Nyárutó II.

Vasárnap Borika Edit nagymamáékhoz került megőrzésre, hisz Kispapáék Budakeszire voltak hivatalosak a négy hetes Dórihoz és tesóihoz, Emmához és Hannához. No és Dióhoz, a labradorhoz, akit már jó előre el kellett zárni, Blanka ugyanis továbbra is retteg mindenféle négylábútól.

Ati apuka finom székelykáposztát bográcsolt, Kispapa is folyton útban volt, és csatlakozott Kata is a népes gyermeksereghez, a szülésznéni, aki mindkét család összes kicsaja születésénél segédkezett. Kispapa itten már el is vesztette a fonalat, hány nő is van errefelé. (Sőt, volt több is, egy erkéllyel feljebb ugyanis állítólag "reklámfilmet" forgattak.)

Habár tényleg könnyebb volt mínusz egy gyerekkel, azért gyakran eszébe jutott Kispapáéknak Borika - ahogyan Zsófia hívja: Bojó -, aki mint kiderült, jól elvolt a nagyszülőkkel. A káposzta party meg igencsak hangulatosra sikeredett, segített benne kissé némi maláta, és Bock mester úr is. 

  

Estére Kispapáék Blankát Borika mellé passzintották Nagymamáékhoz, de szegény Zsófikát már nem tudták lerázni- pedig most lett volna az első próbálkozás-, ugyanis estére meg ő lázasodott be. Úgyhogy mozizás helyett a kicsi kocsi hazaszáguldott, a nap pedig lebukott a város másik végében.

Nyárutó

Szombat reggel tipli a Normafa felé, persze jó adag késéssel. Négy nővel elindulni felér egy infarktussal, így Kispapánál mindig van újraélesztő, végszükség esetére. Habár valószínűleg Bori-Blanka azon is veszekednének egy sort, hogy ki kapcsolja be, amikor szükség lenne rá...
Na szóval Normafa, jó idő, ahol a padon már várta Zsófi keresztanyu, keresztapu és a Suzuki-gyerekek, hogy megérkezzen a Kispapa-limuzin is.

Érkezéskor Zsófika sikeresen összehányta magát, mert valószínűleg felkeveredett a gyomra a kanyaroktól. Reggel pedig kivételesen reggelizett, Kispapa beletolt némi joghurtot. Ha nem eszik, nem eszik, ha eszik, a kocsi felrázza, kihányja. Valahogyan így kell ezt csinálni. Érdemes Kispapáékat olvasni, sok hasonló jó tanács elleshető itten.

Késés, hányás után aztán vidáman, kissé büdösen elindult a hatalmas túra, ami a rétesezőnél rögtön meg is akadt. Vitaminnal teli lángos, mákos rétes a szájba. Közben Blanka és Andris, a két vezér rangidős rögtön megtalálták egymással a hangot, és felváltva szemtelenkedtek drága szüleikkel. Akik nem igen foglalkoztak velük, két rétes közt.  

Így kissé eltelve folytatódott az út egészen a játszótérig, ahol aztán nem kis kihívás volt a 4 felnőttnek az 5 gyereket szemmel tartani, mert már kb. 30 elmebeteg gyerek rohangált ottan.
Végül valamilyen okból kifolyólag mégsem veszett el egy sem, olykor még egy helyen is játszottak. Pl. azon a szép vonaton, a bibi csak az volt, hogy miközben Borika a mozdony tetejéről csüngött, és egy laza bodicsekkel egy Dezsőre emlékeztető kiscsávót igyekezett kitúrni, addig Zsófia az utolsó vagonban próbált a székre felmászni, eközben a Blanka-Andris páros a mező másik felén sántikált valami rosszban a simogató őszi nap déli sugarainak árnyékában.
Amikor meg éppen nem, akkor a papák előhalászták a baseball-kesztyűket, és a nem éppen puha lasztit hajigálták rendkívül ügyesen egymásnak. Mivel éppen ezt a hétvégét választották a feltehetőleg elsőéves egyetemista hordák őszi viccesen-berugós-egyenpólós-versenyes napnak, néha kissé megrettenve húztak arrébb, meglátva Kispapa rendkívül kemény dobásait. Drága nebulók, december-január környékén majd megint gondol rátok Kispapa: görnyedhettek a fénymásolt jegyzetek, kilós könyvek felett, amikor Kispapa vidáman szürcsöli a forralt bort a csillagos eget elmélyülten bámulva...

Visszafelé részben szétszakadtak a családok, faterok (motoron, illetve) verdán (Kispapával a bekábult Zsófia is), a többiek fogaskerekűn döngettek lefelé. A fogaskerekűn kissé állítólag elszabadult a pokol, a 4 tök fáradt óvodás (Andris, Nóri, Blanka, Bori) teljesen felpörögtek, egymát után forogtak, rohangáltak, ide ültek, oda ültek, az anyukák alig tudtak rendet teremteni.

