Piercing, rinya, alvás (már akinek)

Na, az a kis csonk-bigyó részben már leesett, de azért - nehogymá - persze nem teljesen. Van egy kis dudor, vagy mi, még a köldöknél, amely most vagy elszárad, vagy egy hámréteg nő lassan reája, aztán kész. Ha csúnyácska lenne - de hogy is lenne az? - legfeljebb kap rá a kicsaj egy szép nagy piercinget, azán az majd eltakarja. Aki meg már mögé lát, az úgy is lát majd több mindent is.

Azért hetente egy doktor bácsi megnézi, rápillant, minden rendben, mondja halkan, kedvesen, majd Kispapáék lemennek a lifttel, amelyből aranyos kis kutyusok, s egyéb szőrmókok láthatók az ablakokon keresztül.

A kis Boji meg már nagyon figyelget, és mosolyog is vissza, ha éppen úgy kívánja kedve. Többynire hason szeret aludni, s egyébként ha hason van, a fejét is egyre ügyesebben emelgeti. Azért ezt nem teszi, ha nem muszáj, hamar nyivákolni kezd, hogy elég már a mai tornából.

Eddig, ahogyan a pocakban is, a fő aktív ideje este 9 és éjfél közt volt, most mintha ez kezdene változni. Most is aluszik éppen - 21.57. -, igaz, azért több altatás, meg sokszor cickó is kell, sűrűn, esténként. Éccaka, jó esetben kétszer kell, kivéve ha nem. Sokszor.

Sokkal kézbenlevősebb, mint a Blanka volt, persze lehet, hogy azért, mert napközben kevesebb idő jut rá, érthető okokból. A fektetés is hosszabb procedúra, de azért még így sem panaszkodhatnak a Kispapáék. Csak el lettek kényeztetve a Blanka által. Meg jól neveltek...

Meg hát azért esténként annyira sírni-kiabálni sem lehet hagyni a kis Bojit - hogy lefárassza magát, meg rájöjjön, az első nyikra senki nem veszi ki... -, mert akkor felébred a nővérkéje.

Szóval, így állunk. S néha alszunk is. Valamikor.