Jó sok minden benne volt, még több maradt ki, de a kiscsajszi és a kedves mama és a Kispapa igyekeztek minden egyes percét kiélvezni. Mármint a nyaralásnak. És, valószínűleg, sikerült is. Hogy hogyan?
Mindez egy bizonyos szombaton kezdődött, egy messzi-messzi galaxisban, valahol Budapesten, majd lassan Csopak felé. Persze minden "jól" kezdődött, ahogyan kell, hiszen péntek éccaka a kiscsaj sírt, rinyált, nyivákolt, álmában, feltehetőleg fogzott, folyt a taknya... A hatalmas úton az autópályán is meg kellett állni, ordított a kis Blanka, szegényke, meg másutt is le kellett húzodni, úgy kajabált szegényke. De azért csak elértük első uticélunkat, a kis Jules birdalmát, a neves Balaton északi partján. Kenesén.
A
kis Jules és Blanka találkozása jól sikerült, a kiscsajszi le is rohanta a kiscsávót, meg a homokozóját. Na és persze Whist-t, a kutyát, akinek a neve korábban Whiskey volt, csak átkeresztelték. Kénytelenek voltak, miután az első sétáltatás után kiderült: elég furcsán hangzik, ha egy emberke bolyong az utcán, a parkban és közben hangos "whiskey, whiskey" kurjongatások hagyják el a száját.
A kiscsajszi egész idő alatt pörgött, igyekezett magára felhívni a figyelmet, mindeközben a kis Jules férfiúi nyugalommal ült, figyelt, ráhagyott. Pihent.
A kis kitérő után érkeztünk meg nagypapihoz Csopakra, s tültöttünk el vele pár napot. Illetve vasárnap egy újabb kisebb road movie épült a programba: egyenesen Mindszentkállára, a kis Rozihoz, na meg a szüleihez, na meg egy anglomán kiscsávóhoz és egy "kiss" nagy emberhez és csajaihoz, az asszonykához, illetve Vikihez és Patríciához. Na és ott volt még egy-két ember, zum Beispiel Marlon von Australien, 5 Jahre alt. Persze ekkor esett, két óra a lócán telt, majd tipli a partra, ahol elfogyott 30 palacsinta és páran fürödtek.
A hétfő már relatíve nyugiban telt, illetve ekkor felkerekedett a kis francia Jules, hogy újra láthassa Blankát. Na és kedves, nagyszerű, ... szüleit. Azért még kellene tepernie a kiscsávónak, ha akarna valami komolyat, vagy bármi apróságot a Kispapa lányától. Mert ez így, hát, kevéske. De biztató kezdet!!!
Hétfőn este aztán édeshármasban maradt a kicsi család, nagypapi is hazament. Másnap a kicsi család a kertben lopta a napot, majd Füreden tett egy sétát, mamának táska, kendő a nevenapjára - "utólag", teszi hozzá itt és most szemrehányóan - persze a Kispapa egy sört se, mert hogy vezet. Na kösz.
Szerda relatív pihenés, a kiscsajszival strandolás, amit a kis taknyos, igencsak élvezett. Csak csücsülni a parton, gyúrni a homokot vagy éppen szaladgálni a vízben, ülni a 2500 forintos úszógumiban...
Másnap Erika tette tiszteletét a kis családnál, a kiscsajszi abban a másodpercben nyalt el a kocsilejárón, ahogyan ő kilépett az autóból. A kis Blanka lefelé indult a kis lejtőn, s ahogyan kell, a második lépésnél arcra, illetve szájra esett. A kis ajkacsája szépen vérzett is, be is dagadt, úgy nézett ki, mint a
Simpson család jeles képviselői.
Másnap érkeztek a keresztszülők, méghozzá, természetesen a mama és a Kispapa kis keresztlányával, Emmával és persze Lucával. Be is indult a buli, az új homokozóban, az új hintán, a kertben, vízen, földön, levegőben. Non-stop. Esténként tűz, napközben sunshine és Balaton, sör és hekk, főzőcskézés és alvás.
Aztán az igazi haddelhadd szombaton ütött be, amikor is érkezett
Patrik és Muszma, illetve Táska, méghozzá a kis Emesével és apukájával, Istvánnal. És persze hat csirkével. Ebből aztán olyan, de olyan csirkepörkölt lett - természetesen csupán egy szakszerű darabolást követően - a kis Blanka keresztapujának vezérletével, hogy mindeki megnyalta. Aztán idővel az aprónép már hatalmas, tejjel teli cicikről, hatalmas, de kedves vau-vau kutyákról és csokinyuszikról álmodott, a tűz mellett folyt a jólét és pergett a kocka, na meg kattingatott a
híres fotós is, egyenesen Bécsből.
A reggel lassabban indult valahogyan, a kiscsajoknak és kiscsávóknak annál jobban, de maradt még egy kis husi, az szintén a tűzön végezte, grillezve, pácban.
Aztán minden véget ért, ahogyan a lázas ifjúség, remélhetőleg a kiscsajszi minden egyes pillanatát évezte, s akkor semmi sem volt hiába.
Képek
hama
rost.
A kis-kiscsaj, alias Boji - s nem Jennifer Garner - elég jól érzi itthon, otthon magát. Itthon otthon van, ahogy a bölcs szlogen mondaná. Eszik, alszik, igaz, többnyire 3 óránként, de azért kibírható. Szóval tényleg rendes kis-kiscsaj. Annyiban kicsit más, mint a kis Blanka volt, hogy néha nyökög. Most is. Félálomban. Persze, ha a Kispapa pocakjára kerül, mondjuk, akkor csönd lesz. Szóval próbálkozik a gyermek.
Elég sok szaladgál belőle mostanában az utcákon, s egy a kiscsajszihoz, és két hódolójához, azaz Susuhoz és Pupihoz is eljött. Mármint Mikulás. 
Az eljövetelt a kis Patrik tűrte a legjobban, ő még köszönt is a Mikulásnak, igaz, már jobban képben is volt a többieknél, hiszen hiteles források szerint már több piros emberrel is találkozott a közelmúltban. Pupi kisebb közönnyel, a kis Blanka pedig először egy kis ijedtséggel, majd ordítással fogadta a megfáradt Mikulást.
Azért a csokit persze köszönte. A közjáték miatt a perfomance is elég rövid volt. Minderről szegény Kispapa pont lemaradt, ő ugyanis ez idő alatt leszaladt a boltba tejért meg kakaóért.
