Boldog Húsvéti Ünnepeket! Állva!

Lassan elérkezik az első nyuszis ünnepünk is, sok tojással, ki tudja mennyi locsolóval. A kis Blanka már nagyon várja, ma még jó korán is kelt emiatt. Öt órakor! Mostanában megint kezd erre rászokni a kiscsaj. Aztán visszaaluszik, többnyire. De ezt még lehetne fokozni.

A kiscsajszi viszont – már egy ideje – állva várja a nyuszit. Amikor és ahol tud, két lábra – több nincs is neki – próbál kerülni. Legyen az a fal mellett, a nyitódó ajtónál, vagy éppen a mama vagy éppenséggel a Kispapa hasán. Kellemesen bele tud ilyenkor nyomni két kezecskéjével a nem felkészült vagy éppen még félálomban lévő szülő veséjébe.

Meg aztán annyit magyaráz ez a kiscsaj, hogy nehéz is szinte követni. Be nem áll a szája. Valami mindig jön belőle. Szó, szó, szó. Néha próbálja utánozni az elhangzott szavakat is. Mintha olykor „mama” szó – „ez nem mintha”, érkezik hátulról az olvasószerkesztő pontosítása –, még ritkábban a „papa” szó – há’ még jó! – is elhangoznék. De a „vau-vau” simán megy. Leugat a gyerek.

S néha mintha kis dalocskákat próbálna dúdolgatni. Elsősorban a Hinta-palinta című örökbecsűt. A szavak azért összefolynak, de a dallam nagyon ott van! Igaz, csak röviden.

De ott bújik az intelligencia, azt tuti. Volt kitől örökölni.

Csak állunk tehát és dumálunk.

A Nyuszi meg ott les a sarokban.