Karácsony csak röviden

Amikor a csengő megszólalt, a Blanka hangos ugrándozásban tört ki a szobájában, annyira izgatott lett. Szinte megkattant az örömtől, amikor megpillantotta - az angyalok által délelőtt szorgosan feldíszített, beszerzett - karácsonyfát, s az ajándékokat, illetve a mérhetetlen szeretetet a fa alatt. Szépen énekelt, aztán bőszen a meglepetések bontogatásába fogott.

Nagyon jó kislány lehetett a Bojikával együtt, hiszen jó sok ajándékot kaptak a Jézuskától. A Thomasos kisvonat, kis sínnel, kis pályaudvarral, fenyőfával vitte a prímet, azt mind a ketten örömmel zúzták, de szívesen firkálták a táblát, püf(f)ölték a kacsás miniszintit, a Blanka előszeretettel "vette kölcsön" Bojika babytaxiját és tili-toliját. Versenyben tolták személyre szabott babakocsijukat. Na és a kirakósról, néhány könyvről és persze a Thomsasos memory-ról nem is ejtett a Kispapa még szót.

Családi roadmoviek, hízókúra, pakolás, szeretet, béke, egyetértés és egy kis szombat esti Warpigs koncert a Ráday Klubban, csak úgy levezetésképpen.

Karácsonyi vizualizáció 3.

Karácsonyi vizualizáció 2.

Karácsonyi vizualizáció 1.

Békés, boldog

Blanka, a fejlődés és a gomb

Blanka két és fél évesen rengeteget beszél szép kerek, hosszú mondatokban – sokat is – mondókázik, énekel (mostanában a „mámámia, hírágóegén, mámá, hákenáj riziszt já” a sláger.). Evés még mindig nem az erőssége, kizárólag annyit fogyaszt, amennyi a létfenntartásához szükséges.

Rengeteget olvas, imádja az Anna-Peti könyveket. Egyre többet szerepjátékozik, egyedül is nagyon jól el tud játszani legalább fél órán keresztül. Például már most „srácozik”, ahogyan a playmobil, duplo figurákat hívja, amik nagy kedvencei lettek.

De imád gyerekekkel is együtt lenni, és már alig várja az ovit. Vannak egyes tárgyak, melyekhez eléggé mereven ragaszkodik, illetve sokszor sok élményt ugyanúgy akar átélni: pl almázni csak úgy, ahogy a nagymamával (plédet leterítve a szőnyegre, kék tányérból, közben ugyanazt a Jézuskás karácsonyi cd-t hallgatva. Ha ebből valamelyik nem stimmel, balhé).

Már kezdenek mérséklődni a Terrible Two jelei. Mintha egyre közreműködőbb lenne a drága, belátóbb, s olykor még meg is lehet vele beszélni egyes dolgokat.

De.

Nemrég parája lett a gomb. „Bánt a gomb” – mondja néha, a gombos rucikat egyre nehezebb ráadni. Hasonló tapasztalat, megoldási javallatok? Kispapáék szeretettel várják az építő javaslatokat. A kommentelők közt – amely ezúttal 240 forint + ÁFA – semmit nem sorsolunk ki.

Bojika a fejlődés útján

Bojika nagyon kedves, vidám, jól evő baba, aki négyszer többet eszik – szumóbirkózó, súlylökő vagy kézilabdás-beállós lesz? – mint a drága nővérkéje – modell, színésznő? – kivéve, ha beteg, mert akkor csak szopizik. Illetve used to. Mostanság hagyta abba. Szinte magától.

Igaz, az alvás nem az erőssége, míg Blanka hathetes korától átalussza az éjszakát, ő a mai napig egyszer általában kel, persze csak azért, hogy egyen, vagy hogy Kispapáék közt legyen, s jobbról a mama, balról a Kispapa ujját szorongassa, s úgy aludjon tovább. Sokkal jobban igényli a szülői közelségét, mint Blanka, aki sose tudott Kispapáékkal aludni. Szerencsére. Bojika bújósabb, és állandóan szorítja az ujjakat. Úghogy Kispapáék gondolkodnak egy Addams Family-féle kézfej beszerzésén.

A papapicipicihercegnője – a Blanka a papapicihercegnője – nehezebben alszik napközben is, kivéve, ha szabad levegőn van. Így minden du. száműzve van a gangra, ahol viszont a jó levegőn akár három órát is alszik, párhuzamosan a Blankával.

Nagy szavak. Mondja már, hogy lámpa, mama, puszit ad (sokszor nyálas-nyelveset), tapsol, jó zenére táncol és énekel, illetve a mutogatós dalokat, amiket a Mama a Blankával szokott énekelni, azokat már ő is imitálja.

Járni ugyan egyedül még nem jár, de ha Kispapáék fogják a kezét, már egyre ügyesebben gyalogol, illetve egyedül simán feláll, s a bútorok mellett téblábol.

Blankát imádja, már tudnak együtt játszani, legózni, s leginkább Kispapával hármasban négykézláb kergetőzni a lakásban.

Bojika 1.

Hát megtörtént, egy éves lett a Bojika. Volt is nagy buli, igaz, kicsit szűkebb körben, mint tervezve lett, de a téli bakik sok mindenbe beleszólnak.
Egy kis kacsás torta érkezett a nagy napra, némi ropi, pogi, miegymás kíséretében. A kacsás tortát egyébként a mamával a Blanka választotta kicsi hugának.

Bojika már nagyon igyekszik, hogy tartsa a lépést hozzátartozóival. Nagy álldogállós, asztal mellett lépkedős, kúszós-mászós, négykézlábazós. Drága egyetlen - illetve kettő - szüleitől egy tili-toli valamit kapott, sok csörgővel, gombbal, kerékkel, miegymással, amellyel aztán lehet járkálni, ráadásul kicsit könnyebb mozgatni, mint az asztalokat.

Csak úgy kapkodta a fejét a Boji az ajándékok láttán, nehéz is volt talán befogadni a sok új cucc okozta élményt. Mindebben azért segített a Blanka, aki szívesen játszott az új jövevényekkel, sok stressztől mentesítve ezáltal Bojikát. A Blankának egyébként kedvenc szavajárása lett, hogy "Bojikőcsönatta" - többnyire persze úgy, hogy kérni sem kellett...
Mindenesetre "bódog szülinapot Boji". És pesrsze a mamának is, akinek szintén mostanság volt a szülinapja. Csak csajok.

Amikor az álmok visszatérnek

Hogy, hogy nem, az előző éccaka meglepő nyugalomban telt. A Blanka átaludta, reggel 9-kor kelt. A Bojika ugyan 4 körül felébredt, de egy félperces tejpép-beöntés után húzta tovább. 6-kor felsírt, átkerült Kispapáék ágyába, ottan pedig 8-ig aludott. We gona win!

Az álmok tehát visszatértek. Kispapa álmodott is valami különös érettségi-szerűségről. Négy feladat volt, kettőt úgy-ahogy a Kispapa megoldott, a harmadikkal semmit sem tudott kezdeni. Negyedik feladatról nem is tudott, hogy lenne, az csak később derült ki, hogy egyáltalán volt. Az egyik lap másik oldalán.

De hogy milyen tantárgyból történt mindez, azt homály fedi. Talán gyermeknevelésből.

Sweet dreams (where are U)

Ez a Blanka kiscsaj valamit megint összeszedett, feltehetőleg a szerdai, kedvezményes Lurdy házas Kalandparkban valamelyik rosszéletűtől. (A Kispapa korábban - több mint három éve - többnyire csak arról tudott, hogy melyik nap, melyik bp-i moziban van kedvezményes nap, de elmúltak már a buta zenék.) Na szóval valamint hazahozott, felső légúti nemtommit, s persze elkapta Bojika is.

Mindez természetesen pénteken, illetve szombaton kezdődött, ugyebár végre hétvége. Szombaton éjszaka a Blanka nem tudott aludni, mert 39 fok feletti láza volt, majd köhögött, stb. A vasárnap is jól telt, szinte delíriumban, legalábbis a Blankának, egész nap csak feküdt, szorította Pöttyös Kutyust, s nézte a plafont. Délutánra már látszott, hogy mindeből Bojikának is jut majd.

Ja, ügyelet. Valami miatt nyilván kitalálták a gyermek ügyeletet éjszakára, hétvégére. Szombaton este Kispapáék ki is hívták, mert nem tudták levinni a Blanka lázát. De persze minek. Kijött egy kicsit büdös bácsi 11 körül, piszkos cipőjével betrappolt, kezet se mosott, sértődőtten felírt valami 10 éve szinte alig használt antibiotikumot, azt viszlát. Azért próbált a könyvecskéjében úgy lapozni, hogy egy korábban kapott 2000-es bankó feltűnjön Kispapáéknak. A körzeti orvos nénitől, aki szerencsére szinte a másik véglet, kiderült, hogy még jó, hogy nem adták be Kispapáék a felírt gyogyit. A bácsi azt is mondta, hogy csöpögtessünk a gyerek orrába, majd szívjuk. Igaz, hogy akkor még egy csepp semmi nem volt benne, se dugulás, se takony, se egyéb akármi. Csak akkor meg minek csinálod mindezt, ha ekkora paraszt vagy???

Vasárnap este a Blanka már aludt. Jön a 100 ezres kérdés, hogy akkor ki nem? Igen, a Bojika. Szegényke szintén lázas lett, 39 felett, neki is kellett hűtőfürdő, amit persze hasonlóképpen a Blankához ő is élvezett. Minden esetre hatásos a cucc, majdnem egy fokkal levitte a lázat. Kb. 10 percre. Éccaka nem tudott aludni Bojika, fel-felsírt, köhögött picit, s lehet, hogy lázálmai voltak, ha van ilyen.

Hétfőn a körzeti orvos néni kijött, megmondta a tutit, reméljük, felírt valami másmilyen antibiotikumot. Valami vírus lehetett, de az már felülfertőződhetett valamilyen bakteriális dologgal. Szóval a tegnap este hasonlóképpen telt. A Bojika nem aludt, s habár Blanka húzta a lóbőrt, néha durván köhögött. Bojika Kispapáék közt próbálta átvészelni az éjszakát, de max. 10-20 perceket volt képes aludni, így szegény Kispapáék is.

Most kedd este. A remény hal meg utoljára. A Blanka alszik... szegény Bojika most megint felsírt. Most a Blanka köhögött nagyot... S még a Grace klinikának sincsen vége. Sajnos.

Orvostudomány? Most akkor mi van?

Az első névnap

A drága egyetlen Bojika december 4-én ünnepli első névnapját. Boldog nevenapot ezúttal, és bocsánat, hogy minden decemberben van. Lettél volna fiú, Márk lennél. S április 25-én lenne az ünnep. Egyébként Kispapáék ezen napon tudták meg, hogy Bojika érkezni fog. Szóval minden mindennel összefügg. Figyelnek minket. Régóta. Az UFÓ-k, az APEH és valakik odafent. Vagy nem.

Boji és a december

Lassan itt a december, s Kispapáéknak egyre nagyobb lelkiismeret-furdalásuk van Bojikával szemben.

Miért?




-ekkor van a névnapja (dec. 4.)
-mingyá jön a Mikulás (dec. 6.)
-ekkor van a születésnapja (dec. 14.)
-Karácsony
-Szilveszter

Kicsesztek vele Kispapáék. S már most felmerült, hogy valamelyiket kihagyják. Agyilag, egy évesen, úgyse fogná fel...

Together

Na azért persze a csajoknak sikerült kikecmeregniük a nyavalyákból, most éppen mindenki tiszta, hellyel-közzel. Ilyenkor aztán a megfelelő módon teljesítenek is.

Például előfordul, hogy a mamának néha reggel, délelőtt el kell mennie, s 10-ig kb. még a Kispapa van a csajokkal. A reggeli tisztelet körök után - Bojika reggeli beöntése (értsd: sinlac, tejpép), tisztába tevése, reggeli mese az ágyból, Blanka felöltöztetése, banános kaksijának (értsd: kakaójának) elkészítése után a Kispapának sikerül a csajokat a szobájukba terelni, ahol a Blanka olvas a Bojikának vagy együtt főznek kávét nagyszerű édesapjuknak.

A csajok máskor is egyre többször - jó, hogy egyelőre csak 10-20 percekre - elvannak együtt, de talán ez jó jel. Kispapának mindenképpen, értékes időt lehet nyerni.
A csajszik ugyebár együtt is alszanak, a Bojika azért többnyire felébred 5 körül és követeli a pocakjába valót. Aztán visszaalszik. 7-8 között valamelyik felébreszti a másikat, az illető személyét egyelőre titok fedi, de ha Kispapa megtudja melyik volt az, lesz nemulass!!!

1 betegség nem betegség

Jó ez az ősz, hogy itt van újra, ahogy a költő mondja. Ilyenkor ezek a csajok valamit biztosan benyalnak. Éppen sikerült kikecmeregni az előzőből, itt az újabb valami. Amit vagy elkaptak vagy csak úgy lett, de ebben a hol hideg, hol meleg levegőben talán nem meglepő.

Tegnap kezdődött takonnyal, köhögéssel és lázzal, ráadásul kicsit a Blankánál is, aki nem igen volt soha lázas. Persze a doktor néni szabin, de azért kaptak sok mindent, homeós cucctól a klasszikus kanalasokig. Természetesen az éccaka a parásabb, felsírásokkal, köhögésekkel, orr-dugulásokkal. Ez utóbbi a cumisokat érinti erőteljesen. A Blanka ugyebár két középső ujját szopizza, Bojika meg a cumi-cumit szíjja. Szóval jók az esték.

Amit tegnap egy kis meló para is erősen fokozott, amit azért este fél 12-re valamelyest sikerült orvosolni. Egy fiatal, feltörekvő, és télleg jó magyar színész is zaklatta fél 11 körül Kispapát, mert nem tetszett neki magáról a fotó. A baj csak az volt, hogy ennek nem lapzárta után pár órával kellene kiderülnie.

Ráadásul miközben az egyik gyerek éppen felsír, mert egyik levegő bejáraton a takony, a másikon a cumi dugaszolja el a bemeneti lehetőséget.

Na, és rövidre zárva egy gyerekbetegség semmi, az az igazi, ha kettő drágaság van, s mindkettő egyszerre kap el valamit. Vagy egymástól. De aggodalomra semmi ok, ez így lesz még mindaddig, amíg ki nem repülnek a csajok. Hogy akkor kitől mit kapnak el, azt a Kispapa nem szertné tudni.

Megasztár 4. vs. Szombat esti láz

A zene nagy szerepet tölt be Kispapáék életében, általában szól valami a háttérben, persze sokszor az MR2. Nagyon zene. "Amióta az MR2-t hallgatom, könnyebben rakom be a gyereket az autósülésbe, s egyszerre rázzuk a fejünket a piros lámpánál."

De azért sok minden más is felcsendül a hangfalakból az úton és otthon is. Blanka nagy kedvence például Kéri Kitty, a Zimme-zum, illetve a többnyire gyerekek által énekelt, egyszerű zenei aláfestéssel, többnyire gitárral nyomott dalok. A Süsü lendületesebb, énekes részei is bejönnek, s Kispapa nagy szörnyűségére - amikor bejött a Mamma Mia c. film, s vele a cd, a mama sokat hallgatta - a Blanka simán elénekel néhány sort az ABBÁ-tól. "Mammamia, hír á gó egén. Mamma. Há ken áj rezisztjú."

Általában nagy közös táncok is vannak a csajokkal. A Boji a mama kezében, a Kispapáéban Blanka, s mennek a pörgések a muzsika hangjaira, minden féle flikflakkal, természetesen.

Nem régen - a karácsonyra való előkészületek jegyében - a mama beszerzett egy karácsonyi CD-t is, amin kicsávók énekelnek. A lassabb részeknél a Blanka elérzékenyült, s kijelentette: "Ettől nagyon szomorú lett a Blanka." Érzékeny a szentem. (No meg azért nagyon erőszakos is tud lenni, de meg kell törni. Never give up.)

Finito

Szegény Bojikának lassan, de biztosan elmúlt ez a bigyó, amit a Kispapa ugye úgyis elfelejtett. Vasárnap, tegnap, már sokkal vidámabb volt, kúszott-mászott, ma meg aztán pláne. Mintha kicserélték volna. A régi Boji is back, betegség finito.

Ma reggel Kispapa elkísérte Blankát és mamát, hóna alatt Bojival, Manótornára. A nagy csajok már kb. két hónapja járnak ide hétfőnként, egyszer egy picit már bekukkantott Kispapa, de igazából csak most libbent fel a fátyol a nagy titokról.

Itten aztán pörög a buli három év alatt, de télleg. Ilyeneket a Kispapa is csinálna, csak lenne kicsit fiatalabb. Csajok, lasztik, zene, futások, randalír, haverok, ráadásul matrica a végén!!! A Kispapa annak idején úszni járt, Oszi bácsitól a Rudasban rendszerint először választhatott cukrot.

Szóval ez a manótorna tényleg jó, ráadásul többnyire a Blanka is jól elfárad, s könnyebben elalszik ebéd után.

Szegény Bojika

Szegény Bojika már vasárnap óta egy kicsit rottyon van, mint kiderült, persze okkal. Szerencsére alap nélkül nem szokott nagyon panaszkodni.

Hétfőn délután már magas láza volt, úgyhogy a Kispapa tiplizett haza a munkahelyéről, hogy az alvó Blanka álmát őrizze, míg a mama a Bojikát vitte le a doktor nénihez. Kispapának új betegséget kellett megtanulnia - amint bölcsész lévén 2 perc múlva el is felejtett -, amely pedig : herpangina. Szép, akár egy női név - vagy inkább egy férfiból nővé operált valaki neve is lehetne.

Ez jó magas lázzal jár, s inkább csak folyadékot tud fogyasztani a kiscsaj. Szegénykének leginkább a szemén látszik, hogy beteg, fáradt, punnyadt. Próbál játszani, kúszni, de hamar elfárad, de néha egy-egy mosoly, apró kacaj felhangzik. De azért küzd szegényke.

Éjszaka is felsír. Tegnap például a Kispapa már éppen az első kis nyálcseppeket csöppentette a párnájára, s közeledtek ama bűvös álomfelhők, amikor felsírt. A cumit visszakapta a szájába, majd el is aludt. Négy körül azonban megint felébredt. Szóval küzd.

Különösebb gyógymód nincs, fájdalom- és lázcsillapítót olykor be lehet adni, ma este kapott egy kis hideg fürdőt is. De mivel vírusos, várni kell, s hát majd csak eltűnnek azok a fránya kis kórokozók.

Csakcsajok

Buli Blankával

Habár úgy volt, hogy a mamával megy egy kis bulira Kispapa, egy "kellemes" migrénnek köszönhetően a mama pénteken kidőlt, így a családi kupaktanács úgy döntött, hogy azért teljesen ne légyen lefújva a program. A Blanka kísérte el Kispapát.

A verdát a hely közelében sikerült letenni. A Blanka új, csíkos táskáját természetesen a Kispapa vitte, amely egy kártyacsomagot, illetve néhány kis könyvet rejtett. Hét körül értek Kispapáék a helyre, ahol a híres úszó és kedvese már ott volt. A kiscsaj, ahogyan általában szokta, eleinte kicsit szégyenlősen kezdte, de lassan feloldódott. Főleg akkor, amikor megérkezett az öt év körüli Pilla, akivel felfedezték a helyet, megismerkedtek a pincérnőkkel, megszerezték a placc összes lufiját, s a dobogó legfelső fokára is felálltak.

A pincérnőkkel való ismerkedés a Blankának igazán jól ment, gyűjtögette az alátéteket, s olykor kézen fogva kísérgették őnagyságát. Azért kedvezményt nem kaptak Kispapáék. Pedig a Blanka - akiben azért egy kis valami még mindig volt, van, néha fosizik, párszor szegényke hányt is, Bojika kisebb fosival megúszta -lenyomott egy narancslevet, s Kispapával egy Kokó kedvencét (csirkemell burger baconnel) is.

A kiscsaj jól bírta, egy kicsit (persze alkoholmentes) sörözött is, dumált egy kicsit a szőrös Valesszal, Pici is lóbálta dobókezében, no és persze koccintott a társaság legifjabb porontyára, a londoni születésű Levente egészségére is, akit - s kedves szüleit, Dinkát és Chipst - Isten éltessen, s várjon rá nagyobb színészi karrier, mint drága édesapjára.

Forradalmi nevenap

Szombaton van Kispapa elsőszülött pici Blankájának a nevenapja, úgyhogy ezúttal is sok boldogságot! Ahogyan mostanában híjják: "papapicihercegnője". A Bojika egyébként pedig "papapicipicihercegnője" lett. Talán nem kell megmagyarázni, hogy miért.

Kispapáék a négy napos pihit azzal kezdték, hogy elmagyarazták Blankának, hogy mit is jelent október 23.

Sokan a fennálló despota rendszer ellen léptek fel, lázadtak, forradalmat robbantottak ki azért, hogy elnyomottakból újra szabaddá válhassanak, ne használhassák ki őket, s újra, mindenféle feszültség, erőszak, zsarolás, kihasználás nélkül élhessenek. Például nyugodtan aludhassanak. A kiscsaj nem vette a célzást, de valami mélyen azért feltehetőleg elraktározódott.

A forradalmi hevületet egy állatkerti séta követte szűk családi körben, egy motorral, néhány gorillával, kaját követelő, éhező kecskékkel, színes halakkal, Rolling Stones nyelvű zsiráfokkal - ja, a Shine A Light dvd-t érdemes beszerezni, szegény M. Scorsesét kicsit megszívatják -, drága pereccel. Azért durva, hogy 2 év felett már kell(ene) belépő a kiscsajnak, szimpla 1200 kb. Igaz, hogy májusban volt 2 a Blanka, de a Kispapa a bejáratnál kézbe vette, egy időre a kiscsaj a száját is befogta, így sikerült is megspórolni a három perec, illetve a 120 forintos nyalóka árát (ez utóbbit Blanka nem is kapta meg, mert csak akkor járt volna, ha azt a k. perecet lenyomja. De nem).

Na mindegy. Boldog nevenapot Kispapapicihercegnője!

Remeg a Hold a Feneketlen tó vizén

Thanx to Marci.

Stand up, stand up, don't give up the fight

Bojika egy ideje már nagy felálló bajnok. Most már nem csak a kanapén, biztos kezek, s puha körülmények közt hajlamos eme tevékenységre, hanem szólóban is. Sőt.

Nagy előszeretettel a nagyszoba asztalánál húzza fel magát, s kapálózik az ott lévő tárgyak irányában. De a Blanka kisszékei is kedvelt helyek, ezek azonban kicsit könnyebben borulnak...

Azért egylőre a nagyobb sérüléseket sikerült megúszni. Igaz, Bojika egyik kedvelt időtöltése az lett, hogy az asztal mellett felállva az asztal sarkát - amin azért van sarokvédő, hiszen egy rendkívül gondos mamáról és Kispapáról van itten szó - szopogatja. Ma este éppen egy kicsit rá is csúszott, azért keresztben nem nyelte le az asztalt. De egy picikét megijedt szegényke.

The sweetest thing

A Kispapa, amikor ma hazatért, s nyikorgott az ajtó, először a konyha felől a Blanka vette észre. "Papa, megjöttél? Szeretlek" - mondta, s széttárta a karját, hogy megölelje egyetlen, drága édesapját. The sweetest thing.

Vannak a drágának érdekes verbális megnyilvánulásai is. Az utóbbi időben ugyebár meglehetősen akaratos a drága. De olykor a varázsszót is tudja. Csak néha rosszul használja. Amikor elhangzik az "akarom" szófuvallat, a mama és a Kispapa már kórusban mondja, "maximum szeretném". S olykor a válasz, illetve a helyesbítés gyorsan érkezik is: - "Szeretném maximum." S van, hogy már eleve az akarom helyett is szeretnémmaximum van.

Utoljára.

Ez is egy kedvenc szava a drágának. Csak éppen - úgy tűnik - fogalma sincs a jelentéséről. A Kispapa most megnézte az értelmező szótárban, hogy abból olvassa fel a Blankának, de a nagy, régi, zöld vastag könyvben semmi olyan nem volt, ami segített volna az értelmezésben. De egy újabb se mondott többet.
Az utoljára szó általában esténként kerül elő, elalvás előtt. "Utoljára kicsit csücsül." "Utoljára pisilni kell." Vagy éppen csokik és nyalánkságok lejmolásakor, rendszerint ebéd vagy vacsi előtt.
De mindig van még egy, még egy, még egy, még egy "utoljára".
Valóban. Az utoljára értelmezhetetlen, megmagyarázhatatlan. hiszen olyan nincs is - legalábbis Kispapáéknál mostanában -, hogy (ténylegigaziból) "utoljára".

A szobatisztaság átka, avagy zsarolás felsőfokon

A Blanka ugyebár már egy jó ideje szobatiszta, napközben no pelus, csak éccakára dukál, meg a délutáni alváshoz, ám általában akkor is száraz marad a cucc. Szép fejlődés, de ahogyan mindennek, ennek is megvan az ára.

Merthogyha a kis drága azt gondolja, hogy este nem akar még lefeküdni menni, pedig a kismutató már igencsak kilenc után jár, kitalálja, hogy neki most kakilnia kell. Vagy pisilni. S akkor nincs kecmec (de hülyén néz ki így leírva), Kispapa szaladhat a biliért, s jönnek a várakozás hosszú percei. Valami általában azért kicsurran, de nagyon kevéske. A lényeg - általában - az időhúzás.

De teljesen figyelmen kívül sem lehet hagyni a jelzést. Mert ha azt mondanák Kispapáék, hogy nyomjad, mindegy, akkor máskor is a pelusba, bugyiba kerülhetnének a dolgok, s fuccs a szobatisztaságnak. Ha nem kamu a szöveg, akkor is baj van, s ha rendszeresen érkezik a bili, az sem jó megoldás, mert akkor meg sosem lesz alvás. S még sorolhatnók a variációkat.

Kispapának be kell szereznie egy hazugságvizsgálót.

T2 - avagy akarom, akarom, akarom

Meglehetősen erőszakos kor ez a drága kettes, egyesek T2-nek is nevezik. No nem szegény Arnira kell gondolni, no meg az élő szövet a fémen zúzására a You Could Be Mine gigaslágerére, s jobbján az ifjabb Conorra.

A T2 a Terrible Two, azaz a szörnyű kettes fedőneve. S meglehetősen találó. Mostanában a Kispapa is a T2 egyik áldozatának érzi magát.

Drága, ugyebár kettő feletti Blanka előszeretettel használja azt a bizonyos "akarom" szócskát. 10-ből 1-szer már képes a "szeretném"-re módosítani. Azért van még hova fejlődni. Ha azonban akarata nem teljesül, könnyen bekattan, s akkor már szinte lehetetlen megvigasztalni, illetve ész érvekkel kombinálni. Sőt.

Szóval elég gyakoriak mostanában ezen bekattanások - esztelen ordítás, könny, takony, kapálózás -, a legkisebb dolgokra is. Néha bejön a hirtelen figyelemelterelés, de ritkán. A Bojika az ilyen kirohanásokat egy ideig egykedvűen figyeli, néha mintha megpróbálná utánozni drága nővérét is, de többnyire felhagy e tevékenységével, s egykedvűen továbbáll. Illetve tovább kommandózik.

T2. Jó kifejezés, kedves korszak. Csak Kispapáék bírják egyre kevésbé. De hátha Connor vagy Axl Rose segít.

Asztala viszta, bébi.

Vau-vau

A kutyák ugyebár meglehetősen jelentős szerepet töltenek be Kispapáék életében. A Blanka egyet elhagyott (elkóborolt" az átok), jött egy új, egy pöttyös, s van ugyebár egy csörgős változat is. Nem is beszélve az unokaöcsik kicsit kajla, igazi, Nokijáról (na nem olyan nokija, amely összekötné az embereket). Aki előszeretettel nyalja képen Ádit és Blankát egy lendülettel, ők pedig előszeretettel nyalatják magukat vele egy lendülettel.

Talán ezen erős behatásnak is köszönhető, hogy minap a Bojika ugatni kezdett. Illetve "vauvauzni", a Blankát utánozva. Együtt önfeledten ugattak a Blanka ágyában.

