A nyaralás második felvonása következik, ezért eme izgalmas beszámolókat is nélkülöznie kell a családnak, a rajongóknak, érdeklődőknek egy darabig. Sorry.
A sajnálkozó kommenteket szívesen várjuk.
vasárnap, július 27, 2008
Boji: egyszer fent, egyszer lent
A minap a Kispapa vigyázott reggel a két kiscsajra. Gondolta, a nagyágyban lehetnek a csajok két percre, ameddig a Blankának elkészíti a kakaót.
Már csupán egy nagy sikongatásra és sírásra ért be a Kispapa. Bojika a földön, hason fekve, sírva, a Blanka mellette állva, ordítva. Azt nem sikerült kideríteni, hogy vajon a célszemély egyedül vagy némi segítséggel huppant le.
Persze pár órával később már UH-gal nézték szegény Bojika fejit, de már kiderült, semmi baja. Csak jól megijesztette a kicsi családot.
Meg a doktor néni is jól megnyugtatta Kispapáékat: "a picik mindig fejre esnek, ha esnek". Ugyanis az a legnehezebb részük. Megnyugtató.
Már csupán egy nagy sikongatásra és sírásra ért be a Kispapa. Bojika a földön, hason fekve, sírva, a Blanka mellette állva, ordítva. Azt nem sikerült kideríteni, hogy vajon a célszemély egyedül vagy némi segítséggel huppant le.
Persze pár órával később már UH-gal nézték szegény Bojika fejit, de már kiderült, semmi baja. Csak jól megijesztette a kicsi családot.
Meg a doktor néni is jól megnyugtatta Kispapáékat: "a picik mindig fejre esnek, ha esnek". Ugyanis az a legnehezebb részük. Megnyugtató.
csütörtök, július 24, 2008
Lenny
Lenny Kravitz néhány napot, hármat, Budapesten töltött, s úgy döntött, ebből pár órát a Kismamának és a Kispapának is szentel egy kellemes, hangulatos, családias környezetben, az Arénában. A negyvenes öregúr ugyan egy bő másfél órát késett, de aztán azért kárpótolt. (De azért tekintettel lehetett volna jobban a kisgyermekes családokra.) Habár valamit azért sejt a családról két szippantást közt, lányát ugyanis magával hozta Budapesetre. Meg vásárolt a West Endben, klipet forgatott egy klubban, közötte meg nyomta a Love Revolution-től a Let Love Rule-on át az Amerikánis Vumanig.
Ráadásul Kispapáék nem is mentek haza üres kézzel, az Aréna előtt L. K. személyes szponzora szórta szét a három forintos felfújhatós lasztijait, aminek a Blanka másnap igencsak örült.
Sőt, még abban a megtiszteltetésben is része volt a Kispapáéknak, hogy az Index nevezetű újság tudósítója mellett ülhettek, s szinte ugyanazt élhették át, mint a neves (nem mintha sok olyan ember lenne, akinek nincsen neve) újságíró. Illetve csupán hellyel-közzel. Ő ugyanis néha otthagyta a koncertet kedvesével, de aztán mindig visszatért.
Lehet, hogy a "ami alatt a széken kuporgók is felálltak" azok Kispapáék lennének? A föci tanár pedig Matula?
Bojika kúszik-mászik
Habár a mama mostanság kicsit lassabban mozog, ennek igencsak örül Bojika. Persze csak idézőjelben. A kis Boji nagy kúszó-mászó, mostanság 100 méteren édesanyját simán le is hagyná. Ugyebár 7 hónapos, s tök jól el van a földön, forog, pörög (mint "egy örek vekker, olyan, mint egy black and dekker"), mi több kúszik, ami egyébként a Blankánál annak idején kimaradt.
Szóval a Blanka lehet, hogy bölcsész lesz, egyébként is állandóan "olvas", a Bojika meg talajon lesz jó, labdával, mert a gömbérzéke is szinte tökéletes.
S Bojia nagy zabáló is. Nyomja a mama féle különböző gyümölcs cuccokat, olykor egy kis krumplival felpörgetve. Pár napja már egy kis csirkehusi is dukált hozzá. S csak eszik, eszik, eszik.
S mellette szopizik, szopizik, szopizik. A Kispapa csak remélni meri, hogy nem egy nagy darab, állandóan otthon ülő, chipset zabáló, sorozatokat néző kiscsaj lesz belőle.
Ahhoz egyébként is túl szép. Minden elfogultság nélkül.
