A pöttyös az igazi

Hellyel-közzel, el ne kiabáljuk, kilábaltunk a mindenféle szarságokból, betegségekből. Úgyhogy e hétvégén egy kis mérsékelt szocializáció is volt már. Nagyszülők, nagynéni, dédik minden mennyiségben, jobbról, balról.


Sőt! E hétvégét már kemény három és fél foggal ünnepeltük! Bizony. De kellenek is ezen erős örlőszervek, ugyanis a kiscsajszi ráindult a rudira. Az igazira, a pöttyösre, a Túró Rudira.


Mert már 8 hónaposan lehet ám rudit is enni. Igaz, csoki nélkül. A mama lerágcsálja a vékony, finom csokiréteget („Sajnos, kénytelen vagyok megenni” – mondja szomorúan.), majd ujjáról kínálva a túrót a kiscsajszi elmajszolja. A minap 2-t is. Fogy ám a rudi, csak győzze a Kispapa szállítani.



Megy a kajálás is, hosszú idő óta már hízik is a kiscsaj, remélhetőleg ez így is marad. Pár év múlva meg már folyamatosan fogyni akar majd… de ez egy későbbi probléma. Lesz.


De hát ez a nap nem a miénk, hanem Kispapa kollégáé. Sok-sok grat Bencének és családjának! Ugyanis nem is olyan régen 4050 grammal és 53 centivel a világra jött Bence!

Halló, eladó!!!

Kedves Látogatók!

A kis Blanka, mamája és a Kispapa kéri: terjesszétek, de még inkább: vegyétek!

Kedvező, olcsó, kihagyhatatlan.

Csak most, csak Neked!

Íme:

http://tutipeco.blogspot.com

Shake The Disease

Szegény kiscsajszi belekóstolt a jóba: az emberi – mert hát azok vagyunk, nem vadak – betegség kicsit mélyebb bugyraiba. Asztmás köhögés, csúnya, mélyről jövő, több éccakán átívelő, kis lázacskával spékelve.

De azért amennyit tudott, azért közben is mosolygott. (Igaz, egyeseknek hiába: az egyik *****, *****, ***********, ***, ***** állat szomszéd éjszaka a csöveken keresztül kopogott, amikor a kiscsajszi órákon át köhögött, nyüszögött, sírt. El lettek kényeztetve: az elmúlt nyolc hónapban hangját se hallhatták...)

Csak néhány dl köptetővel, meg minden féle egyéb, mama tudja mivel kísérve lett egy kicsit jobb. Volt egy-két keményebb éjszaka is. Már úgy kajabált, nyöszörgött szegényke, azt hitték a Kispapáék, hogy még mindig, illetve az erősödő fogfájás, hát irány egy EU-kompatibilis éjszakai gyógyszertár. Kispapa már alig lát, de sikerült eljutni a célpontig, ahol is egy álmos gyógyszerész hölgy mondja: "Ja, kisbabának semmi nincs, csak receptre. Pláne nem fájdalomcsillapító."

Pár nappal később kiderült: egyszerű fájdalomcsillapító kapható kisbabának is. Fő a szakértelem. 100 fokos vízben.

Szóval köhögött szegényke, már annyira, hogy a Kispapa sem bírta…

Még a doktor néni is kijött párszor, hallgatgatta, méregette, felírt, leírt. Közben szegényke meg nem is nagyon hízott. Mármint a Blanka.

Még valami hatalmas vizi pipát, egyesek szerint maszkot, is kapott - de jó neki! - amin keresztül be kell lélegeznie valamit. Mr. Dart is megirigyelné. Itt is kapart az ajtó előtt, hogy neki is adjunk, de elkergettük.

Karantén. Hogy ki bírta rosszabbul, a Kispapa, a kismama vagy éppen a kiscsajszi, arról az oddsok igencsak árulkodnának. De bepótoljuk.

De – el ne kajabáljuk – az elmúlt két napban már eszik is a kis Blanka, pláne a nagy Fűvészkerti séták után.

Szegény kis Nemecsek, ő ott fázott meg. A kis Blanka meg talán az ő erejét átemelve gyógyulik meg. Perhaps.

Vasárnap 21 óra 35 perc. A Blanka alszik, a kispapa ír, kismama (mint E.T. haza-) telefonál (na jó közben a kiscsajszinak azért főz) Elvis és Marilyn olasz-turnén, a hajóvonták találkozása tilos.

5 dolog

Szóval elindult egy lánc. (Valami női cucc lehet...) Szóval elindult, és önálló életet él. A lánc. S ide is elért:

"addig is megkérlek Titeket, hogy folytassátok a sort: Bundika, Patrik, Blanka, ÁronLeon és Nicole. Ha valaki már megtette közületek, akkor pont jó."

