Sajnos lezárult életünk nagy nyaralásának második felvonása is. De minden jónak vége szakad egyszer.
Az újabb utazás még múlt hét pénteken indult, jól felpakolva a kicsi kocsit, amely így hát újra száguldott. Mama elől, kispapa a kiscsajjal hátul, zsákok közt. Másnap már vártuk is az első vendégeket, méghozzá a kis Blanka jövendőbeli kereszt-testvérét, Emmát valamint nővérkéjét, apukáját és anyukáját. A három kiscsaj jól elvolt egymással, meg a többiek is, pláne a két kispapa, akik a nyaralás mellett igyekeztek egy fa kiásásával is megbirkózni, néhány tűz és gulyásleves és grillhusik és egyebek elkészítésével is. Na nem is beszélve a kis zöldséges kert erőteljes gyomtalanításáról. Mindez hellyel-közzel sikerült.
Na azért voltak ám csopaki bornapok is, ahol a Zenit-tel csak a betyárpogácsa tudott versenyezni.
A kis Blanka még a
híres strandon is volt ám, amit ugyan úgy élvezett, mint minden egyebet. Mélyen. Alvásban. A vízicsúszda és a fürci a Balatonban – a kispapa a karjában azért kicsit bevitte - még kimaradt, de jövőre már erre is sort kerítünk.
Szerdán erősítés érkezett, egy anyuka, négy kisfiúval, az unokatesókkal. A kis csónakázás is kimaradt, ott a helyeket ugyanis elfoglalták az unokatesók – Sándor, Béla és Jenő – míg a legkisebbek – azaz Blanka és Ádám, alias Feri – a stégen anyukájukkal a babakocsijukban maradtak. Ott viszont találkozhattak egy mocsári teknőssel, amely – mint egy telefonhívás után kiderült - azonban sajnos nem volt azonos azzal a
híres csopaki teknőssel, amely évekkel ezelőtt tűnt el a vízben, pedig egy tudományos kísérlet alanya, s a nyomravezetőnek már 100.000 forint jár. A stég környékén a mocsári teknős mellett feltűnt mindenki erdész bácsija is, alias Trokán Péter, aki megerősítette az információt, hogy igen, itt sok mocsári teknős van.
A kiscsávók közül kettő a kis Blankával aludt egy szobában. Az éjszaka egy darabig jól telt, ám valami miatt a Sándor nevű célszemély éjszaka felriadt, s ki akart jönni a szobából. Ám valamilyen okból kifolyólag rossz irányba indult, más falon kereste az ajtót, s mivel ott nem találta, kétségbeesve fordult a kisebb Bélához, „Te, bezártak ide minket, ellopták az ajtót!”. A kiscsaj persze ezen ramazurira sem ébredt fel, ahogyan szülei sem. Az állítólagos ajtó-rablásról a kismama és a kispapa csak reggel értesült. De szerencsére mindenki sérülés nélkül megúszta.
Csütörtökön egy újabb
neves vendég érkezett pár órára, a kis(s) Viki nagy apukája, aki hamarost már a kis(s) Patríciát is a nem éppen kis mellkasára is szoríthatja.
Pénteken már hárman maradtunk egy időre, ekkor a kis Blanka és a kedves, aranyos, szép, okos, … szüleivel Veszprém felé vette az irányt. El is indultak a várnegyed felé, hogy megnézzék a nemrég megnyílt
László Károly gyűjteményt a Dubniczay-palotában. A kiállítást a kis Blanka is nagyon élvezte, főleg a szép, színes képeket, legalábbis akkor így vélte a kispapa. Ám hamarosan kiderült számára, hogy a kisbabák – nem tudni milyen adatok alapján, de biztosan nem reprezentatív a felmérés :) - állítólag három hónapos korukig
nem látnak színeket, azaz színvakok. Na tessék. Az összes színes szir-szar felesleges volt eddig, elég lett volna fekete-fehérben :). Köszi.
Este már nagypapi és nagymami várta a kicsi családot a házikóban. Másnap az apukák egy kerítés-oszlopot igyekeztek függőlegesen felhúzni, míg az anyukák és a kis Blanka pedig főztek és beszélgettek.
Jó sokat beszélhettek, mert azóta a kiscsaj pici szája be sem áll. Állandóan magyaráz. Kemény éveknek nézünk elébe.
Szombat este óta újra kis fővárosunk friss levegőjét szívjuk. Hogy Combinóval vagy anélkül az már csak nézőpont kérdése.