szerda, november 29, 2006

Fogmanó


Mostanság nagyon nyűgös a kiscsajszi, de szerencsére még ezt is azért konszolidált keretek közt teszi. Néha ordibál egyet-kettőt, s esténként mintha hangosabban karattyolna. Lehet, hogy valami fogszerű képződmény kezdte meg működését apró szájacskájának valamely apró szegletében.

A kismama állítólag már lát is valami kis fehérséget ottan bent, alul, a Kispapa bólint, de azért bizonytalan. De biztos igazuk van: az egyik csajszi mondja, hogy ott van, a másik ordít valamit.

A Kispapa most azon kezdett el aggódni, hogy az a bizonyos fog azért ha jön is, nehogy már vízszintesen, tehát kilencven fokkal elfordulva jöjjön már ki. Meg egyébként is, reméljük nem valami kapafogú banya lesz. De szerencsére – remélhetőleg – erre kevés az esély.

Valaki a minap azt mondta, hogy volt valami olyasmi babona valamely bölcs népnél, hogyha felül nőtt ki először a baba foga, az valami rosszat, rontást jelent. Ezt elkerülendő, az örök vadászmezőkre küldték a kisbabát.

Reméljük nem felül jön ki. A fog. Illetve, hogy ez a bölcs törzs jó messzire van innen. Nem mintha babonásak lennénk.

szerda, november 22, 2006

Fél év


Hát igen, a fél év nagy idő. Fél év alatt az ember elvégez egy szemesztert, jobb estben ingyé, ennyi idő alatt megtanul vezetni, elkészít egy lemezt, körbeutazhatja a földet, felkészülhet egy űrutazásra, a medvék meg például ez idő alatt jól kialusszák magukat.

Hát igen, fél év nagy idő. Egy kis ázott, nyúzott, kicsit ráncos kis fiókából hatalmas griff nőhet, s egy apró, pici törékeny, ráncos kiscsajból érdeklődő, gyümölcsöt evő, akarattal is bíró, össze-vissza zagyváló kiscsaj válhat.

A kiscsaj jobbra erősen fordul, balra nem annyira, hasról hátra meg még pláne nem. Kis féreg-szerű kúszómozgás kezd alakulni, de ez inkább csak egyhelyben megy, egyelőre.

Nézelődik, érdeklődik, figyel, kis agyában jegyzetel.

A legjobb haverja a Pampers-víziló, totális függés azért szerencsére nincs, más kis szőrmók is bármikor megfelel.

Kicsi szájában alul mintha apró fehérségek jelentkeznének, tömi is a szájába a cuccokat.

Minden érdekes, pláne az, ami nem az övé.

Érdekes a papa újságja, na meg a papa zsebe, már most igyekszik kivenni belőle, amit lehet.

Öltözködni utál, a sapka is a nagy ellenség közé tartozik. Zokni, cipő mehet, ám fejen keresztül azért már küzdeni kell az öltözködéssel. Kedvenc ruci nincs.

Kedven kaja sincs, bármi jöhet, szinte. Tejci, gyümi.

Egyébként úgy szeretünk, ahogy vagy.

hétfő, november 20, 2006

Blanka menni Wien

„Én életemben először 35 évesen utaztam külföldre” – mondta a kicsi Blanka egyik nagymamája. Na nem irigykedve, csak úgy megjegyezte. Ma a másik nagymami is mondotta, hogy ő is igencsak később került először a nemes határaink túlsó felére.

A kiscsajszi meg már majdnem 6 hónaposan járt Bécsben. A fejlődés megállíthatatlan, a távolságok lerövidülnek, a gazdaság meg egyébként is dübörög.

A nagy utazás pénteken délután három körül kezdődött: a csajoknak persze volt egy csomó táskája, sok kicsi zacskója, pohárkája, és persze babakocsija. Kispapa egy hátizsákkal készült a kb. két napos bécsi útnak. Útitársunk is akadt, az anyósülésen egy híres, magyar származású bécsi fotós kedvese, aki egyébként egy híres magyar iskola híres tanárnénije, csücsült. Az út végül is kicsit elhúzódott: először félúton ömlött a fél liter tea a kiscsajra, mert rosszul záródott a cumi teteje. Ahogyan a nagy könyvben meg van írva: mindenhová folyt, de elsősorban a kiscsaj rucijára és az autósülésébe. Ordítás, de folyamatosan, majd egy hatalmas kaki maki is kifigyelt. A tisztába tevés a Kispapára hárult az anyósülésen, a leállósávban. Röpke fél óra alatt sikerült túllendülni a problémán.

Aztán jött a „pisilni kell”-effektus, újabb pihi, persze a kiscsaj is szeretett volna valamit enni, kapott is egy kis cickót mamától.

Hogy ne legyen olyan egyszerű, az autópályáról rossz helyen sikerült lekanyarodni, úgyhogy még egy plusz fél óra, s már ott is voltunk a kis Blanka nagybácsijánál Bécsben. Este a kiscsajszi hamar kifeküdt.

Szombaton a fiúk bevásároltak a Naschmarkt-on, meg még egy-két helyen, barkácsoltak egy kicsit, míg a csajszik sétálni mentek, na meg kicsit vásárolgatni. Ezen az estén gyújtották meg először a Rathausplatz-on a karácsonyi világítást, s állították fel a 132 éves, óriási fenyőt. Forró bor, puncs, tömeg, a feelingben a kis Blanka is megmerült. Este, ha már Bécs, ettünk nagyon finom – házi – nyíregyházi töltött káposztát, úgy paradicsomosan, ala Zsuzsi.

Vasárnap unokatesó-látogatás, a kis Levi nagyon odavolt a kiscsajért, aki elég hamar inkább azért még aludt egy picit.

Egy újabb finom kajálás után indulás, ezúttal a mama vezetett hazafelé. A hátsó ülésen semmi említeni való esemény nem történt. Na jó, egy kis üvöltés volt a sötétben, de miután a Kispapa „gyönyörű” hangján énekelget neki, a kis Blanka inkább úgy gondolta, jobb lesz elaludni. Vagy csak tettetni az alvást.

hétfő, november 13, 2006

Haverok, buli, Blanka

Mivel a Kispapa egyre inkább közeledik a harmadik X-felé, a kis Blanka és mamája úgy gondolták, hogy meglepik. Hát volt is meglepődés, csak annyira nem láccott. De azért jól sikerült.

Semmiféle előjelek nem voltak, de valahogyan volt valami a levegőben pénteken. Úgy minden klappolt, úgyahogy rend is volt, estére mindenki szépen kiöltözött. A kiscsajszi olyan kis izgatottnak tűnt, hogy a Kispapa figyelmét elterelje, még mintha balra is fordult volna, eddig ugyanis inkább jobbos, mert bal kezes, de kezd kicsit bonyolulttá válni… Szóval elvolt, szokásos.

Aztán lassan fektetés, mondta is a mama, hogy tegyük le a kiscsajszit, mert jön a rendelt kajcsi. Csak merthogy neki nem lett volna ideje, meg ilyenek. Aztán csöngetnek is, a kukucskálón kiles az óvatos Kispapa, ahol is lát egy hatalmas pizzát, s mellette egy Csubakka-sapkás, szőrős embernek látszó élőlényt. Ráadásul ismerős is volt, közelről.

Szóval egy jó kis meglepi party kerekedett, jó pár emberkével, egy kis Pupákkal, meg egy-két virtuális bejelentkezővel. Persze a buliból a kis Blanka sem szeretett volna kimaradni, úgyhogy pár percet még a társasággal töltött (úgy keresztapásan, kimérten a szemüveg mögül nézve, két ujjal a szájában: "Eljössz a házamba..."), az új vagesz napszemcsijében.

Aztán húzta a lóbőrt a gyerekszobában, együtt a kis Pupákkal, akiről egyébként tudni kell, hogy alig három hónapos, de több mint hét kiló.

Bent durmolás (azért a Kispapa olykor csekkolt, hogy nincs e odabent morális válság), kint zenés, enyhén táncos összejövetel harmincasoknak a gyönyörűséges, s egyébként sokkal fiatalabb mamával.

csütörtök, november 09, 2006

Vér, (Kispapa) verejték, (No) könnyek

„Ez a gyerek egy picit sápadt” – mondja a doktor néni, s megpendítette, hogy lehet, hogy csekkolni kellene a kiscsajszi vérét. Na azért nem esett ott helyben a nyakának, hanem kaptunk egy jó kis beutalót vérvételre. Hát a Kispapát már ekkor verni kezdte a víz. Annyira az a tűs dolog nem jön be…

Szerencsére nem kellett messzire menni, de azért jó korán. Nem mintha nem érnénk rá egy kicsit jobban mostanság, de azért nyolcra berendelni egy kisbabát és kis szüleit, az mégiscsak sok! Új törvény kell: vérvétel csak tíz után!

Már gyülekeznek a kiscsávók, kiscsajok a rendelő előtt, van, aki tudja mi vár rá, van, aki csak reménykedik benne, hogy bent mégsem egy nagy kövér néni áll kezében hatalmas tűvel. De igen. No hope. Nincs remény, nincs megoldás. Bent AZ van.

S ezzel hamarost mi is szembesülünk, ugyanakkor a kiscsajszin semmi sem látszik. Rötyög, mosolyog, nézelődik. Ül a kismama kezében, pici karján feltűrve a ruci, a nővérke nénire meg csak rötyög. Az meg szúr, Kispapa elfordul, várja a kétségbeesett ordítást, de csönd. És mosoly.

A pici kézfejébe szúrt tűt mintha észre sem venné, meg sem érezné. A nővérke néni el van ájulva a babától, milyen jó gyerek, ilyen babát holnap is szívesen megszúr… Persze. Karácsonyra viszünk neki tűpárnát.

Pár nappal később szerencsére kiderült, minden rendben, a vér királyi. Nemes.

Itt van a tél, itt van…

Ahogyan az lenni szok, s elérkezik az első kis zimankó, mindenki megfázik, a Kispapa pedig mindig büszke, hogy ő ezúttal is megúszta. Aztán akkor jön a takony, meg egyebek, amikor már mindenki tiszta. Aztán persze a kismamának is jutott belőle. Maradt a remény, hogy a kiscsaj megússza. De nem. De azért túlélte. Már túl is vagyunk rajt.

Az orrszívó porszívózást már kevésbé viselte jól a kiscsaj. (Persze már hónapok óta megvan a ketyere, csak eddig szerencsére porosodhatott a szekrényben.) Eleinte próbáltuk szoktatni a porszívó rendkívül csábító hangjához, a füle mellett szíttuk a porcicákat, hadd szokja. Csak hát idővel azért rájött a kiscsaj, hogy ha már az az átlátszó, műanyag csőszerű képződmény rákerül a porszívó csövére, akkor annak a másik vége már az orrában köt ki. Úgyhogy kemény férfikéz kell, és finom női. De ez már a múlt. Egyelőre.

Azóta bármikor előkerül a porszívó, a kis Blanka homlokán megjelennek az első izzadságcseppek…

És hát a zimankóval jár az öltözködés. Ami – meglepő módon – most még inkább nyűg, mint öröm (mondjuk ezt a szokást tizenéves korára és afölött is megőrizhetné a Kispapa pénztárcája kedvéért…), rinya és ordítás, pláne ha az a nagy kék vagy éppen az a nagy rózsaszív vastag valami kerül rá.

Aztán pár perc múlva a kis kocsijában már húzza is a lóbőrt…

szerda, november 01, 2006

Koszmó Girl

Eddig a Kispapa nemigen tudta, hogy van olyan, hogy koszmó, maximum, csak Cosmo girl-ökről hallott, akik nap mint nap nyaggatják a mai napig, de hát egy tisztességes Kispapa az ilyenre nem is emeli fel a tekintetét, miközben tolja a babakocsit és értelmetlenül gügyög egyetlen lányának. Na jó, lehet, hogy nem is így van...

Szóval koszmó, vagy mi. Azaz: „jellegzetes szürkés-sárgás zsíros, pikkelyes, olykor vaskos pörköt (mit???) képző felrakódás, hámlás főként a hajas fejbőrön és a szemöldök környékén alakul ki.
Sem a betegség kiváltó okát, sem a faggyúmirigyek szerepét nem ismerjük ebben a folyamatban. Jelenleg úgy tűnik, hogy nem gombás fertőzés, és nem is allergiás eredetű probléma.” Na, szóval valami ilyesmi. Koszmó Girl lett a kiscsajszi is.

Először sokan javasolták, hogy olajjal kell bekenni a pici fejét fürci előtt, aztán "hajrá" – a szó szoros értelmében –, egy kicsit rajta hagyni, majd alaposan lemosni. Hát ez nemigen ment, mármint nemigen hatott, úgyhogy jött egy csodaszer, persze nem ingyé’, egy jó kis spanyol cucc. (A spanyol kiscsajok és kiscsávók arányaiban még inkább koszmósak? És tényleg: van Koszmó Boy is?)

Úgyhogy aztán lassan elbúcsúzunk a koszmó léttől...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...