hétfő, szeptember 29, 2008

Vau-vau

A kutyák ugyebár meglehetősen jelentős szerepet töltenek be Kispapáék életében. A Blanka egyet elhagyott (elkóborolt" az átok), jött egy új, egy pöttyös, s van ugyebár egy csörgős változat is. Nem is beszélve az unokaöcsik kicsit kajla, igazi, Nokijáról (na nem olyan nokija, amely összekötné az embereket). Aki előszeretettel nyalja képen Ádit és Blankát egy lendülettel, ők pedig előszeretettel nyalatják magukat vele egy lendülettel.

Talán ezen erős behatásnak is köszönhető, hogy minap a Bojika ugatni kezdett. Illetve "vauvauzni", a Blankát utánozva. Együtt önfeledten ugattak a Blanka ágyában.

Gordiuszi takonycsomó

Persze a drága Blanka szinte az első őszi szellővel takonyos lett. Folyik a takony ahogyan kell, amelyet előszeretettel az ing-, pulóver- és kabátujjakba töröl. Egy darabig ment az orrfújás is, de mintha beleunt volna, s most már ellenáll. Úgyhogy marad a közkedvelt orrszívó-porszívózás, amelyet a kiscsajok mellett a legkevésbé a nagypapák tudnak elviselni.

Mert persze Bojika is takonyos lett, úgyhogy a szívás szinte folyamatos. A Bojikánál mindez erősebben kihat az éjszakai, elvileg nyugisabb órákra is. Mivel ő ugyebár cumis, ha tele az orra, no levegő. Ha viszont kiköpi a cumit, s van levegő, akkor meg no cumi. Íme a gordiuszi takonycsomó. (Ha meg éjszaka gépiesített orrszívás, akkor tuti teljesen felébred, és a Blanka is.)

A Kispapa szereti az őszt.

vasárnap, szeptember 21, 2008

Fositól a babáig

Szegény kis Bojikára rájár a rúd, néhány napja, ha nem is folyamatosan, de meglehetősen gyakran fosizik, fogyasztja a drága pelust ezerrel - éppen most is. Szokásához híven közérzeti problémái nincsenek, sokat nem panaszkodik, csak könnyedén ereget, s ontja magából a kicsit bűzös-folyós lebontott kaját.

Sőt, eszik is ezerrel, ellentébe nővérkéjével, aki újfent megint nem túl kajás. A nasi az persze megy, szinte semmi egyéb. Habár ma a Kispapával éppen lenyomott egy jó fél adag húslevest ebédre.

A Bojika a fosi mellett azért tevékeny életet él, szinte már alig bírja négykézláb, már mintha föl is állt volna, s a kádban se bír ülve maradni, ott is a csúcs felé tör. Ráadásul ma azt mondta játék közben a mamát utánozva: baba.

Nicsak, ki áll és beszél még?!

vasárnap, szeptember 14, 2008

Borfeszt

A budai várbéli borfeszkó utolsó napjára pár órára Kispapáék is kilátogattak, ahol aztán a nagy forgatagban egy korty bort a kis Blanka is kóstolt, evett egy kis sült csirkét, megsimogatta Kispapával az őzike-szobor lábát a szökőkútban, tologatta a macskaköves úton a babakocsit, miközben Bojika tűrt, támogatott, a kocsijában szinte végig nyugisan elvolt.

Még talán jobb is volt a késő délelőtti időpont, kevesebb megvadult, becsiccsentett német turista körözött, a nap is sütött, s egy szicíliai banda is a húrok közé csapott.

Láz finito

Na szerencsére aztán a láz már vissza se jött. Úgy tűnik minden ok.

Jönnek a fogacskák ezerrel, kb. három, a mama tudósításai szerint már át is törtek, szinte. Mármint az ínyen. Bojika hősiesen helytáll, túl sok panasz nincs is.

Sőt. A közelmúltban már elkezdett üldögélni is, s habár olykor vannak erőteljes oldalirányú elmozdulások, szinte már megy az ülés egyedül is. Sőt, a felülés is.

A fejlődés megállíthatatlan. Még egy vacak kis torok- vagy mandulagyulladás sem állhat Bojika útjába.

kedd, szeptember 09, 2008

39 és fél fokos lázban égek, anyám

Talán már egy kicsit korábban is elkezdődött, talán nem, de a Kispapa hétfő délután érezte úgy, hogy a kis Boji egy kicsit meleg (na nem úgy). Sőt, elég meleg volt - a Kispapa csak ezért érezte -, a fülhőmérő végül 38,5-t mutatott. Asszem.

