vasárnap, december 18, 2005

Ünnepek felé, pacilóra várva

Hát, kicsit lemaradtam, sebaj. Ami késik, az késik.

Nő a has, nő a para, jóbol is megárt a sokk. De hát így állunk, mondaná Walter Cronkite. De hogy is? Úgy combcsont kb. immárom 3 cm, fej- és haskerültet 14 cm. Jó kis csaj lesz belőle, mert hát az ideális méretek, ha kicsit máshol is szokták megadni, más méretben hasonlók.

Csajszi, nem lógott ottan semmi, ahogyan jött, érkezett a kamera, uh, kettétárta a lábát, s bizony nem figyegett ottan semmi. Így első ránézésre tehát pornószínésznő lesz: kamera, lábak ketté, nem is tudom. Kemény évek elé nézünk. Szó szerint. Szó, szó, szó.

18. hét után pár nappal járunk. Minap valaki megjegyezte, hogy lám, eljutottunk, eljutottam egy olyan szinte, hogy T/1-esbe beszélek. Pedig nem az én hasam nő. Más azt mondta, egy hölgy, hogy a férje is akkor kezdte el növeszteni a sörhasát, amikor rajta is mutakoztak a gyermekáldás tagadhatatlan jelei. Stigmata.

18. hét után pár nappal. A kis szedercsíra, aviátor, ... - egyébként valószínűleg Blanka - nem igen mozog. Illetve mozog - "forog, pörög az örek vekker, olyan mint egy blekenddekker", aki tudja honnan az idézet, az kívánhat a Jézuskától - csak az édesanyukája veséjét nem rugdossa le nap mint nap. Szóval most ez a nagy kérdés, 10 percenként... Miért nem rúgdal. Mint egy ló. Paciló (copirájt báj K. Viki, asszem).

De hát előbb utőbb fog. Aztán az lesz a baj...

Hát így állunk.

Peace.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...