Hát elérkezett a nap, illetve az a szent este, amelyet a már nem is olyan kicsi Bojinak drága szülei nélkül kellett eltöltenie. Jamamáéknál Blankával együtt töltötte a kicsaj ugyanis az éjszakát - próbából - hogy egy esetleges gyerek nélküli mamás-kispapás hétvégét el lehet e egyáltalán képzelni. De természetesen el.
A Kis Bojit a mama még hellyel-közzel elaltatta nem sokkal nyolc előtt, a mozijegy persze nyolcra szólt. Valahogyan sikerült is odaérni, sőt, még jegy is volt, sőt, a film sem volt olyan vészes, mint ahogyan azt a Kispapa elképzelte. Azért talán Oscart nem ér Angelina alakítása (akkor már inkább Sean-nak ítélnénk, nőies vonásaiért).
Már idejét se nagyon tudni, Kispapáék mikor voltak édeskettesben pár órát este valahol. Amit a keddi Puskin kedvezményen sikerült keményen megspórolni, sikerült keményen befektetni egy közeli étteremben-kávézóban, de megérte, leginkább a Csokoládé felfújt "mi-cuit", marinírozott mangóval elnevezésű csodának köszönhetően. Jobb volt, mint Angelina Jolie, de nem olyan meleg, mint Sean Penn.
Hazatérni furcsa volt. Csend és nihil, sehol egy kis Blanka szájszag, sehol egy enyhe Boji-pisis pelus buké a szobákban. Sehol egy felsírás. Nehezen aludt is el Kispapa - köszönet az együttérzésért - jóval később, mint szokott. A mama fél öt körül riadt fel egy pillanatra, Bojika ekkor szokott egy kis éjszakai tejpép-sinlac beöntést kapni.
Reggel egy kis fél-nyugis kávézás után gyorsan visszazökkent az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése