Boldog, békés

Minden egyes ismerősömnek, barátomnak, rajongónak - elsősorban a kiscsávóknak - családtagjaimnak békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok! Blanka

U.I. Köszönet a Kispapa nevű fickónak, hogy e bejegyzás erejéig beleírhattam a nagyszerű blogjába!

Oson a foson

Az egész család átosont rajt. Bizony a foson.

Először a mama lett rosszul, aztán egyre inkább, olyannyira, hogy már a Kispapát sem hagyta szépen aludni. Szegényke. Mármint a kismama. Erős hányingerrel indult, majd jó sok folyós cuccal folyatódott. The show must go on.

Úgyhogy szegény kiscsajszi is elkapta, nem mintha lelkileg nagyon megrázta volna a dolog. Csak egyre többször lett tele a pelus ezzel az izével, egyre több fogyott belőle, s olykor a kiságyra is jutott, na meg a rucikra. Folyton folyvást. Eddig a kakilással voltak bibik – nehezen jött ki a cucc –, most meg íme a másik VÉGlet. A folyós.

De a kiscsajszi mindeközben ugyanúgy rötyög, néz, kacarászik, örül, itakdalse. Mintha misem.

Azért pár nap elteltével, végül is ma délelőtt, a mamája elvitte a doki nénihez, aki meg azt mondta, hogy hát mintha már a kiszáradás apró jelei lennének a bőrén. Úgyhogy sokat inni, többször enni. Csak hát azt sem igen akar. Valamiért.

De mindeközben rejtelmesen mosolyog a kis Mona Blanka Lisa. (Azé’ az én lányom szebb, mint az a nőci, to be honest…)

De már talán lassan vége a fosásnak.

A ravasz csirke, az ágy és a két fütsölgő fityegő

Orrszívózás kikipálva. Reméljük, egy időre legalábbis vége. De meglepő módon a kiscsajszi a hangtól nincs is annyira oda. Meg jól el is játsszik ezzel a nagyszerű ketyerével. Mármint az orrszívó-porszívóval. Csak együtt a kettő a közelébe, működés közben, ne kerüljön. Aztat nem bírja.

Nemrégóta csirkehusit is kap. Mama ügyesen megpárolta, belekevert valamit a kis boszorkánykonyhájából és lefagyasztotta. A jégkocka tartóba. Úgyhogy most vigyázni kell, nehogy egy csirkehusis jégkocka kerüljön a finom kis italkákba.

Már hasról hátra is sikerült néha fordulni. Igaz, valahogy mindig úgy, hogy ha azt a Kispapával sikerült abszolválni, a mama akkor mindig lemaradt róla. És amikor újra próbáltuk megmutatni, már nem ment. Pedig ma reggel is összejött a kiskacsával. Amit egyébként könnyen tele lehet pumpálni nyállal. És akkor szörcsög. (Lehet, hogy néha a kiskacsát is ki kell majd orrszívó-porszívózni?)

A mama nemrég picit element, estefelé van. Jórég nem volt ilyen. A kiscsajszi bekerült a pici ágyába, egy darabig siránkozott, de most már aluszik. Most van neki az alvóideje.

Ja, ágy. Újabb hatalmasat léptünk az evolúció létrájának fejlődési fokán. Igaz, lefelé. Ugyanis lejjebb került egy fokkal a kiscsajszi ágyában a szivacs, vagy mi. Merthogy már forog, meg néha elég furcsa pozicióban fekszik reggelre az ágyikóban, úgyhogy a tanács úgy döntött, lejjebb kell tenni a matracot. Hogyha felállna, ki ne essen. Nem mintha fel akarna állni. De ki tudja. Jó az fekve. A Kispapa jól megizzadt, mire sikerült lejjebb tenni. De a lényeg: fejlődünk.

Azzal, hogy lejjebb került az ágyikó, egy új, nehezen megoldható probléma is felmerült. Így ugyanis a kiscsajszi nem éri el azt a fityegő izét az ágyikója felett. S ha valami nincs új, ahogyan a kis Blanka szeretné, akkor hamar sírás van. Szóval vagy nem fityeg ottan, vagy a kezében markolássza.