A mama éppen meg csak azért nem volt itthon, mert fájt a torka, s lement a dokinénihez. S a nagy front bisz-basz miatt a migrénje is érkezett. Mindenkinek hasonló hétkezdést!


Szóval a lapzárta éppen befejeződött, Kispapa tiplizett haza, ápolt, s eltakart. Viszont a körzeti doki(éppenperszehelyettesítős)néni a Bojikát a mamával a Bókayba küldte. 40 fok körüli láz, furcsa nyökögéssel körítve. Szóval este Blanka nagyszülőkhöz, Bojikával pedig a kórházba.



Szerencsére nem volt túl nagy tumultus - hétfő esténként kell megbetegedni -, s a Bókayban nagyon kedves volt az ügyeletes doktor néni s a nővérke is. (Az ilyen helyzetekben - sem - túl tapasztalt Kispapa még a vizitdíjat, illetve a hálapénzt sem tudta átadni mert. Nem fogadták el.)



Szegény Bojikára várt egy kis vérvétel (12,5 perces ordítás), meg a puncikára ragasztott - a fiúknak persze könnyebb - vizeletzacsi. A csajoknak bent kellett maradni, a Kispapa pedig egyedül otthon aludt. Soha ilyen szarul...

Végezetül, nem fokozva tovább a szörnyű feszültséget, NO PARA, minden ok, csak egy kisebb-nagyobb (talán vírusos) torokfájás. Feltehetőleg. A láz még visszajöhet, de talán nem.

Ahogyan a legelején a mama is jelezte, lehet, hogy csak az egyszerre három-négy fog érkezése a ludas. Meg az a torok.

Az egyik nagyon okos - de télleg - doktor bácsi mondta, sokan jelentkeztek a közelmúltban hasonló problémával. Mármint lázzal, s mint kiderült, torokgyulladással.

Ma Kispapáék aludnának.

hétfő, szeptember 01, 2008

WANTED

Elérkezett a pillanat, amely minden ember életében eljön. Amikor is kell válni szeretteinktől. Megtörtént. Vau-vau, alias Kutyus: elkóborolt.
WANTED: Dead or Alive.
Egyéves szülinapjára kapta a Blanka, azóta kicsit kifakult, de a végtagjai megvannak. Megvoltak. (Talán még most is, de valahol messze.) Messze a Blankától. Pedig kedves kis jószág volt: nem kellett hajnalban sétálni vinni, szófogadó volt, nem ugatott túl sokat. S nem utolsó sorban a Blanka vele aludt el minden este. Nagyon szerette. Used to.

S most elkóborolt. Pontosabban elkísérte Kispapáékat egy bizonyos nagy lakberendezési áruházba, ahol az ember bevásárol, amelyet követően a kispapák naphosszat szerelhetnek össze, miközben az egyik gyerek a csavarokat enné meg, a másik miatt meg nem lehet kalapálni, mert alszik. Szóval ottan, a hot dogos résznél leültek a csajok, velük a Vau-vau is. Csak ő aztán ott ragadt. Ráindult a forró kutyákra. Lehet, hogy azóta fel is dolgozták...
Persze a hiány csak otthon, a kocsiból való kiszálláskor tűnt fel. Kispapa tipli vissza, de a kutyusnak már hűlt helye. "Egy darabig ott ült szomorúan a mustár mellett" - mondta egy kedves, segítőkész takarítónéni. "De aztán eltűnt" - tette hozzá. Nehéz lett volna leadni.
Szóval eltűnt. Elkóborolt, mert a Blanka nem vigyázott rá. S úgy tűnik, ezt így el is fogadta. Annyira nem is hiányzott neki, mint amennyire a Kismama kétségbeesett, hogy para lesz.
Persze a Kispapa már egy új kutyussal tért vissza (amelyet az éppen szombaton három órakor záró boltból sikerült beszerezni 15.04-kor - innen jött az ex is -, de csak azért mert már tárt karokkal várták a Kispapát. Kismamának köszönhetően tudták, hogy jön, s adták is izibe a következő szőrmókot. De télleg kedvesek voltak.)
Az új kutyus pedig hamar otthonra, s szeretetre talált a délutáni alvásból ébredő Blankánál. Ő már nagyobb, menni is tud négykézláb (ahogyan a Blanka mondaná: "kézláb"), illetve négy láb. Az exről mindekinek azt mondja: "Elkóborolt".
De azért WANTED van.
Az ex-kutyust Kispapáék sose feledik, s bármikor visszavárják.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...