Gordiuszi takonycsomó

Persze a drága Blanka szinte az első őszi szellővel takonyos lett. Folyik a takony ahogyan kell, amelyet előszeretettel az ing-, pulóver- és kabátujjakba töröl. Egy darabig ment az orrfújás is, de mintha beleunt volna, s most már ellenáll. Úgyhogy marad a közkedvelt orrszívó-porszívózás, amelyet a kiscsajok mellett a legkevésbé a nagypapák tudnak elviselni.

Mert persze Bojika is takonyos lett, úgyhogy a szívás szinte folyamatos. A Bojikánál mindez erősebben kihat az éjszakai, elvileg nyugisabb órákra is. Mivel ő ugyebár cumis, ha tele az orra, no levegő. Ha viszont kiköpi a cumit, s van levegő, akkor meg no cumi. Íme a gordiuszi takonycsomó. (Ha meg éjszaka gépiesített orrszívás, akkor tuti teljesen felébred, és a Blanka is.)

A Kispapa szereti az őszt.

Fositól a babáig

Szegény kis Bojikára rájár a rúd, néhány napja, ha nem is folyamatosan, de meglehetősen gyakran fosizik, fogyasztja a drága pelust ezerrel - éppen most is. Szokásához híven közérzeti problémái nincsenek, sokat nem panaszkodik, csak könnyedén ereget, s ontja magából a kicsit bűzös-folyós lebontott kaját.

Sőt, eszik is ezerrel, ellentébe nővérkéjével, aki újfent megint nem túl kajás. A nasi az persze megy, szinte semmi egyéb. Habár ma a Kispapával éppen lenyomott egy jó fél adag húslevest ebédre.

A Bojika a fosi mellett azért tevékeny életet él, szinte már alig bírja négykézláb, már mintha föl is állt volna, s a kádban se bír ülve maradni, ott is a csúcs felé tör. Ráadásul ma azt mondta játék közben a mamát utánozva: baba.

Nicsak, ki áll és beszél még?!

Borfeszt

A budai várbéli borfeszkó utolsó napjára pár órára Kispapáék is kilátogattak, ahol aztán a nagy forgatagban egy korty bort a kis Blanka is kóstolt, evett egy kis sült csirkét, megsimogatta Kispapával az őzike-szobor lábát a szökőkútban, tologatta a macskaköves úton a babakocsit, miközben Bojika tűrt, támogatott, a kocsijában szinte végig nyugisan elvolt.

Még talán jobb is volt a késő délelőtti időpont, kevesebb megvadult, becsiccsentett német turista körözött, a nap is sütött, s egy szicíliai banda is a húrok közé csapott.

Láz finito

Na szerencsére aztán a láz már vissza se jött. Úgy tűnik minden ok.

Jönnek a fogacskák ezerrel, kb. három, a mama tudósításai szerint már át is törtek, szinte. Mármint az ínyen. Bojika hősiesen helytáll, túl sok panasz nincs is.

Sőt. A közelmúltban már elkezdett üldögélni is, s habár olykor vannak erőteljes oldalirányú elmozdulások, szinte már megy az ülés egyedül is. Sőt, a felülés is.

A fejlődés megállíthatatlan. Még egy vacak kis torok- vagy mandulagyulladás sem állhat Bojika útjába.

39 és fél fokos lázban égek, anyám

Talán már egy kicsit korábban is elkezdődött, talán nem, de a Kispapa hétfő délután érezte úgy, hogy a kis Boji egy kicsit meleg (na nem úgy). Sőt, elég meleg volt - a Kispapa csak ezért érezte -, a fülhőmérő végül 38,5-t mutatott. Asszem.

A mama éppen meg csak azért nem volt itthon, mert fájt a torka, s lement a dokinénihez. S a nagy front bisz-basz miatt a migrénje is érkezett. Mindenkinek hasonló hétkezdést!


Szóval a lapzárta éppen befejeződött, Kispapa tiplizett haza, ápolt, s eltakart. Viszont a körzeti doki(éppenperszehelyettesítős)néni a Bojikát a mamával a Bókayba küldte. 40 fok körüli láz, furcsa nyökögéssel körítve. Szóval este Blanka nagyszülőkhöz, Bojikával pedig a kórházba.



Szerencsére nem volt túl nagy tumultus - hétfő esténként kell megbetegedni -, s a Bókayban nagyon kedves volt az ügyeletes doktor néni s a nővérke is. (Az ilyen helyzetekben - sem - túl tapasztalt Kispapa még a vizitdíjat, illetve a hálapénzt sem tudta átadni mert. Nem fogadták el.)



Szegény Bojikára várt egy kis vérvétel (12,5 perces ordítás), meg a puncikára ragasztott - a fiúknak persze könnyebb - vizeletzacsi. A csajoknak bent kellett maradni, a Kispapa pedig egyedül otthon aludt. Soha ilyen szarul...

Végezetül, nem fokozva tovább a szörnyű feszültséget, NO PARA, minden ok, csak egy kisebb-nagyobb (talán vírusos) torokfájás. Feltehetőleg. A láz még visszajöhet, de talán nem.

Ahogyan a legelején a mama is jelezte, lehet, hogy csak az egyszerre három-négy fog érkezése a ludas. Meg az a torok.

Az egyik nagyon okos - de télleg - doktor bácsi mondta, sokan jelentkeztek a közelmúltban hasonló problémával. Mármint lázzal, s mint kiderült, torokgyulladással.

Ma Kispapáék aludnának.

WANTED

Elérkezett a pillanat, amely minden ember életében eljön. Amikor is kell válni szeretteinktől. Megtörtént. Vau-vau, alias Kutyus: elkóborolt.

WANTED: Dead or Alive.

Egyéves szülinapjára kapta a Blanka, azóta kicsit kifakult, de a végtagjai megvannak. Megvoltak. (Talán még most is, de valahol messze.) Messze a Blankától. Pedig kedves kis jószág volt: nem kellett hajnalban sétálni vinni, szófogadó volt, nem ugatott túl sokat. S nem utolsó sorban a Blanka vele aludt el minden este. Nagyon szerette. Used to.

S most elkóborolt. Pontosabban elkísérte Kispapáékat egy bizonyos nagy lakberendezési áruházba, ahol az ember bevásárol, amelyet követően a kispapák naphosszat szerelhetnek össze, miközben az egyik gyerek a csavarokat enné meg, a másik miatt meg nem lehet kalapálni, mert alszik. Szóval ottan, a hot dogos résznél leültek a csajok, velük a Vau-vau is. Csak ő aztán ott ragadt. Ráindult a forró kutyákra. Lehet, hogy azóta fel is dolgozták...

Persze a hiány csak otthon, a kocsiból való kiszálláskor tűnt fel. Kispapa tipli vissza, de a kutyusnak már hűlt helye. "Egy darabig ott ült szomorúan a mustár mellett" - mondta egy kedves, segítőkész takarítónéni. "De aztán eltűnt" - tette hozzá. Nehéz lett volna leadni.

Szóval eltűnt. Elkóborolt, mert a Blanka nem vigyázott rá. S úgy tűnik, ezt így el is fogadta. Annyira nem is hiányzott neki, mint amennyire a Kismama kétségbeesett, hogy para lesz.

Persze a Kispapa már egy új kutyussal tért vissza (amelyet az éppen szombaton három órakor záró boltból sikerült beszerezni 15.04-kor - innen jött az ex is -, de csak azért mert már tárt karokkal várták a Kispapát. Kismamának köszönhetően tudták, hogy jön, s adták is izibe a következő szőrmókot. De télleg kedvesek voltak.)

Az új kutyus pedig hamar otthonra, s szeretetre talált a délutáni alvásból ébredő Blankánál. Ő már nagyobb, menni is tud négykézláb (ahogyan a Blanka mondaná: "kézláb"), illetve négy láb. Az exről mindekinek azt mondja: "Elkóborolt".

De azért WANTED van.

Az ex-kutyust Kispapáék sose feledik, s bármikor visszavárják.

Mentősztori 2. - Rendőrség 0.

Mentősztotri lezárva. Ez volt ugyebár.

Ez lett.

A rendőrségi vizsgálat lezárult. Mondani sem kell, semmit nem derítettek ki jeles rendőreink. Annak ellenére, hogy az asszonykának az egyik helyszínen tartózkodó fiatal rendőr azt mondta, biztos megtalálják az elkövetőt.

Mit sikerült kinyomozni? (Habár volt szemtanú, három rendőr, s az asszonyka is mondta, mentőautó volt, s több mint valószínű OM-es.) Mit?

A rendőrök „megkeresést küldtek” az OM részére, akik válaszlevelükben ÍRTÁK (tehát oda se mentek rendőreink), hogy ottan semmi ilyesmi nem történt. Az ő Mercijük, amiből 3 van, ott nem járt (mert a taxis Mercit látott). A helyszínen tartózkodó rendőrök szerint azonban Ford volt. Hogy a Fordos OM-es mentőkkel mi van, nem tudni... Arról nem küldtek megkeresést.

A konklúzió:

„A fent említett közlekedő járműnek (ez lenne Kispapáéké), ismeretlen személy, az általa vezetett ismeretlen frsz-u, ismeretlen gyártmányú, ismeretlen típusú, fehér színű jármű (ez lenne a több mint valószínű OM-es mentőautó) nekiütközött, majd a helyszínről adatainak hátrahagyása nélkül távozott.” Szóval minden ismeretlen. A nevedet tudod, X. Hajnalka r.tzls., baszki?

Mindenki tudta, hogy mentőautó volt, az összes helyszínen tartózkodó (3 rendőr, 1 taxis, 1 kismama), de a nyomozás végére ezt is sikerült kiiktatni. Sikerült kinyomozni, hogy az elkövető autó fehér színű volt.

Őszinte gratulációk.

Ennél többet a Blanka is el tudott volna mondani az esetről. Lehet, hogy jó rendőr lenne?

Farewell, "kis retkes"

A minap éppen egy kis sétára indult a Kispapa család, s a nagyszerű Kispapának az ötlött az agyába, hogy a szokásos "kis retkes" - ugyebár a szétszívott, ragacsos, kopott, undorító cumi - helyett egy másikat csempész a Bojika szájába, úgy, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna. Persze úgy téve, mintha azt hinné, az valójában a "kis retkes". Még a mama előtt is megjátszotta magát a Kispapa.

S csodák csodája, egy-két próba-szívás után a kiscsaj szítta az új cumit. Ami persze már hetek, hónapok óta rendelkezésre állt, de nem sikerült "beültetni". Kis szívás az emberiségnek, hatalmas a Bojikának. No és persze Kispapáéknak.

A "kis retkestől" tehát elváltak útjaink, amely már úgy nézett kis, hogy belülről összeragadt, mert már kilyukadt, annak ellenére, hogy állandóan mosva volt, azon nyomban hozzáragadt valami, sokszor saját maga. Még talán a plafonon is ottmaradt volna, ha Kispapa hozzávágja.

A tanulság: a cumit már az elején gyakran cserélgetni kell, akár úgy, hogy kettő ugyanolyan van, hogy ne szokjon hozzá a delikvens egyhez. Mert aztán akkor nehéz lesz az elválás. (A Kispapa csak remélni tudja, hogy ennek nem lesz olyasmi mellékhatása, hogy a kicsaj a későbbiekben, pár évtizeddel később meg a krampóit cserélgeti össze-vissza.)