Ez a Blanka lennénk mink. Vagy mi. Vagy ők. Vagy én. A nézőpont végül is mindegy. azaz 5 olyan dolgot kellene írni, amit eddig nem. A Kispapáék életéről.

1.
A kiscsaj Tunéziában készült. (Kivételesen ezt képekkel nem áll módunkban alátámasztani.) A nászúton. Méghozzá tengerre néző szobában. Vagy...

2.
A kiscsaj "felbukkanása" előtt ezt a tényt megtudta a szülést levezető doktor bácsi is. A Kispapa megjegyezte neki: először meg kéne várni, a gyermek fekete lesz vagy fehér. Ugyanis nagy buli volt...

3.
A kiscsaj a felhőkhöz, a naphoz, a holdhoz közel él. Mindneki felett áll. Pontosabban fekszik. Nagy ritkán ül. A 16. emeleten...

4.
Kismama és kispapa egy szigeten ismerkedtek meg. Nagy Britanniában, Plymouthban. Így lettek - részben - angoltanárok.

5.
A Blanka egyébként egy UFO.

Fogas

A Kispapa Press Gyorsjelentése:

2007. január 10. reggel, hajnal, 7.48 perc.

A kiscsaj felébred. Ordít. S mintha valami ott figyelne a szájában. Reggel a tanúk még nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget neki.

Aztán.

Egyszer csak a mama azzal fogadja Kispapát, hogy kocog. Az visszakérdez:
- "Mi, hová?"
- "Ha egy kiskanállal megkocogtatom az alsó inyét, koccan".
-"Aha. De az nem rezegteti be a pici fogát, ha az az, és hullik szét atomjaira?"
- "Nem. A kis Blankának kibújt az első foga."

Szóval. Kibújt. Kocogtatni lehet, látni még kevésbé.

De a miénk.

Orbis Pictus - egyszerűen

Minket átvertek, megaláztak, „ezek” csak a pénzünkre pályáznak!

Kiadnak egy csomó könyvet, szépet, divatosat, trendit – jó drágán! Paráztatnak minket, ezt így kell, azt úgy, ezt el ne rontsd, csak tőlünk rendelt.

Pedig az ember fejlődéséről már jóval korábban is írtak, rajzoltak. Például Comenius Orbis Pictus (A világ lefestve) című könyvében. Méghozzá kicsit egyszerűbb, rövidebb formában. Igaz, inkább gyermekeknek.

„A Könyvetske, a’ mint látjátok, nem nagy; mindazonáltal az egész Világnak és egészen a Nyelvnek rövideden-való öszve-foglalása, tellyes Képekkel; Meg-nevezésekkel, és a’ Dolgoknak Meg-írásokkal ... Adattassék a’ Gyermekek’ kezeikbe, hadd gyönyörködtessék magokat a’ Képeknek meg-nézésével kedvek szerint, hogy azokat vóltaképpen meg-ismerhessék, még otthon-is, minekelőtte az Oskolában el-kűldettetnének ...”

Tehát a fejlődés lépései:

„Az ember elöször tsetsemő, azután gyermek;
Azontúl nevedékeny-ifjú, továbbá fel-ferdült ifjú;
Annakutána meg – állapodott idejű férjfi, ezekután vén ember, végtére pedig megaggott öreg ember.

Hasonlóképpen az asszonyi nemben is vagyon: tstsemő-leány, leényka;
Fel-felferdült szűz (leány-asszony, kis-asszony)
Megért idejű asszony (férjhez ment asszony)
Vén-asszony
Megaggott öreg asszony (ag-nő).”

Nem olyan bonyolult ez!

Asszem.

Hint a

Nem is oly rég óta újabb hatalmas lépést, illetve ülést tett a kiscsaj a fejlődés rögös országútján. Olykor akár már egyedül is képes üldögélni.

Igaz, kicsit bizonytalan az ülése, mint annak az alkesz bácsinak a házból a járása délután öt felé, de lesz ez még így se, illetve jobb is.

Néha szegényke a legváratlanabb pillanatokban tud eldőlni, bármelyik irányban. Például tök előre, arccal bele a kicsi térdecskéjébe. (Máskor is tud veszélyes lenni: hason fekve van, hogy bepörög – pláne, ha a vicces kispapája éppen vele szemben fekszik – a fejét úgy dobálja előre, hátra, hogy kezdődik a para: lefejeli a földet, mint az a bizonyos olasz azt a bizonyos franciát.)

Szóval ülés. Ha az ember hellyel-közzel képes ülni, hát akkor képes sok minden másra is. Szombaton egy kis sétát tett a pici család pici fővárosunk pici Gellérthegyén. Ahol is talált egy pici hintát. Azt az erényöves fajtát.

Úgyhogy ki is lett próbálva a lemenő nap fényében. A kiscsaj élvezte is a pörgést. Előre, hátra.

Na hajtani azért még nem tudja magát.

BUÉK

A kiscsajszinak megvolt az első szilveszteri bulija is, igaz, kicsit betegesen. Ebben a hülye, meleg, vírus-gazdag decemberben ugyanis megint érkezett valami. Valami köhögős nyavalya, ami miatt a szilveszter előtti két éccaka olyan volt, mint soha előtte. A mama és a Kispapa egymást felváltva kb. óránként mentek be a kiscsajszihoz.

Szóval megvolt a testi-lelki felkészülés a jó kis szadai papás-mamás (na nem olyan…) szilveszteri összejövetelhez. Azért egy jó darabig a kiscsajszi is bírta, be is mutatta legújabb tudományát, a tapsolást. Egyre jobban is megy, pláne az „éljen a papa” rigmusra. Egy kis személyi kultusz.

Szóval „kocsiba be, ablakot le”, aztán irány a megacity. A kiscsajszi egy darabig bulizott a szüleivel meg azoknak a nagy melák haverjaival, anglomán cimboráival és valami szakáll-makál csávóval, meg az összesnek (szinte) az élete párjával. Majd miután a hülye fiúk már megint fociztak a hidegben, meg aztán megint baromkodtak a vízben (az a nagydarab csak azért volt egy fokkal ügyesebb, mert jobban leért a lába…), inkább elment aludni.

Aztán éjfélkor már megint jöttek „valakik”, s akkorát fújtak abba a nagy izébe, hogy a kis Blanka is felébredt. Már szólt is a Petőfi, bim-bam, na meg a Himnusz, ami alatt a kis Blanka, a mama és a Kispapa összebújva somolygott egymásra, miközben egy idétlen, harmincközeli anglomán rózsaszín sapkában vigyorgott rájuk. Meg egy közel 100 kilós csávó. Meg aztán sokan mások.

Aztán lassan tipli haza, sajna, mert hát a köhögés, az még volt. Meg egy pici láz. Meg köd is hazafelé. 1 méterig lehetett látni.

BUÉK.

Mindenkinek, mindegy kinek.

Babatali II.

Az igazi sikerfilmek nem úszhatják meg folytatás nélkül. Így a babatalik sem. Tegyük hozzá: szerencsénkre. Pláne, hogyha nem nálunk, illetve hát Kispapáéknál tartják. :) Így hát nagy köszönet a híres Minnie-nek, Laurának és papájának.

Egy jó csaj, kiscsaj egy bulira már napokkal korábban készül. És mivel hát a kis Blanka ilyen, hát készült is. Sőt. Direkt mondta a Kispapának és a mamának, hogy később érjünk oda, mert a jó csajok valahogy mindig később érkeznek a bulikba.

A kiscsajszi még azt is mondta miután kiszálltunk a kocsiból, hogy meg egy picit sétáljunk a ház körül, nehogy túl korán érkezzünk.

A buli már beindult, igaz, az igazi krampók addig még nem érkeztek meg. (Lehet, hogy melegítettek valahol.) Kis csajos bulinak indult kis csacsogással, csipegetéssel, persze csak módjával, hiszen vigyázni kell a vonalakra.

Aztán megjöttek. Először a francia csávó, Jules. Hát ő aztán….

Aztán megjött az a magyar nagyszájú is, Bundika. Neki valami baja lehetett, mert végig játszotta a sértődöttet: vagy valami szerelmi bánat lehetett, vagy előtte valami bunyóba keveredhetett a sarki krimóban a kemény csávó, vagy csak egyszerűen másnapos volt. A Kispapa ölében azért jól érezte magát: átérezték egymás sorsszerűségét. Szinte egyedül egy buliban, ennyi csajjal, s egyiknek se kellek… Vagy csak nem merek hozzájuk szólni. „Te, kő kóla…”

Aztán jött még egy két krampó, például Patrik. De őt valaohgyan csak a cipők érdekelték. Mondjuk a kiscsajszit is. Kis Hamupipőke (a gyengébbek kedvéért). Végig a Mese kis csipellőjét rágcsálta. Ugyanis.

Aztán sajna a Kispapának el kellett mennie. Ennek aztán örültek is a kiscsávók. „Végre elment ennek a jó csajnak a debil faterja. Most aztán rákúszunk….” Ráadásul valami Bogyesz nevű csávó hozta haza. Na, ennek még utána járunk nyóckeres rendőr-ismerősünkkel.

De csak óvatosan kiscsávók:

BIG KISPAPA IS WATCHING!

U.I.: Pláne téged, Bundika!!!