Déltuán egy gigász bevásárlás után Kispapáék hazaérkeztek, majd a Blankából kiszálló vírus Borikába fészkelte be magát, aki estére dőlt ki magas lázzal. No, így kell ez csinálni.

A fog és a vírus

Bréking nyúz: Blanka vámpírnak kiesett a 2.foga, pedig még csak 5,5 éves.
S bár először hangos sírással fogadta, mert nagyon picit vérzett, de utána már büszkén mutogatta mindenkinek a fogatlan mosolyát.

És ha már szeptember, és óvoda kezdés, az első ovis vírus is beköszöntött Kispapáék életébe.

Borika kezdte a hét elején egy szolid takonnnyal és köhögéssel, ami 1 nap oviszabit jelentett neki,  majd természetesen Zsófiba is átkerült a kórság, aki szolidan köhécsel pár napja és folyik a taknya, és végül ma Blanka dőlt ki 39 fokos lázzal.
Persze Kispapáék szerint nála eg kis lelki történet is benne van a pakliban, mert a hét elején nagyon nehezen viselte, hogy ő megy egyedül oviba, Borika pedig betegszabin van.

Mindenestre Kismama ma ejtett velük egy látogatást a Doktornéninél, és szerencsére csak sima vírus, nem igényel különösebb teendőt.

Névnap

Utólag is Isten éltesse a Papa pici-pici-pici Hercegnőjét, Zsófikát névnapja alkalmából!! 

 

Szüretelő

Kispapáék pénteken ovi után felpakolták a kicsi kocsit kb. 20 kg cuccal, rucival, kajával, babakocsival, stb. és Tóalmás felé vették az irányt, hogy egy kellemes vénasszonyos őszi szüretelő hétvégét tartsanak

A csajok nagyon lelkesek voltak, az utat is egész jól tűrték, Zsófika is csak az utolsó 20 km-en kezdte el a szokásos, autós örjöngését, amikor hangos "kiszáll' fuvallatok hagyják el a pici száját, azon a bizonyos frekvencián sikítva és üvöltve.

De aztán sikeresen behajtott a kicsi kocsi a kertkapun, és megkezdődött a hosszú hétvége. 

A péntek estét még ötösben töltötték Kispapáék, és a kiscsajok meglepően jól aludtak. Zsófika csak 6-kor kelt, és Borika is csak reggel fél nyolc körül kolbászolt át Kispapáékhoz, Blankával együtt. A korai kelés után irány a tóalmási piac, ahol a csajok lelkesen segítettek a mamának választani a finomabbnál finomabb áruk közül. 

Nagy volt az izgalom, hisz hamarosan megérkezett KisEmma, Hanna, a szüleikkel és a 3 hetes Dóri babával. Zsófika teljes extázisba jött a babától, de a nagycsajsziknak is nagyon bejött, mindig meg akarták fogni. Borika többször is megkérdezte, hogy tényleg ő is volt e ilyen pici, Blanka pedig már egyáltalán nem emlékezett arra, hogy Zsófi babát is fogták így, ennyi idősen. Na meg hogy ő a kishúga is volt ilyen pici.

Amíg aztán az anyukák előkészítették a bográcsozás hozzávalóit, a Kispapák lelkesen mogyorót, szilvát és almát szedtek a gyerekekkel. A főzés KisEmma apukájának a feladata volt, aki igazán finom paprikás krumplit alkotott a bográcsban. Délután Blanka kivételével az összes gyerek aludt egy kicsit, majd fagyizás és egy kis utcai bringázás, motorozás, cica simogatás után a H. család hazaindult Budakeszire. 

A pörgés azonban nem állt meg, hisz hamarosan megérkezett K.Ábel és b.szülei Budapestről. A gyerekek fektetés után a felnőttek szalonnát sütöttek, fogyott a bor, csöpögött a zsír, az anyukák természetesen beszélgettek a tűz körül, az apukák zenét hallgattak, majd Kispapa szájharmonikával kicsit besegített Ábel apu unplugged koncertjébe. 

A vasárnap délelőtt a maradék termés leszüreltelésével, játszással, homokozással telt, majd koradélután még egy kis strandolás is belefért. A csajok és Ábel nagyokat pörögtek, még Zsófika is egészen jól elvolt a Kismama ölében a vízben. A jó hangulat egészen addig a pontig tartott, amíg Blanka valahogyan el nem vágta a lábát, és az a 2mm-es kis sebesülés onnatól végig megpecsélte Kispapáék Tragikájának a hangulatát. 

Azért szerencsére maradandó sérülés nélkül megúszta a kiscsaj a szörnyű balesetet. 

Koraeste aztán mindkét család búcsút vett Tóalmástól, és back to life, back to reality.

Hétvége

Pénteken a Kismama kimenőt kapott, kicsit jógázott, de feltehetőleg még többet trécselt Réka barátnőjével. Ezalatt a pótolhatatlan Kispapa megfürdetett, lefektetett és elaltatott 3 gyereket. Pocahontas valamelyest besegített. Még Zsófikának is sikerült cickó nélkül elaludni - Kispapa ugyan felkínálta, de a kiscsaj valami miatt nem élt a lehetőséggel.
Szombaton nagy volt a sürgés-forgás: főzés, sütés, takarítás volt a program, hisz a kiscsajok nagy örömére Feri atya jött el ebédelni Kispapáékhoz. Az ebéd jól sikerült, a csajok, hellyel-közzel jól viselkedtek, majd kaptak finom csokit, a Kispapa bort, mindenki elégedett volt.
Délután Blanka ovistárshoz, Botondhoz voltak hivatalosan a csajok, 5 éves szülinapi buli alkalmából. Nem voltak olyan sokan, de külön büszkeséggel töltötte el Blankát, hogy lány létére a VIP listán volt. Az estét nagy pörgés, foci, gesztenye baba készítés, süti evés, lakás-szétrámolás jellemezte. Szóval csak a szokásos. De a kiscsajoknak nem sikerült eléggé kifáradni, így újra nagy X -faktor rajongókká váltak.

Vasárnap a Józsefvárosi napok alkalmából az Orczy kertben várta jó sok program a nagyérdeműt. Szerencsére tömegnyomor nem volt, de akadt igazi békebeli vurstli, szinte kézzel hajtott körhintával, kisvonattal, céllövöldével, ahol féldekástól - 05 dl-es röviditaltól - kezdve a kacsintós Jézusos pénztárcán keresztül a plüssvirágokig sok csábító célpont volt. Persze Kispapa is lőtt kamaszkori, balatoni élményeit-tapasztalatait felelevenítve: két lövésből két egypálcás zsákmány lett a jutalma. A family Rita nagymama kíséretével rótta a köröket, majd csatlakoztak K. Ábelék is, szülőstől, nagybácsistól, nagypapástól.

Késő délután Bori keresztszülők jöttel el látogatóba Gergővel. Bori nagyon boldog volt, kapott hercegnős és Hello Kitty-s pólót, nacit, amiket alig akart levenni este magáról.

 

 

 

 

 

Summarize It

Az elmúlt héten már elég jól sikerültek az ovis reggelek, Blanka gálánsan mindig megengedte, hogy Borit tegyék be később Kispapáék a termébe, ő pedig hősként, minden sírás nélkül bement elsőnek.

Újra jött a legjobb barátnő, Zita, akivel a kapcsolata már több mélypontot is megélt - nők -, de úgy látszik, jót tett nekik a 3 hónap különlét, mert ismét teljes egyetértésben töltik napjaikat, mindenki mást kizárva.

Borika a hét elején még sirogatott, ahogy ő mondta "Blankával és Titekkel akartam maradni", de aztán pikk-pakk megnyugodott, és utána semmi gond nem volt vele. Egyszer bepróbálkozott ugyan egy olyan sztorival, hogy őt kint felejtették az udvaron - mert a csúszda alján ült -, és nem vették észre, de inspector Kispapa és Kismama nyomozására kiderült, hogy ilyesmi nem fordult elő, valószínűleg nagy a fantáziája...

Csütörtökön néptáncos foglakozáson jártak a csajok, mert ugye még nyáron Tóalmáson elhatározták, hogy ők bizony néptáncolni, vagy ahogy Borika mondja,"név" táncolni fognak.
A program vegyesen sikerült, Borika lelkesen csinálta a dolgokat ovistársaival, de Blanka hozta a szokásos távolságtartó, kimért formáját. Mindenesetre Kispapáék nem adják fel - Kispapa is tanult egy-két lépést - és remélhetőleg Blankának is megjön majd a kedve.

Zsófika ezalatt a héten Kismamával töltötte napjait, jó sok hisztivel tarkítva az amúgy sem eseménymentes napokat. A csajszika úgy tűnik - erősen - nehéz korszakban van, igazi, akaratos harmadik, állandóan harcol és küzd mindenért. Amit egyébként is megkapna. Mivel még rendesen azért még nem beszél, sikeresen kifejlesztett egy elég idegesítő frekvencia sávon történő visítást, (mintha malacot vágnának, csak utána nincsen meg a kiérdemlett húsadag), és ha bármire szüksége van, ennek segítségével ad hangot neki. És természetesen még mindig mindenre Nem a válasz, bár a héten már a JÓ-t is megtanulta.

Mostanában a busz utakat is rosszul tűri, általában az egész BKV az ő üvöltésétől hangos, mert épp nem veszi ki Kismama, Kispapa a babakocsiból, mikor ő úgy gondolja. A múltkor le kellett szállni vele, mert Kismama nehezen viselte az őt, illetve Zsófit illető rossz pillantásokat és megjegyzéseket. Amik persze roppant gyerekbarát, tapasztalt emberektől érkeztek.

Megkezdődött az éjjeli cicizésről való leszoktatás - néhány kudarc után. De nem könnyű, mert képes éjszaka 1-1,5 órát is üvölteni "Mama, cici,cici!" felkiáltással, minden nyugtatás, simi, ölelgetés, szeretgetés ellenére. Sajnos erre a nagycsajszik is felébredtek már párszor (!), így nemegyszer 3 gyereket kell visszaaltatni.

Ti hogy vagytok?

Ovis - gonna kill Bill - ügyek

Kispapáék két nagyobb csaja már a múlt héten elkezdték az ovit, amit különböző reakciókkal fogadtak.

Az első 3 nap nem volt nagy probléma: összevont csoportok voltak, így a nyári egy hét ovizáshoz hasonlóan most is együtt nyomultak a csajszik. Egész nap csak kettesben játszottak, egymás mellett ettek, aludtak, rinyáltak.

Csütörtök "nagyon" kemény nap volt, már mindenki a saját csoportjába került, és ez már nem tetszett nekik. Az első nap Blanka volt totál kiborulva, ráadásul új terembe költöztek, fel az emeletre, ahol rengeteg új játék várta őket. Ennek ellenére ő hangos sírással kapaszkodott a mamába, és az óvónéninek úgy kellett lefejteni róla, és bevinni. Nem akart Borika nélkül maradni.

Borinak ekkor még nem volt baja, simán bement a Kismackók közé, és bár nagyon nem haverkodott a többiekkel, elvolt.

Péntek reggel fordult a kocka, Blanka simán bement az oviba, Borika viszont hasonló drámát adott elő, mint előző nap nővérkéje. Nem akart Blanka nélkül maradni.

Itthon bezzeg ölik egymást.

I'm gonna kill Bill.

19 hónapos kis renitens

Zsófika napról-napra fejlődik, mindennap produkál valami újat, de ebben a hónapban leginkább a renitens jelzőt érdemelte ki.

Ugyanis minden második szava a "nem", és ezt nagyon határozottan mondja, kiabálja szinte minden javaslatra. Evésre, alvásra, játszásra, pakolásra, mindenre nem a válasz. Női nem, mégha azt sem tudja, mit jelent.

Az utcán is levágja magát a földre, ha úgy érzi. Mivel egyre többet kéredzkedik ki a babakocsiból, és egyre többet jön gyalog vagy motorral, ez új perspektívákat nyitott meg a kiscsajnak. Például simán visszafordul a járdán átkelve a másik irányba, nem törődve, hogy a lámpa már villog. És ha ilyenkor Kispapa vagy Kismama felveszi, hangos őrjöngésbe kezd, majd egy biztonságos helyen leveti magát a földre, és nem mozdul. Csak hisztizik. Anyád.

De hasonló reakciókat vált ki belőle a cici megtagadás is. (No nem a Kispapáé. Pedig az is szép ám.) Ugyanis még mindig súlyosan függő, képes bárhol bármikor letámadni Kismamát, és tépni a pólóját. És ha épp nem kap, vége a világnak. Kispapa valamelyest megérti.

Persze ezek a hisztik annyira komolyak, hogy amint valami eltereli a figyelmét, már röhög és teszi a dolgát tovább.

A nagycsajszikat továbbra is imádja, ha zenét hall, "Bojó,Bakka" felkiáltással odamegy hozzájuk, megfogja a kezüket és táncra hívja nővérkéit.

 

Blankával jobb a viszony, ő sokkal belátóbb Zsófival szemben. Borikával megvívja rendesen a harcot, mert Bori mindig mindent elvesz tőle, épp azzal kell játszania állandóan, amivel Zsófi épp foglalkozik. De persze Zsófit sem kell félteni, amint Borika feltűnik a színen, ő már fut a mamához és spicliskedik, hogy "Bojó, Bojó".

Ellenben ha Borika sír, vagy hisztizik, fut oda hozzá, simogatja, és mondja: "Bojó sííí".

Beszédje megállíthatatlan, minden szót ismétel, és egyre többet használ rendeltetésszerűen.

Az "igen"-re még várni kell...