Szóval a Blanka lehet, hogy bölcsész lesz, egyébként is állandóan "olvas", a Bojika meg talajon lesz jó, labdával, mert a gömbérzéke is szinte tökéletes.
S Bojia nagy zabáló is. Nyomja a mama féle különböző gyümölcs cuccokat, olykor egy kis krumplival felpörgetve. Pár napja már egy kis csirkehusi is dukált hozzá. S csak eszik, eszik, eszik.
S mellette szopizik, szopizik, szopizik. A Kispapa csak remélni meri, hogy nem egy nagy darab, állandóan otthon ülő, chipset zabáló, sorozatokat néző kiscsaj lesz belőle.
Ahhoz egyébként is túl szép. Minden elfogultság nélkül.
csütörtök, július 17, 2008
Mentőautós
A félreértések elkerülése végett.
Az a bizonyos mentőautó nem sietett sehová, nem a korábbi "post"-ban jelzett helyszínre ment. Ott volt egy baleset ugyan, koccanásos, de nem oda ment.
Sehová. Csak éppen arra járt. S beleszart, hogy meghúzott egy kocsit, megijesztett egy anyukát, és nem utolsó sorban két apró csajt.
Kispapa reméli, most az illető sofőr csuklik. Jó nagyokat, jó sokáig. Anyád hogy van?
Az a bizonyos mentőautó nem sietett sehová, nem a korábbi "post"-ban jelzett helyszínre ment. Ott volt egy baleset ugyan, koccanásos, de nem oda ment.
Sehová. Csak éppen arra járt. S beleszart, hogy meghúzott egy kocsit, megijesztett egy anyukát, és nem utolsó sorban két apró csajt.
Kispapa reméli, most az illető sofőr csuklik. Jó nagyokat, jó sokáig. Anyád hogy van?
A csajok félreléptek
Pár nappal ezelőtt a mama ment le a lépcsőn, kezében a babakocsival, benne Bojikával, s rosszul lépett. S ahogyan kell, ki is ment a bokája. Már a lépcső végén jártak, de a babakocsi egy kicsit így is hátrabicsaklott, Bojika pedig felsírt.
A balesetin, ahová a mama az egyik japapával ment, fekvőgipszet javasoltak a szakik, ám a kétgyermekes családanya, talán érthető módon, inkább egy másik megoldást választott. Légpárnás bokasínt. (Csupán négy rugó.) Hat hétig. Az is fincsi.
A Bojika is felsírt, s a mama nem tudta, nem ütötte-e be a kicsi, ám annál okosabb fejecskéjét. A Kispapa vele kelt útra egy gyors röntgenre, nem sérült-e a kobak. De szerencsére nem. A Heim Pálban, az illetékes osztályon, voltak hasonló jelentkezők: az egyik egy éves kiscsaj az ágyról vetette magát a mélybe, a másik tizenéves kamasz csávónak a keze fityegett kissé túl lazán, egy két év körüli kiscsávó pedig a lépcsőn gurult le, az eredmény szegénykének az arcán látszott.
Kemény tapasztalatok voltak ezek a Kispapának. Többet ilyen helyre nem. Pedig nagyon durva nem is látszódott akkor, éppen.
Szóval szerencsére Bojikának semmi baja, Kismama kicsit sántikál. Néha rosszban. De azért nagyjából jól van. Csak néha fáj.
A Blanka néha meg is kérdezi a mamát: "Nem fáj a lábad, mama?" Kis empatikus. Ja! A Blanka pedig egyébként pár nap kimenőt kapott, falun tölt pár napot egyik jamamáékkal. A lábkímélés szempontjából éppen a legjobbkor.
Csendesebbek is már az esték. Ez már a Kispapa észrevétele.
A balesetin, ahová a mama az egyik japapával ment, fekvőgipszet javasoltak a szakik, ám a kétgyermekes családanya, talán érthető módon, inkább egy másik megoldást választott. Légpárnás bokasínt. (Csupán négy rugó.) Hat hétig. Az is fincsi.
A Bojika is felsírt, s a mama nem tudta, nem ütötte-e be a kicsi, ám annál okosabb fejecskéjét. A Kispapa vele kelt útra egy gyors röntgenre, nem sérült-e a kobak. De szerencsére nem. A Heim Pálban, az illetékes osztályon, voltak hasonló jelentkezők: az egyik egy éves kiscsaj az ágyról vetette magát a mélybe, a másik tizenéves kamasz csávónak a keze fityegett kissé túl lazán, egy két év körüli kiscsávó pedig a lépcsőn gurult le, az eredmény szegénykének az arcán látszott.
Kemény tapasztalatok voltak ezek a Kispapának. Többet ilyen helyre nem. Pedig nagyon durva nem is látszódott akkor, éppen.
Szóval szerencsére Bojikának semmi baja, Kismama kicsit sántikál. Néha rosszban. De azért nagyjából jól van. Csak néha fáj.
A Blanka néha meg is kérdezi a mamát: "Nem fáj a lábad, mama?" Kis empatikus. Ja! A Blanka pedig egyébként pár nap kimenőt kapott, falun tölt pár napot egyik jamamáékkal. A lábkímélés szempontjából éppen a legjobbkor.
Csendesebbek is már az esték. Ez már a Kispapa észrevétele.
kedd, július 15, 2008
Cserbenhagyásos mentőautó vs. Kispapáék
Egy ideig úgy döntött Kispapa, hogy nem írja meg a sztorit. De aztán az illetékesek túl sokat nem tettek az ügyben.
Tehát:
Történt, hogy június 20-án délelőtt 10 óra körül egy több, mint valószínű, hogy Országos Mentőszolgálatos mentőautó meghúzta Kispapáék személygépkocsiját. Majd, annak ellenére, hogy a sofőr észlelte tettét, továbbhajtott.
Egy baleseti helyszínelés volt a Fiumei út, Alföldi út kereszteződésben, ahol is a Kismama a rendőrök utasítására megállt. A kocsiban mellette ült a két éves Blanka és fél éves Bojika is. Mögötte egy OM-es mentőautó állt, amely a patkára felhajtva próbálta kikerülni az autónkat. Előtte őrülten dudált, agresszívoskodott, megkülönböztető jelzést nem használt. A kikerülés persze nem sikerült. A jobb oldalon - ahol a gyermekek is ültek - meghúzta az autót, a festéke is ott maradt a kocsin.
A kocsit jól meglökte, a kiscsajok sírtak, s a Kismama is igencsak megijedt. Nem véletlenül.
A korábbi balesetnél jelen lévő rendőrök is látták az esetet - akik meg is indították az eljárást az ügyben -, s egy taxis is tanuja volt mindennek. A rendőrök akkor semmi segítőkészségről nem nyilvánítottak bizonyságot. Azt mondták, a Kismama húzódjon félre, most nem érnek rá, majd 10 perc múlva foglalkoznak az esettel.
Egyelőre itt tartunk. Az Országos Mentőszolgálat illetésekei azt ígérték, mindent megtesznek azért, hogy megtalálják eme bizonyos mentőkocsit, amely úgy hagyta ott a csajokat, a meghúzott Kispapa-kocsit, hogy meg sem állt. S megkülönböztető jelzést sem használt.
A téma a média érdeklődését is felkeltette.
Részletek, reagálások a szerdai, 2008. július 16-ai, azaz a MAI Magyar Nemzet 17. oldalán.
Kispapáék várják az esetleges, bűnbánó megkereséseket. Most még talán megbocsátanak Kispapáék. De később...
Tehát:
Történt, hogy június 20-án délelőtt 10 óra körül egy több, mint valószínű, hogy Országos Mentőszolgálatos mentőautó meghúzta Kispapáék személygépkocsiját. Majd, annak ellenére, hogy a sofőr észlelte tettét, továbbhajtott.
Egy baleseti helyszínelés volt a Fiumei út, Alföldi út kereszteződésben, ahol is a Kismama a rendőrök utasítására megállt. A kocsiban mellette ült a két éves Blanka és fél éves Bojika is. Mögötte egy OM-es mentőautó állt, amely a patkára felhajtva próbálta kikerülni az autónkat. Előtte őrülten dudált, agresszívoskodott, megkülönböztető jelzést nem használt. A kikerülés persze nem sikerült. A jobb oldalon - ahol a gyermekek is ültek - meghúzta az autót, a festéke is ott maradt a kocsin.
A kocsit jól meglökte, a kiscsajok sírtak, s a Kismama is igencsak megijedt. Nem véletlenül.
A korábbi balesetnél jelen lévő rendőrök is látták az esetet - akik meg is indították az eljárást az ügyben -, s egy taxis is tanuja volt mindennek. A rendőrök akkor semmi segítőkészségről nem nyilvánítottak bizonyságot. Azt mondták, a Kismama húzódjon félre, most nem érnek rá, majd 10 perc múlva foglalkoznak az esettel.
Egyelőre itt tartunk. Az Országos Mentőszolgálat illetésekei azt ígérték, mindent megtesznek azért, hogy megtalálják eme bizonyos mentőkocsit, amely úgy hagyta ott a csajokat, a meghúzott Kispapa-kocsit, hogy meg sem állt. S megkülönböztető jelzést sem használt.
A téma a média érdeklődését is felkeltette.
Részletek, reagálások a szerdai, 2008. július 16-ai, azaz a MAI Magyar Nemzet 17. oldalán.
Kispapáék várják az esetleges, bűnbánó megkereséseket. Most még talán megbocsátanak Kispapáék. De később...
Egy kis baci
Már persze a hatalmas nyaralás alatt, vége felé is sikerült elkapni valami bacit. A Blanka köhögött, taknyozott, s idővel a Bojika is. A mama persze megúszta, a Kispapa nem.
Kapott a Blanka mindenféle gyógyeszt is a körzeti doktor nénitől, az orrát meg lehetett szívni a jó kis orrszívó-porszívóval, s idővel szegény Bojikájét is. A Heim Pálba is voltak Kispapáék a csajokkal, ugyanis torokgyuladások voltak, s a Blanka azt is megjegyezte, hogy fáj a füle. Persze ez nem valósult szerencsére túlságosan igaznak, vagy nem volt olyan vészes a helyzet. A Heim pálos hatvanas doktor bácsi, aki megnézte a csajok fülét szombat délelőtt, nem úgy tűnt, mintha ezzel foglalkozott volna az elmúlt évtizedekben. Mivel Kispapáék először vitték "füles" helyre a csajokat, nemigen tudták, kit hogyan kellene prezentálni, lefogni, de ebben a doktor bácsi sem segített túl sokat. "Gizuka, jöjjön már" - mondta a doktor bácsi 10 másodperc után a nővérkének. Aki jött, de jobb lett volna, ha nem segít. Nagy nehezen sikerült végül lefogni a Blankát, hogy a bácsi benézhessen a fülébe. Két másodpercre. Ennyit a gyerekebarát ellátásokról.
Lassan, na persze nem a Heim pálos doktor bácsinak köszönhetően, mindenki jól van. A szegény Bojikára csak éjjel 3-4 körül jön rá egy-egy durva köhögő roham az elmúlt napokban...
Ja, és a Kispapának is jutott. Taknyozott, köhögött, s egy kicsit a jobb fülére is ráhúzódott a cucc. Szóval jobbról kicsit tompábbak a hangok. Nyugisabbak is az éjszakák.
Kapott a Blanka mindenféle gyógyeszt is a körzeti doktor nénitől, az orrát meg lehetett szívni a jó kis orrszívó-porszívóval, s idővel szegény Bojikájét is. A Heim Pálba is voltak Kispapáék a csajokkal, ugyanis torokgyuladások voltak, s a Blanka azt is megjegyezte, hogy fáj a füle. Persze ez nem valósult szerencsére túlságosan igaznak, vagy nem volt olyan vészes a helyzet. A Heim pálos hatvanas doktor bácsi, aki megnézte a csajok fülét szombat délelőtt, nem úgy tűnt, mintha ezzel foglalkozott volna az elmúlt évtizedekben. Mivel Kispapáék először vitték "füles" helyre a csajokat, nemigen tudták, kit hogyan kellene prezentálni, lefogni, de ebben a doktor bácsi sem segített túl sokat. "Gizuka, jöjjön már" - mondta a doktor bácsi 10 másodperc után a nővérkének. Aki jött, de jobb lett volna, ha nem segít. Nagy nehezen sikerült végül lefogni a Blankát, hogy a bácsi benézhessen a fülébe. Két másodpercre. Ennyit a gyerekebarát ellátásokról.
Lassan, na persze nem a Heim pálos doktor bácsinak köszönhetően, mindenki jól van. A szegény Bojikára csak éjjel 3-4 körül jön rá egy-egy durva köhögő roham az elmúlt napokban...
Ja, és a Kispapának is jutott. Taknyozott, köhögött, s egy kicsit a jobb fülére is ráhúzódott a cucc. Szóval jobbról kicsit tompábbak a hangok. Nyugisabbak is az éjszakák.
Cumi reagálások
Kispapáék kaptak egy-két commentet a cumis problematikára, azóta el is telt egy kis idő. Igaz, a dolgok állása azóta sem változott.
Minden esetre köszönet a lelkesítő és egyéb szavakért. A kiscsaj, Bojika, azóta is kapott néhány, különböző márkájú, s ugyanolyan cumit is, de semmi változás. Csak az kell. A szittyó, a szétszívott, a retkes.
Ha újat, másikat kap, másodpercek múltán kiköpi a drága. Aztán ordít. (A napokban ez ugyan a Kispapának sokat nem számít, jobb fülére úgyis tompult a hallás. Erről a következő postban. De azért a kismama ébreszti, ha menni kell...) Kiköpi, csak a régi a tuti. De azzal másodpercek alatt elalszik, ha kell.
De lehet, hogy télleg csak kell hagyni ordítani kicsit tovább. Ma megtörtént. Holnap 10 percel kibővítve.
Csak egy nagyobb csajt is le kell rakni idővel. Igaz, a Blanka meg egyre inkább bulizna esténként a drága szüleivel. De azért egy órát is simán elolvas egyedül az ágyában lefekvés előtt, s szól, ha már le lehet kapcsolni a lámpát.
Bölcsész lesz, tarisznyával.
Minden esetre köszönet a lelkesítő és egyéb szavakért. A kiscsaj, Bojika, azóta is kapott néhány, különböző márkájú, s ugyanolyan cumit is, de semmi változás. Csak az kell. A szittyó, a szétszívott, a retkes.
Ha újat, másikat kap, másodpercek múltán kiköpi a drága. Aztán ordít. (A napokban ez ugyan a Kispapának sokat nem számít, jobb fülére úgyis tompult a hallás. Erről a következő postban. De azért a kismama ébreszti, ha menni kell...) Kiköpi, csak a régi a tuti. De azzal másodpercek alatt elalszik, ha kell.
De lehet, hogy télleg csak kell hagyni ordítani kicsit tovább. Ma megtörtént. Holnap 10 percel kibővítve.
Csak egy nagyobb csajt is le kell rakni idővel. Igaz, a Blanka meg egyre inkább bulizna esténként a drága szüleivel. De azért egy órát is simán elolvas egyedül az ágyában lefekvés előtt, s szól, ha már le lehet kapcsolni a lámpát.
Bölcsész lesz, tarisznyával.
hétfő, július 07, 2008
Hát ez cumi! És szerinted???
A Blanka ugyebár annak idején, hú de rég volt, nem volt cumis, valahogyan ezt megúszták Kispapáék. Úgyhogy nem kellett tipródni a polcok előtt, hogy akkor most melyiket is, ráadásul éjszaka sem kellett vissza-vissza rakni az álmos szájból kieső cumit. Cserébe a Blanka két ujját szopizza. Ha már lúd, legyen kövér.
A Bojika viszont cumis lett, úgyhogy esetében kell filózni a bolt polcai előtt, s éjszaka is előfordul, azért nem olyan vészes, hogy vissza kell helyezni apró ajkai közé a még apróbb cumit. (Sötétben, félálomban, útközben háromszor megbotolva...)
KÉRDÉS.
Viszont most Kispapáék eljutottak odáig, hogy cserélni kellene a cumit, mert már elég retek, hiába a sterilizálás, kifőzés, etc. Viszont másmilyen, vadi új cumit nem akar elfogadni a kis Boji. Na most akkor mi legyen?
Kispapáék várnák az esetleges tapasztalatokat, ötleteket. Köszönettel.
A Bojika viszont cumis lett, úgyhogy esetében kell filózni a bolt polcai előtt, s éjszaka is előfordul, azért nem olyan vészes, hogy vissza kell helyezni apró ajkai közé a még apróbb cumit. (Sötétben, félálomban, útközben háromszor megbotolva...)
KÉRDÉS.
Viszont most Kispapáék eljutottak odáig, hogy cserélni kellene a cumit, mert már elég retek, hiába a sterilizálás, kifőzés, etc. Viszont másmilyen, vadi új cumit nem akar elfogadni a kis Boji. Na most akkor mi legyen?
Kispapáék várnák az esetleges tapasztalatokat, ötleteket. Köszönettel.
csütörtök, július 03, 2008
Nyaralás 1.0
Véget ért a nyaralás első felvonása a híres magyar tenger partján. Az indulás előtti este a Kispapa már igencsak megtömte a kicsi kocsit, hogy másnap csaj a csajokat kelljen levinnie. De azért másnapra is bőven akadt pakolni való. Még szerencse, hogy elindult a kis sérült Peugeot. (Hogy miért sérült, arról esetleg később, hátha még visszajeleznek a cserbenhagyó, a kis koccanást észre nem venni akaró köcsög mentősök. Nem mind köcsög, csak az az egy sofőr, persze. De úgyse.)
Szóval elindult a karaván lefelé, alvás idő felé oda is ért, egyeseknek jól indult ama bizonyos nyaralás. Míg a csajok délután aludtak, a szülők pakolhattak.
Az első éccakák a Kispapáékra vonatkoztatva meglehetősen "jól" teltek, a csajok, habár ráadásul még külön-külön szobában is aludhattak, nem igazán akarták húzni a lóbőrt. Talán az új élményeknek, talán az új helyszíneknek köszönhetően rendre felkeltek éjszakánként. Úgyhogy mamáék egy ideig kábán mászkáltak a napsütötte Balaton mellett, miközben a Blanka a susztikat kergette, a Boji meg a távoli felhőket figyelte. De azért jó volt.
De télleg. Többnyire a délutáni alvások után jött a strandolás, akkor már - 16.00 után - úgyis olcsóbb a belépő. Ráadásul a nagyszerű Csopakon a part egy része fel van töltve iszappal-homokkal, úgyhogy ideális bejáró a két esztendősöknek. Itten aztán volt pancsolás, fröcskölés, rohangálás, vizifocizás, úszógumizás, néha egy kis rinyálással megspékelve.
Meg lángos evés is volt, az a Blankának bejött, ahogyan a kis kiruccanás a veszprémi állatkertbe az álmos oroszlánok, a cammogó kenguruk és mozdulatlan baglyok közé is, illetve a hattyú-etetés Füreden a nagy hajók közt is.
Persze a kertben is sok érdekesség akadt, lehetett a Kispapával locsolni, a mamával homokozni, a hangyákat kergetni, s a bornapokon pedig a színpadon lefeküdni, a felhőket nézni.
A hétvégére megérkezett (az egyik-másik) japapa is, nagy szerencséjére nem üres kézzel. Kocsijában egy fantasztikus kerékpárt is hozott, amelynek hajtási technikáját ugyan még el kell sajátítani, de nagy volt az öröm. Aztán (másik-egyik) japapáék is jöttek egy kis látogatóba.
Szóval sok minden volt, az utolsó napokban már a csajok is aludtak egy kicsit, így a drága szülők is pihenhettek. De tényleg csak egy pirinyót.
De így működik ez.
Szóval elindult a karaván lefelé, alvás idő felé oda is ért, egyeseknek jól indult ama bizonyos nyaralás. Míg a csajok délután aludtak, a szülők pakolhattak.
Az első éccakák a Kispapáékra vonatkoztatva meglehetősen "jól" teltek, a csajok, habár ráadásul még külön-külön szobában is aludhattak, nem igazán akarták húzni a lóbőrt. Talán az új élményeknek, talán az új helyszíneknek köszönhetően rendre felkeltek éjszakánként. Úgyhogy mamáék egy ideig kábán mászkáltak a napsütötte Balaton mellett, miközben a Blanka a susztikat kergette, a Boji meg a távoli felhőket figyelte. De azért jó volt.
De télleg. Többnyire a délutáni alvások után jött a strandolás, akkor már - 16.00 után - úgyis olcsóbb a belépő. Ráadásul a nagyszerű Csopakon a part egy része fel van töltve iszappal-homokkal, úgyhogy ideális bejáró a két esztendősöknek. Itten aztán volt pancsolás, fröcskölés, rohangálás, vizifocizás, úszógumizás, néha egy kis rinyálással megspékelve.
Meg lángos evés is volt, az a Blankának bejött, ahogyan a kis kiruccanás a veszprémi állatkertbe az álmos oroszlánok, a cammogó kenguruk és mozdulatlan baglyok közé is, illetve a hattyú-etetés Füreden a nagy hajók közt is.
Persze a kertben is sok érdekesség akadt, lehetett a Kispapával locsolni, a mamával homokozni, a hangyákat kergetni, s a bornapokon pedig a színpadon lefeküdni, a felhőket nézni.
A hétvégére megérkezett (az egyik-másik) japapa is, nagy szerencséjére nem üres kézzel. Kocsijában egy fantasztikus kerékpárt is hozott, amelynek hajtási technikáját ugyan még el kell sajátítani, de nagy volt az öröm. Aztán (másik-egyik) japapáék is jöttek egy kis látogatóba.
Szóval sok minden volt, az utolsó napokban már a csajok is aludtak egy kicsit, így a drága szülők is pihenhettek. De tényleg csak egy pirinyót.
De így működik ez.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
