Ma reggel, amikor felébredtem, a napfény cirógatta a hasamat, és drága, egyetlen szerelmem, feleségem, életem értelme szép, gömbölyded pocakját is, amelyben ott lapul a jövő, a kis drágaság.
Az égen szívárvány, ragyogóan süt a nap. Kibattyogok a konyhába, már gőzölög a kávé, kicsi feleségem éppen önti a mosolygos kis kávéscsészébe, mellé egy pohár ásványvizet is kínál.
"Itt a cigid, ha azt keresed" - mondja gyengéden. "A kávé cigivel az igazi" - teszi hozzá. "Nem, köszönöm szépen, ma inkább nem gyújtok rá" - és megcsókoljuk egymást. Végigsimítom a hasát, Blanka rúg egyet, elmosolyodunk.
Asszonyka kora reggel mindenütt elpakolt, elmosogatott, a tegnapi maradványokat és romhalmazt nyom nélkül eltűntette. Egy angyal.
" Jó, hogy itt voltak tegnap a barátaid, barátaink, s hogy olyan jól éreztétek magatokat" - mondja az egyetlenem. "Ezt neked csomagoltuk, én meg a Blanka, hogy legyen a munkahelyeden mit enned, drágám. Remélem nem lesz sok munkád. Elvigyelek kocsival és érted menjek?" - kérdi.
Az élet szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése