szombat, február 24, 2007

Pupinál

Tegnap este kisebb buli volt, tényleg csak kisebb, a kis Blanka, na jó meg a mamája és persze a Kispapa Pupi kis kastélyába volt hivatalos, vacsira.

Ahogyan annak lennie kell, kb. a Kispapáék akkor indultak, amikor már éppen oda kellett volna érni a tett helyszínére, csak hát a lányok, csajok - meg kell szokni, most már a többes számot - öltözködtek, s a tükör előtt billegtek.

A kis surranó úton ment a száguldás, majd át a hídon, aztán kicsit kacskaringósan fel, éppen időben, a Pupi papája is éppen akkor ért haza, kezében nagy bevásárló zacsik, hát ilyen ám a Kispapa-lét.

Fent meg olyan a kismama lét, hogy vacsit készteni nem volt idő, úgyhogy együtt. Közben a kiscsajszi persze krampózik, a 6 hónapos 8 kilós Pupira tör rá, talán egy-két csokító is elcuppan, mikor éppen a Kispapa nem néz oda, hanem sírva hajol a hagyma halom felett.

Úgy tűnik Pupi bírja a strapát, habár már ismerős lehet neki a csajszi, a múltból. Mivel a Blanka már ülni képes jó rég óta, kis előnyben van Pupival szemben, úgyhogy néhány játék könnyedén válik a kiscsajsziévá.

Hamarost azonban alvás van, a mobil ágyacskájában szépen el is aluszik a kis Blanka. A Kispapa a mama unszolására néha meg is nézi, hogy lélegzik e. "Lélegzik." S alszik is. Furcsa mód azonban, amikor nagy ritkán a mamája nézi meg, hogy alszik, illletve lélegzik e a kiscsajszi, amikor a mama lép ki az ajtón, a kis Blanka felsír.

A hivatalos válasz az, hogy még álmában is érzi a kiscsajszi, hogy ott a mamája. Khm.

Az est további része Nyakas és a Hilltop bűvületében telik.

Hazafelé a kis Blanka a város száguldó fényeiben és Kispapa nagyszerű poénjaiban fürdik.

Blanka: ül!

Nagy napokat élünk újfent, a kiscsajszinak most már véglegesen egy új dimenzió nyílt kicsiny életében. Méghozzá vertikálisan.

Ugyanis fogta magát, aztán felült.

A mama egyszer csak nem nézett oda, és egyből ment az, amivel a kis Blankát szülei – beleértve a Kispapát is – már egy ideje frusztrálták. Jó, nem ártott egy kis segítség ama bizonyos "doktor" nénitől, de most már megy a felülés, mint az ágyba, pelusba szarás. Ez utóbbitól azért sűrűbben eltekintenénk. (Pláne a Kispapa, aki sokszor nem igazán bírja AZT a szagot. Valahogyan egyre büdibbnek tűnik.)

Kúszás, mászás, kisebb felfedező körúttal, útközben leülve, megpihenve.

Így lesz kerek, a világ.

csütörtök, február 15, 2007

És mégis mozog

A Valentin napot szerencsésen megúsztuk, a kiscsajhoz nem özönlöttek az idétlen képeslapok. Egy szép üzenetet kapott a kiscsaj, méghozzá Bundikától, aki tisztelettudóan a Kispapánál jelentkezett engedélyéért, hogy esetleg átadhassa virtuális csokrát. Köszönjük, azért az a pacsi, az még talán túl korai lenne…

Ide tartozik, hogy úgy tűnik, a kiscsajszi meglehetősen szociális lény, igaz, máskor meg magában is tök jól elvan. Mindenestre, ha valami buli van, társaság a közelben, főleg hasonló korúak, de inkább pár hónappal idősebb fiúk, bepörög, produkál, mászik, s állítólag puszikat is osztogat. Szerencsére mindezeket egyelőre családon belül. Még jó. Lehet, hogy meg kell a mamának és a Kispapának jobban gondolnia majd e bölcsi-ovi dolgot. Beszabadul a csaj, aztán…

A mozgásban is fejlődőképes a kiscsajszi (ez azért elengedhetetlen a bulizáshoz). A kúszás tökéletes technikájától még azért elválasztja egy-két – ha nem is lépcsőfok – fázis, de olykor már négykézlábra emelkedik, sőt, a popsiját is közben kinyomja. Hogy ezzel milyen helyzetváltoztató mozgást lehet elérni, a Kispapa csak sejti, majd egyszer talán meg is látja.

Ez a négykézlábas dolog annyira bejön a kis Blankának, hogy néha éccaka is ezzel "játszik". Hátról hasra fordul, de helyszűke miatt valamiképpen vissza már nem tud. Ekkor félálomban - helyszíni tudósítónk szerint - beindul, ide-oda "megy", s olykor a drága szüleinek kell a megfelelő helyre visszairányítania.

E „hatalmas” mozgásbéli fejlődés azonba újabb problémákat is felvet. Amit többnyire a Kispapának kell – szerelésügyileg – megoldania. Mert például már tudni lehet – bizonyos előjelekből – hogy e hétvége egy újabb kiságy szereléssel fog zajlani, ugyanis újabb fokkal lejjebb kerül majd a kiscsajszi. Kerül. Csak úgy magától. Mégpedig azért, hogy ha felállna a rácsoknál, ki ne essen…

És mégis mozog.

hétfő, február 05, 2007

Perpetum Mobile

Nagy napokat élünk: vagy a Föld forog gyorsabban vagy a kiscsaj kezdi megtanulni, hogy ő maga is képes helyváltoztató mozgásra, nem csupán ész nélküli, körkörös helyzetváltoztatásra.

Szóljanak hát a fanfárok!

Na azért egy kis segítség is kellett, ismerős, ismerősének az ismerős szaktudása, aki pár nappal ezelőtt vette kezelésbe a kiscsajt, meggyurmázta, meghajtogatta, s lám, mintha valami mintha meg is moccant volna benne. Mármint a kis Blankában. (Lehet, hogy csak az elem volt rosszul berakva…)

De az is lehet, hogy e nélkül is beindult volna e kis motor odabent. Mindenesetre kúszik. Illetve inkább kuszogat.

Kúszik, a kis lábacskája azért még félre, félre csusszan, de a kezével már nagyon ügyesen nyomul a CÉL felé. Kezdi kóstolgatni a fiókokat. Nagy szerencséjére a Kispapa CD állványait még nem találta meg. Mert akkor… akkor …

Szóval kúszás van, illetve naponta szülői gyurmázás: csipőemelgetés, lábleszorítás, négykézlábaztatás. Tiszta középkori kínzókamra lett a babaszoba.

Csak azt a nyavalyás láncos buzogány tűnt el.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...