Talán egyik utolsó nagy koncertünkön voltunk, s ha már lúd, legyen kövér, Bécsben, a Stadthalle-ban, ott lépedt fel valami Depeche Mode nevezetű, pár éve működő, oldschool zenekar.
Fent ültünk a magosban - gondoltunk is nagyot - láttunk tehát mindent. Ülve, koncerten. Nem is tudom mikor tettünk így korábban, dehát mindent a jövőért, egy egészséges, intelligens kis rockerért, aki azért nyitott az új műfajok felé is...
A kis rocker hogyan fogadta a megvadult modosok performanszát? Hát mint egy jól nevelt, apjára, na jó édesanyjára figyelő, szót fogadó gyermeknek kell:
- nem rúgott be este nyolcra és töltötte a vécén azt az időt, amíg a neves zenekar előadását tartotta
- nem ordibált, köpködött, nem zavarta a mellette ülőket ordenáré megnyilatkozásaival
- nem hívta el egyszerű haverjait, elég volt neki, hogy a szülei elhozták (ráadásul ingyen beengedték!!!)
- hagyta szüleit is kicsit szórakozni, még az anyukáját is
tehát:
- vagy süket, mert nem randalírozott a pocakban
- vagy végigaludta az egészet
DE INKÁBB TEHÁT:
- leginkább ez lehet az igaz: teljesen jól érezte magát, jó volt a zene, a hangulat, a társaság
- nem lesz belőle kifestett giga-műkörmös, neon-hajú, vastagőatájú diszkócica...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése