Szeret, béke, boldogság

Ma reggel, amikor felébredtem, a napfény cirógatta a hasamat, és drága, egyetlen szerelmem, feleségem, életem értelme szép, gömbölyded pocakját is, amelyben ott lapul a jövő, a kis drágaság.

Az égen szívárvány, ragyogóan süt a nap. Kibattyogok a konyhába, már gőzölög a kávé, kicsi feleségem éppen önti a mosolygos kis kávéscsészébe, mellé egy pohár ásványvizet is kínál.

"Itt a cigid, ha azt keresed" - mondja gyengéden. "A kávé cigivel az igazi" - teszi hozzá. "Nem, köszönöm szépen, ma inkább nem gyújtok rá" - és megcsókoljuk egymást. Végigsimítom a hasát, Blanka rúg egyet, elmosolyodunk.

Asszonyka kora reggel mindenütt elpakolt, elmosogatott, a tegnapi maradványokat és romhalmazt nyom nélkül eltűntette. Egy angyal.

" Jó, hogy itt voltak tegnap a barátaid, barátaink, s hogy olyan jól éreztétek magatokat" - mondja az egyetlenem. "Ezt neked csomagoltuk, én meg a Blanka, hogy legyen a munkahelyeden mit enned, drágám. Remélem nem lesz sok munkád. Elvigyelek kocsival és érted menjek?" - kérdi.

Az élet szép.

Ünnepek felé, pacilóra várva

Hát, kicsit lemaradtam, sebaj. Ami késik, az késik.

Nő a has, nő a para, jóbol is megárt a sokk. De hát így állunk, mondaná Walter Cronkite. De hogy is? Úgy combcsont kb. immárom 3 cm, fej- és haskerültet 14 cm. Jó kis csaj lesz belőle, mert hát az ideális méretek, ha kicsit máshol is szokták megadni, más méretben hasonlók.

Csajszi, nem lógott ottan semmi, ahogyan jött, érkezett a kamera, uh, kettétárta a lábát, s bizony nem figyegett ottan semmi. Így első ránézésre tehát pornószínésznő lesz: kamera, lábak ketté, nem is tudom. Kemény évek elé nézünk. Szó szerint. Szó, szó, szó.

18. hét után pár nappal járunk. Minap valaki megjegyezte, hogy lám, eljutottunk, eljutottam egy olyan szinte, hogy T/1-esbe beszélek. Pedig nem az én hasam nő. Más azt mondta, egy hölgy, hogy a férje is akkor kezdte el növeszteni a sörhasát, amikor rajta is mutakoztak a gyermekáldás tagadhatatlan jelei. Stigmata.

18. hét után pár nappal. A kis szedercsíra, aviátor, ... - egyébként valószínűleg Blanka - nem igen mozog. Illetve mozog - "forog, pörög az örek vekker, olyan mint egy blekenddekker", aki tudja honnan az idézet, az kívánhat a Jézuskától - csak az édesanyukája veséjét nem rugdossa le nap mint nap. Szóval most ez a nagy kérdés, 10 percenként... Miért nem rúgdal. Mint egy ló. Paciló (copirájt báj K. Viki, asszem).

De hát előbb utőbb fog. Aztán az lesz a baj...

Hát így állunk.

Peace.

Csak önnek, csak most

Na most aztán megnyugodhattak igazán a kedélyek: jó pénzért - 28 rugó - kiderült minden: van fülünk lábunk, minden rendben, hurrá. Hogy ebből a pénzből mennyi sört meg lehetett volna inni, de jó néhány dvd-re is futotta volna. De a lényeg, minden ok.

A bácsi nézte, tekerte, mutotta, ahogyan csuklik, rág, nyel a magzatvízből. Mármint ő, a jövő. Szupergépen, szuperáron, csak önnek, csak most. Kiírva videora. minden érték tökéletes, hát, nem csodálkoztam: ilyen spermákkal nem lehet olyan nagy bibi ...

Már 70 mm-t is bőven elhagytuk, határ a csillagos ég, meg asszony hasa. De vége az első trimeszternek, most, mondják a szakik, egy ideig hawaii, frissebb, lágyabb, jobb. még a Zappába is el tudtunk menni szombaton, igaz a nemdohányzó részbe. Sör, vodka, sör, vili. És egy chili dvd. A csajok salátáztak.

The showmust go on.

Megapara

Hát tegnapra is jutott a parából, ahogyan kell: keményen bele az arcunkba.

Uh-ra mentünk, időpont, minden levajazva, egy kis késé oké, leglább addig ettünk egy-egy remek melegszendvicseta korházi büfében: az enyém állítólag sonkás volt, amit tulajdonképpen két darab másfél cm széles, max 5 cm hosszú sonka cafat jelképezett, a húskrémes jelszó pedig egy hajszélvékonyan, talán májkrémmel megkent kenyeret fedett.

Nemsoká jön ki az asszonyka, küszködve a könnyeivel: para van, mert a nyakiredő több, mint kéne, a gyerek péntekhez képest meg összement, most ugyanis az 57-es utasból 51 lett. Hát, volt para, sírás, meg hogy el kell menni genetikai szaktanácsadásra. Anyád. Azt mondnai sem kell talán, hogy a uh tokkal vonóval 2, azaz kettő percig tartott. Na jó, este nyolcra vissza kellett menni a nőgyogyász bácsihoz, aki eddig meglehetősen félvállról, mindent.

Nyolc, parkolóhely persze nincs, asszony kidob, köröz, lecsap, besétál. A doktor bácsi stikában egy másik uh-t csináltattat: jé, itt minden tökéletes. Erről ennyit: ahogyan van rossz kőműves, rossz újságíró, úgy van rossz uh-os is. Csakhát.... De legalább a dokibácsi valahogyan megszelidült, és törődött.

na szoval

Az 57-es utas

A napokban derült ki, hogy az eddig Aviatornak nevezett - állítólag kis ujjak, köztük hártyák és úszkál össze-vissza, mint egy kis pilóta a víz alatt - kis valami ujabb életszakaszba lépett. Kiderült, 57 mm, megvan füle, lába keze, és forog, mint a London Eye, lassan, de biztosan.

Mindez egy ismert uh-os, jonevű orvosnál,valahol Budapesten. Első találkozás. Az előtérben örjöngő kiscsávók, akik leendő kistestvérüket és anyjukat kísérték el, hát lesz itt feladat. Nyeltem egyet. Közben az asszonyka izgult, alig bírt magával, és hússzor mondta el percenként: "De cukik.". Egyébként tényleg.

Szóval belépünk a szentélybe, meghúzódom a háttérben. Elég jól sikerült, az orvos szinte érszre se vett, de sebaj, nem is én lennék a lényeg. Vekőzz, feküdj, a gyerek már ott is figyel a monitoron. Nem semmi. Okosan hoztunk videokazit is, doktor bácsi be is rakta és elvileg majd el is készíthetem az első videoklipet, gondoltam naivan.

Na szóval, gyerek épp, okos, egyben van. Szuper, tényleg magható volt, már amennyire én meg tudok hatódni, látszólag. Minden okés.

- Mennyi lesz? (ennyi volt a szerepem)
- 4000.

Nyújtom az ötöst, hát ebből vissza már nem jár. Vazze. Adja a videokazit (közben mintha a szeme egy pilanatra elkerekedne), s igen bebizonyosodott, amitől tartottam. Ötezerért képtelen volt benyomni a REC-gombot. Nem baj, legalább megmaradt a minap felvett Szomszédok eleje, amelyen Julcsi éppen megtudja, kistesója lesz. Sőt, fényképet sem kaptunk.

To be contunied.... reméljük