Pupinál

Tegnap este kisebb buli volt, tényleg csak kisebb, a kis Blanka, na jó meg a mamája és persze a Kispapa Pupi kis kastélyába volt hivatalos, vacsira.

Ahogyan annak lennie kell, kb. a Kispapáék akkor indultak, amikor már éppen oda kellett volna érni a tett helyszínére, csak hát a lányok, csajok - meg kell szokni, most már a többes számot - öltözködtek, s a tükör előtt billegtek.

A kis surranó úton ment a száguldás, majd át a hídon, aztán kicsit kacskaringósan fel, éppen időben, a Pupi papája is éppen akkor ért haza, kezében nagy bevásárló zacsik, hát ilyen ám a Kispapa-lét.

Fent meg olyan a kismama lét, hogy vacsit készteni nem volt idő, úgyhogy együtt. Közben a kiscsajszi persze krampózik, a 6 hónapos 8 kilós Pupira tör rá, talán egy-két csokító is elcuppan, mikor éppen a Kispapa nem néz oda, hanem sírva hajol a hagyma halom felett.

Úgy tűnik Pupi bírja a strapát, habár már ismerős lehet neki a csajszi, a múltból. Mivel a Blanka már ülni képes jó rég óta, kis előnyben van Pupival szemben, úgyhogy néhány játék könnyedén válik a kiscsajsziévá.

Hamarost azonban alvás van, a mobil ágyacskájában szépen el is aluszik a kis Blanka. A Kispapa a mama unszolására néha meg is nézi, hogy lélegzik e. "Lélegzik." S alszik is. Furcsa mód azonban, amikor nagy ritkán a mamája nézi meg, hogy alszik, illletve lélegzik e a kiscsajszi, amikor a mama lép ki az ajtón, a kis Blanka felsír.

A hivatalos válasz az, hogy még álmában is érzi a kiscsajszi, hogy ott a mamája. Khm.

Az est további része Nyakas és a Hilltop bűvületében telik.

Hazafelé a kis Blanka a város száguldó fényeiben és Kispapa nagyszerű poénjaiban fürdik.