na szoval

Az 57-es utas

A napokban derült ki, hogy az eddig Aviatornak nevezett - állítólag kis ujjak, köztük hártyák és úszkál össze-vissza, mint egy kis pilóta a víz alatt - kis valami ujabb életszakaszba lépett. Kiderült, 57 mm, megvan füle, lába keze, és forog, mint a London Eye, lassan, de biztosan.

Mindez egy ismert uh-os, jonevű orvosnál,valahol Budapesten. Első találkozás. Az előtérben örjöngő kiscsávók, akik leendő kistestvérüket és anyjukat kísérték el, hát lesz itt feladat. Nyeltem egyet. Közben az asszonyka izgult, alig bírt magával, és hússzor mondta el percenként: "De cukik.". Egyébként tényleg.

Szóval belépünk a szentélybe, meghúzódom a háttérben. Elég jól sikerült, az orvos szinte érszre se vett, de sebaj, nem is én lennék a lényeg. Vekőzz, feküdj, a gyerek már ott is figyel a monitoron. Nem semmi. Okosan hoztunk videokazit is, doktor bácsi be is rakta és elvileg majd el is készíthetem az első videoklipet, gondoltam naivan.

Na szóval, gyerek épp, okos, egyben van. Szuper, tényleg magható volt, már amennyire én meg tudok hatódni, látszólag. Minden okés.

- Mennyi lesz? (ennyi volt a szerepem)
- 4000.

Nyújtom az ötöst, hát ebből vissza már nem jár. Vazze. Adja a videokazit (közben mintha a szeme egy pilanatra elkerekedne), s igen bebizonyosodott, amitől tartottam. Ötezerért képtelen volt benyomni a REC-gombot. Nem baj, legalább megmaradt a minap felvett Szomszédok eleje, amelyen Julcsi éppen megtudja, kistesója lesz. Sőt, fényképet sem kaptunk.

To be contunied.... reméljük