Nagy volt az izgalom vasárnap reggel, a Blanka is szép rucit öltött magára - na jó, egy kis segítséggel -, a Bojika meg pláne gyönyörű ruhát kapott. Mivel a kis család azt célozta meg, hogy 10 körül érjen a templomba, fél 11-re oda is értek. Szerencsére a dolog 11 órára lett kitűzve.
Megjelent a család apraja-nagyja, az unokaöcsik végig rohangáltak a szertartás alatt, a kis Ádi még a "feltámadt" Jézuska sírját jelképező helyre is megpróbált befeküdni. Szerencsére addiga Jézuska már nem volt ott.
A Bojika persze végigsírta kedves keresztanyukájának ölében a rituálét, ezért néha a mama kezébe került a kiscsaj. De csak azért sírt, mert pont ezt a félig fekvő, félig ülő kézbeli pózt nem igen szereti. Meg hát persze "szítta" is volna a cickót. Szerencsére a pap bácsi ehhez azért hozzá volt szokva, mármint a gyermeksíráshoz keresztelő alatt. Nem is húzta el nagyon a szent pillanatot, gyorsan érkezett a megtisztulás, majd az édes álom.
Egy kis délután party keretében folytatódott az ünneplés kicsikkel és nagyokkal, vérmérséklet szerint. Sült csirke, pálesz, rétes, és ami mögötte van.
1 megjegyzés:
Hahó! Gratulálunk! Nálunk még nincs kitűzött dátum, mitöbb, még a keresztszülők személye is kérdéses... :S
Megjegyzés küldése