4 kéz láb

Kedves Bundika! Köszönjük szépen – mármint a hölgyek nevében – a Nőnapi puszikat és virágcsokrot, azaz annak a fénypostás változatát. Meg hát persze a nagypapinak is Blankának első nőnapi ajándékát, a Tigrist. Ha mindketten ülnek, egymagasak.

De hát nagy dolgok történtek ám itt!

Újabb lépés az emberré válás felé, a kiscsajszi pár napja fogta magát, és elkezdett négykézláb járni. Na azért nem teljesen magától, egy kis segítséggel, a közönség szavazata segített.

A Kispapa jobbra-balra császkált szerdán, mama és a kiscsajszi meg kihúztak Kispestre, a mama testvérének a feleségéhez, aki a Kispapának a, a, a, a, sógornője, a kis Blankának pedig a, a, a, a nagynénje, s ahol van ugyebár négy kiscsávó, a legkisebb két hónappal idősebb a kiscsajszinál. Na, és ott volt még egy ismerős, hasonló korú kiscsávóval, ahol az anyuka baba-gyógytornász-szerűség. Pár mozdulattal rásegített a Blankának, aki ezt követően szinte szarvasként szökellt. Szinte. Profi lehet.

Úgyhogy a Kispapa kapott is egy telefont egy értekezlet alatt, hogy a kiscsajszi négykézlábazik. Nagyon fontos jegyzetei közé majd’ le is rajzolta.

Azóta pörög a kiscsaj, a parkettát se kell annyit suvickolni.

Azonban a fiókok azóta néha mintha önálló életet akarnának élni – egy kis segítségnek köszönhetően – sőt, a kisasztal alsó polcain található újságok is gyakrabban csúsznak le a helyükről, de ami a legfontosabb, a CD-állvány is veszélybe került. Az pedig…

Most kell azonban keménynek lenni, s szólni, igen, s a kiscsajszi mintha figyelne is az intelmekre. Néha. Olykor meg mintha próbálgatná, hogy most ez tényleg lehet e. Vagy ez csak a Kispapa kényszerképzete?