És igen...

Úgy tűnik, kis Boji, kezében egy lasztival, s a kicsit nagyobb Blanka jól szurkolt a vízilabdás csákóknak, akiknek ezúttal is millió grat. Ahogyan minden magyar sportolónak is, akik részt vettek az olimpián.

És "grat" neves politikusainknak is, aki már a játékok alatt elkezdték szapulni egymást az olimpia miatt. Ennyit tudtok.

Ők, sokkal kevesebből sokat többet.

Waterpolo

Ma délelőtt - végre emberi időben - szurkoltak is ám Kispapáék a híres-neves magyar víziladba-válogatottnak az ausztrálok ellen.

Sikeresen. Valami olimpián vagy min játszanak.

Főleg az egyik legismertebbnek, amelyiknek még Pí víze is, no és két, őt otthon váró-szurkoló kislánya is van.
Csak így szépen tovább, a sárga köves úton. Kevesebb izgalom okozással.

Pál utcai fruskák

A minap Kispapáék a részben a West Balkánnal összekötött Grundon jártak, ottan, ahol egykoron a fiúk golyóztak, randalíroztak a farakások közt, s egy kis csatát is megvívtak. Feleslegesen.

Azóta kicsit változott a helyzet, például ki van írva (egyebek mellett): "Szotyizni tilos". A farakások, a hinták, a csúszda EU-kompatibilis, s este hat és tíz óra között egy sörért kettőt adnak. Így tehát minden Kispapának itt a helye, no persze egyáltalán nem a sör, hanem a jó kis játszótér miatt.

De a placc már nem a Pál utcai fiúké, hanem a Pál utcai fruskáké, csak a félreértések elkerülése végett.

"De melyik az a Nemecsek?"

"Tök mindegy, enyém a hinta!"

"Pásztor fiúk elkéstetek, lenyúltam a csúszdát!"

"Na jó, néha a Boji és a mama is használhatja."

Egyik nagyszülők vs. 8 unoka

Persze a legszebbek - a két csaj - a Kispapáé. Na jó, egy kicsit a Kismamáé is.

"Tartsad-tartsad-tartsad, jaj, hol a bili?!"

Haladnak Kispapáék, haladnak, már ugyanis szinte teljesen szobatiszta a Blankának nevezett gyermek. Sokszor ugyan még nem tudja megkülönböztetni, hogy pisi jön e, vagy kakimaki, de szól. S ilyenkor jön a varázsszó: "Tartsad-tartsad-tarstad, jaj, hol a bili?!" S többnyire azért időben elő is kerül. A cucc meg a helyére.

Azért éjszakára, s például kocsival való utazások alkalmával kap pelust a drága, de az elmúlt hetekben már ekkor is szinte teljesen tiszta, könnyű maradt a pelenka. Volt, hogy éjjel felébredt, szólt, hogy pisilni kell, s pislantott a bilibe. Aztán lehet dönteni, melyik a jobb, éccaka kelni és kivenni a gyereket és bilit keresni és törölni, vagy hagyni az egészet, majd belejön máshogyan...

Nyaralások alkalmával a fűbe is előszeretettel pisil a kicsaj, a bibi csupán az, hogy látta kis fiú unokatesóit, olykor talán drága édesapját is, hogy hogy nem, állva pisilnek. Így többnyire - az egyébként nem hermafrodita - Blanka is állva próbál pisilni a kertben.

Az már egy másik kérdés Kispapa szempontból, hogy melyik jobb: a kakis pelusból kiszedni a kiscsajt vagy a trutyival teli undorító bilit kiönteni a vécébe.

(Utóbbi kérdésünkre lehet szavazni emelt díjas számunkon, miközben Stohl Buci magából kikelve üvölti, "A szavazást mindjárt lezárom. Most Gerzson vagy Antonella? Antonella vagy Gerzson?")

Back again

Nagy nehezen sikerült a visszatérés. Nem volt könnyű a visszaállás, habár a kiscsajok hamar felvették a ritmust. Reggel kakaóért üvölteni, Kispapát nem hagyni dolgozni, etc.

Nade. Azért volt egy kis pihi, legalábbis a kiscsajoknak. A Blanka többnyire a kertben tobzódott, persze drága szüleivel, homokozás, hatalmas 15 cm-es vízben való pacsálásokkal, focizással, motorozással, egy kis bringázással, haverokkal, bulival, hantával.

Meglepő módon a csajok többnyire éccaka még aludtak is, persze Bojikának többnyire azért kellett a hajnali, 2-3 óra közti beöntés. Meg a reggeli gügyögés fél héttől, Kispapáék közt az ágyon. Az alvásról ennyit.

Kispapáék nyalták a fagyit, sütötték a szalonkát, ették a mama fincsi főztjét, néha elmentek a Sárkány boltjába Blankával.

No és persze fogadták a híresebbnél híresebb vendégeket:
-a híres úszót és asszonykáját (aki a napokban hátha dob egy-két gólt, és végre megverik a szerbeket)
-az ismert lódoktort és becses nejét (aki még egy injekciós tűt is adott, hogy Kispapáék kiszúrják Bojika új cumiját, hátha az úgy kell neki a retkes helyett, de egyébként - köszönet a kérdésért - nem)
-a híres londoni színészt (aki "better on fire than on stage") és asszonykáját (és soon-born-to-be) Levikéjüket
-Linyóékat kiscsávóstúl, kiscsajostúl
-a híres-neves Dorkát (ő az az átszellemült a lapok felett...) szüleistül, aki ezúttal a nyűvös Törpöt nem is kereste
-a közismert könyvelőt és asszonykáját, no és persze három lókötőjét, amelyek közül kettő vízálló
-és sok legyet, néhány szúnyogot, pár gerlét, egy hulló csillagot és egy fűnyírót.

Íme: