetően megkülönböztethetők az édesanya poacakjában mozgolódó kétéltű rendszeresnek és kiszámíthatónak ugyan nem nevezhető, azonban enhyén érezhető mozgása, amely már nem téveszthető össze a has lüktetésével, a belek forgolódásával, a gyomor korgásával és egyéb belső szervek - anatómia mélyebb behatása ismeretei nélkül - egyéb fizikai megnyilvánulásaival. Szerintem.

De ma nem mozdult. Hát alszik, ahogyan az apja is tette volna egész nap, de helyette egész nap csak szívott, ütögetve a szeme előtt szerencsétlenül imbolygó klaviatúrának nevezett kiskockák elegyét. Mint a sas. Szinte.

Szóval pihi, megértem, én se nagyon örjöngenék akkora helyen, oly kevés külső impulzus nélkül. Minden sötét, még talán nem is látok, ha meg igen, csak egy nagy lepény, vérerek, és egy nagy lógó izé, ami itten tekeredik. Inkább nyugton maradok. A kaja, pia jön, meg valami tompa hangok is. Valaki meg állandóan simogat. És látja, hogy ez így jó.

Olyan, mint egy kis marionettbábu. Egyelőre egy zsinorral. Majd lesz több is, de mint tudjuk "we are all connected". S ahol te végződöl, ott kezdődöm én.