Azt hiszi a Kispapa, hogy még azért korai lenne szobatisztának lenni. Mármint nem közel 30 évesen, hanem közel, őőőő, közel 16 hónaposan. Sőt, tudja is. De nagyon megsajnálta szegény kiscsajszit, amikor.
Amikor is a Kispapa - mint minden gyönyörű estét, amelyet a kislányával tölthet, a legtöbbet, szerencsére - a fürcihez készítette elő a kis Blankát, azaz levetkőztette, s már a pelus sem volt rajta, csak talán a "body", de már az is kinyitva. Szóval ott állt a kiscsajszi a kis szobájában egyedül, elhagyatva, de csak azért, mert a Kispapának el kellett szaladnia elzárni a fürdővizet. Mire visszatért, a kis Blanka sírva állt a szoba közepén.
Sírt, potyogtak a könnyei. A legkövérebb csepp éppen akkor ért le a pici arcocskáján, amikor a Kispapa belépett a szobába. Először nem is értette, mi lehet a baj. Elesett és beütötte magát? Nincs meg a Vauvau1, Vauvau2? Hama-hama? Ini-ni?
Egy kis tócsa közepén állt a kiscsajszi. Fél perccel korábban odapisilt, s nem tudta, mi is az, amit valahogyan ő okozott, valahogyan odatett, s mintha az nagy baj lett volna. Kétségbe esve várta, hogy valaki, valamilyen választ adjon.
Kicsurrant a pisi, egy kis tócsa. Ő meg ott állt a közpepén, a kis "bűnös". Sírva.
Aztán boldogan megfürödtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése