hétfő, február 27, 2006

Papás, mamás



Egy híres kórház, híres orvosának baba-mama tornája. Egy különleges nap: apukák is eljöhetnek. Nagy az öröm.

Az előtérben sokan, többnyire a hölgyek elhozták a kisapukákat. Ezen a napon valószínűleg egyedül senki nem jött volna, még a végén azt gondolnánk:
  • egy nagy giga házibulin történet a dolog, nem tudni, ki az apuka
  • az illető eltűnt, s lelépett a babakocsira félretett pénzzel
  • megtermékenyítés mesterségeses történt, fagyasztott spermából
  • az apuka csak "arra" kellett, s két, egymást igazán szerető hölgy szeretné felnevelni a kis Ferit...

Na, de gyülekezünk, az előtér már szinte tele, az apukák vagy munkahelyről zakóban, vagy szabadidő ruciban (hátha nekik is tornázni kell), vegyes vágott. Az első megdöbbenés azonban közös: a foglalkozás (felkészülés a gyermekvállalásra) nem öttől hatig, hanem este hétig tart!

A kis tornateremben kényelmesen elhelyezkedünk, s kezdődik a szeánsz. Szerencsére nem a méheknél kezdődik, az már, úgy ahogy sikerült a jelenlévőknek.

S hogy mit is tudunk meg, azt igazából nem is tudom, de hasznos mindez, legalább többek közt kiderül: mások is vannak hasonló helyzetben, nem mi vagyunk az első kismamák-kispapák a világtörténelemben, s azért már páran túlélték ezt a kilenc hónapot. Meg az is, mások is aggódnak, paráznak, persze inkább az anyukák. De hát így van ez.

A hímneműek egyre lejjebb csúsznak a földön, többségük már egyre laposabban néz kifelé a fejéből. Majd egy kismama felpattan: "Na nekem le kell fektetnem a másikat, úgyhogy vége."

S ha egy kismama azt mondja, akkor igaza van. "Itt mindig mindnekinek igaza van". Megáll az idő, de mi azért rohanunk tovább.

kedd, február 21, 2006

Fekete ünnep, szerényen


Talán egyik utolsó nagy koncertünkön voltunk, s ha már lúd, legyen kövér, Bécsben, a Stadthalle-ban, ott lépedt fel valami Depeche Mode nevezetű, pár éve működő, oldschool zenekar.

Fent ültünk a magosban - gondoltunk is nagyot - láttunk tehát mindent. Ülve, koncerten. Nem is tudom mikor tettünk így korábban, dehát mindent a jövőért, egy egészséges, intelligens kis rockerért, aki azért nyitott az új műfajok felé is...

A kis rocker hogyan fogadta a megvadult modosok performanszát? Hát mint egy jól nevelt, apjára, na jó édesanyjára figyelő, szót fogadó gyermeknek kell:

- nem rúgott be este nyolcra és töltötte a vécén azt az időt, amíg a neves zenekar előadását tartotta
- nem ordibált, köpködött, nem zavarta a mellette ülőket ordenáré megnyilatkozásaival
- nem hívta el egyszerű haverjait, elég volt neki, hogy a szülei elhozták (ráadásul ingyen beengedték!!!)
- hagyta szüleit is kicsit szórakozni, még az anyukáját is

tehát:
- vagy süket, mert nem randalírozott a pocakban
- vagy végigaludta az egészet

DE INKÁBB TEHÁT:
- leginkább ez lehet az igaz: teljesen jól érezte magát, jó volt a zene, a hangulat, a társaság
- nem lesz belőle kifestett giga-műkörmös, neon-hajú, vastagőatájú diszkócica...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...