A tegnapi nap, s az este is, meglepő nyugalom közt telt. Valahogyan kisebb volt a ricsaj, kevesebb a zaj, nem hasított a levegőbe egy-egy "nem fürdök", "hajat nem", "ne bántsá", "hol a kutyus", "kakaót", etc.
Mindez azért történhetett meg, mert a Blanka jamamáékkal töltötte a tegnapi napot falun, s a mait is. Na és persze még négy fiú unokatestvérével, és nagynénijével. Furcsa csönd lepte hát el a lakást, csak egy kis Bojika gőgicsélés, szopizás hang törte meg az est - kis túlzással - némaságát.
Az aggódó mama persze (jó)néhányszor egrecíroztatta kicsi lányát nagy szabadságában, aki többnyire azonban nem drága szüleit, hanem leginkább kis hugicáját hiányolta. Ugyebár lassan két hónapja egy szobában próbálkoznak a csajok a közös alvással, többnyire azért sikerül is, s néha lefekvés előtt kommunikálgatnak is.
Egy alkalommal például Kispapáék arra lettek figyelmesek, hogy valami tere-fere szűrődik ki a szobából. Bojika az ágyában keresztbe, nővére felé fordulva itta szavait, aki talán mesélt neki. Mindketten jókat mosolyogtak.
Egy reggel meg, zum Beispiel, a Bojika addig nem volt hajlandó szopizni, amíg édesanyja a sirdogáló nővérét ki nem hozta a szobájukból. Amint a Boji közelébe került a Blanka, a szopizás beindult, s minden újra csordogált a maga medrében. Csajok egymás közt.
Szóval többnyire csend van, csupán olykor a focit közvetítő riporter nyerít fel, vagy éppen a Kismama kér valami újabb szívességet a Kispapától. Egy pohár vizet, egy vasalódeszka felállítást, egy Bojika fektetést.
S a Blankát ma este vajon ki tette le? Ki énekelte neki kapa hangon a "Jó éjt gyerekek, / búcsúzik a Blanka mára ..." kezdetű gigasláger átdolgozást? Kivel nézte meg a csillagokat? Hát a szomszéd néni ablakát, hogy ő már vajon alszik e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése