Csak önnek, csak most

Na most aztán megnyugodhattak igazán a kedélyek: jó pénzért - 28 rugó - kiderült minden: van fülünk lábunk, minden rendben, hurrá. Hogy ebből a pénzből mennyi sört meg lehetett volna inni, de jó néhány dvd-re is futotta volna. De a lényeg, minden ok.

A bácsi nézte, tekerte, mutotta, ahogyan csuklik, rág, nyel a magzatvízből. Mármint ő, a jövő. Szupergépen, szuperáron, csak önnek, csak most. Kiírva videora. minden érték tökéletes, hát, nem csodálkoztam: ilyen spermákkal nem lehet olyan nagy bibi ...

Már 70 mm-t is bőven elhagytuk, határ a csillagos ég, meg asszony hasa. De vége az első trimeszternek, most, mondják a szakik, egy ideig hawaii, frissebb, lágyabb, jobb. még a Zappába is el tudtunk menni szombaton, igaz a nemdohányzó részbe. Sör, vodka, sör, vili. És egy chili dvd. A csajok salátáztak.

The showmust go on.

Megapara

Hát tegnapra is jutott a parából, ahogyan kell: keményen bele az arcunkba.

Uh-ra mentünk, időpont, minden levajazva, egy kis késé oké, leglább addig ettünk egy-egy remek melegszendvicseta korházi büfében: az enyém állítólag sonkás volt, amit tulajdonképpen két darab másfél cm széles, max 5 cm hosszú sonka cafat jelképezett, a húskrémes jelszó pedig egy hajszélvékonyan, talán májkrémmel megkent kenyeret fedett.

Nemsoká jön ki az asszonyka, küszködve a könnyeivel: para van, mert a nyakiredő több, mint kéne, a gyerek péntekhez képest meg összement, most ugyanis az 57-es utasból 51 lett. Hát, volt para, sírás, meg hogy el kell menni genetikai szaktanácsadásra. Anyád. Azt mondnai sem kell talán, hogy a uh tokkal vonóval 2, azaz kettő percig tartott. Na jó, este nyolcra vissza kellett menni a nőgyogyász bácsihoz, aki eddig meglehetősen félvállról, mindent.

Nyolc, parkolóhely persze nincs, asszony kidob, köröz, lecsap, besétál. A doktor bácsi stikában egy másik uh-t csináltattat: jé, itt minden tökéletes. Erről ennyit: ahogyan van rossz kőműves, rossz újságíró, úgy van rossz uh-os is. Csakhát.... De legalább a dokibácsi valahogyan megszelidült, és törődött.

na szoval

Az 57-es utas

A napokban derült ki, hogy az eddig Aviatornak nevezett - állítólag kis ujjak, köztük hártyák és úszkál össze-vissza, mint egy kis pilóta a víz alatt - kis valami ujabb életszakaszba lépett. Kiderült, 57 mm, megvan füle, lába keze, és forog, mint a London Eye, lassan, de biztosan.

Mindez egy ismert uh-os, jonevű orvosnál,valahol Budapesten. Első találkozás. Az előtérben örjöngő kiscsávók, akik leendő kistestvérüket és anyjukat kísérték el, hát lesz itt feladat. Nyeltem egyet. Közben az asszonyka izgult, alig bírt magával, és hússzor mondta el percenként: "De cukik.". Egyébként tényleg.

Szóval belépünk a szentélybe, meghúzódom a háttérben. Elég jól sikerült, az orvos szinte érszre se vett, de sebaj, nem is én lennék a lényeg. Vekőzz, feküdj, a gyerek már ott is figyel a monitoron. Nem semmi. Okosan hoztunk videokazit is, doktor bácsi be is rakta és elvileg majd el is készíthetem az első videoklipet, gondoltam naivan.

Na szóval, gyerek épp, okos, egyben van. Szuper, tényleg magható volt, már amennyire én meg tudok hatódni, látszólag. Minden okés.

- Mennyi lesz? (ennyi volt a szerepem)
- 4000.

Nyújtom az ötöst, hát ebből vissza már nem jár. Vazze. Adja a videokazit (közben mintha a szeme egy pilanatra elkerekedne), s igen bebizonyosodott, amitől tartottam. Ötezerért képtelen volt benyomni a REC-gombot. Nem baj, legalább megmaradt a minap felvett Szomszédok eleje, amelyen Julcsi éppen megtudja, kistesója lesz. Sőt, fényképet sem kaptunk.

To be contunied.... reméljük