Mindjárt itt az első Karácsony.

Nátha

Az elmúlt napokban a fikával, takonnyal küzdött a kiscsajszi. Ezáltal a Kispapa és becses neje is. De elsősorban persze a szegény kis Blanka.

Hétfőn kezdődött, azt csak nem akart abba maradni. Eleinte tüszögés, hapcikázás, de csak úgy kiscsajszisan. Aztán kezdett lógni a kis taknyocska is. Majd csorogni. Bele a pici szájába, még talán fincsi is volt. Nem mintha a Kispapa tudná, milyen íze van. Azért a kostolásig nem jutottunk.

De tűrte. Hellyel-közzel. Kis lázacska is volt. De most már talán nincs.

A kis Blanka közben meg szinte ugyanúgy élte pici életét, mint eddig. Nem volt sokkal több nyűszi, se panaszkodás. Csak amikor a porszívó hangja felcsendüllt. Akit a porszívó füstje megcsapott.

Orrszívó-porszívó. Aki ezt kitalálta, egyfelől Nobelt érdemel, másfelől meg egy XXXX állat. Aki ilyen kínzásokra képes. S általa mi is.

Hogyan zajlik?

A Mama ölében fekszik a kiscsaj. Mit sem sejtve. Az orrából lóg a dzsúz. A Kispapa bedugja a porszívót, a motor felpörög. A Kispapa a lába közé szorítja a porszívó csövét, miközben a kezével lefogja tulajdon kiscsajsziját, aki már bömböl. A Mama meg csak szíjja. Ügyesen. A Kispapa meg közben igyekszik a kis Blankának megmagyarázni: ettől jobb lesz, hiszen tudja majd az ujját - a két középsőt - szopni anélkül, hogy megfulladna.

Barbárok. De legalább jut egy kis O2 odabe.

Mikulás Blanka

Bizony, itt is járt, nálunk is járt a Mikulás. De lelepleztük. Csak Önöknek, csak most. Soha nem látott, be nem mutatott felvételek az Igazi Mikulásaról. Mert csak egy van. És nem Finnországban, ahogyan a médijja sulykolni akarja. Egy. És az a miénk. Beeeeeeeeee.

1. Ezen a képen jól látszik, először csak ledőlt kicsit, véletlenül éppen a szoptatós fotelban keresett pihenyőhelyet. Érthető. Nehéz napja volt. Egész éjszaka vinni a sok idétlen, vihogó, kakiló, pisilő, visító, örjöngő kicsajnak és kiscsávónak a csokikat, ajándékokat. S közben mosolyogni is hozzá. Nem egy könnyű meló. Még akkor sem, ha évenként egy napos.

2. Már éppen a Kispapa is kezdett elbizonytalanodni - igen, a fényképezőgép mögött -, hogy ez lehet, hogy mégis csak valami trükk? S valaki megbújik ama nagy szakáll mögött? Nehéz kérdés. De hamarosan fény derült rá. Lehullt a lepel, pontosabban a szakáll. Szegényke lelepleződött. Először nem tudta, hogy mihez kezdjen. Sztárokhoz méltón egy kis mosolyt erőltetett az arcára.

3. Elbizonytalanodott. Hogy most akkor a mama nevű csaj, meg a Kispapa nevű fickó tényleg nem tudják, hogy ő ki is? Hogy ő nem a Mikulás? Hanem a pici Blanka. "Igen. Tényleg én vagyok az". Már majdnem sírt. De aztán inkább röhögött egy nagyott. (Nekünk persze nem hozott semmit.)

Szóval hozzánk is eljött a Mikulás. Valakit le is lepleztünk. De nem úgy, ahogy Önök a bevezetőben, a felkonfban sejthették. Igaz is volt, meg nem is. Ahogyan az egész Mikulás sztori.

A Mikulás legyen veletek.