Néha elő szokott fordulni, hogy a Kispapa fejébe csak úgy bekúszik egy nagyszerű dallam, azt fogja magát, s egész álló napon, héten keresztül azt dúdolgatja.
Ezt történhetet pár napja is, s erre feltehetőleg a kis Blanka is felfigyelt - akin néhány nappal ezelőtt egyébként megint erőt vett az asztmás hörghurut, valamelyik éjszaka 4-kor, persze hajnalban, sírva, szinte fulladozva ébredt, már izzadt, úgy küzdködött, hogy levegőt kapjon, aztán kapott az "aknavető" befújóval ventolint, meg aztán valamilyen kúpot is felírt a doktor néni, és a biztonság kedvéért még dukált egy tüdőröntgen is a Heim Pálban, hogy nem tüdőgyuszi e, persze nem, de a váróban a kiscsaj azért majdnem arcra esett a székről, de a kezével felfogta a zuhanást - szóval a Kispapa egyik dallamára felfigyelt a Blanka is. Aki már jobban van.
Aztán elkezdte dúdolgatni a "bódosááág, jeje haha" sorokat, közben meg rázta a fejét. Nagy dumás egyébként, a maga 21 hónapjával sokszor egész, na persze - szerencsére - rövid modatokban beszél. Zum Beispiel:
"Golyó szájába be."
"Mama ájjá fe."
"Mejjény, nagymamától kapta Blanka."
"Blanka megitta kakaó. Üjes."
"Blanka vauvauja, Ádi nem."
"Blanka szejet."
És így tovább. S a Kispapa attól fél, ez még csak a kezdet. Lesz ez még így se, ahogyan az öreg Nicholson mondaná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése