A Kispapa, amikor ma hazatért, s nyikorgott az ajtó, először a konyha felől a Blanka vette észre. "Papa, megjöttél? Szeretlek" - mondta, s széttárta a karját, hogy megölelje egyetlen, drága édesapját. The sweetest thing.
Vannak a drágának érdekes verbális megnyilvánulásai is. Az utóbbi időben ugyebár meglehetősen akaratos a drága. De olykor a varázsszót is tudja. Csak néha rosszul használja. Amikor elhangzik az "akarom" szófuvallat, a mama és a Kispapa már kórusban mondja, "maximum szeretném". S olykor a válasz, illetve a helyesbítés gyorsan érkezik is: - "Szeretném maximum." S van, hogy már eleve az akarom helyett is szeretnémmaximum van.
Utoljára.
Ez is egy kedvenc szava a drágának. Csak éppen - úgy tűnik - fogalma sincs a jelentéséről. A Kispapa most megnézte az értelmező szótárban, hogy abból olvassa fel a Blankának, de a nagy, régi, zöld vastag könyvben semmi olyan nem volt, ami segített volna az értelmezésben. De egy újabb se mondott többet.
Az utoljára szó általában esténként kerül elő, elalvás előtt. "Utoljára kicsit csücsül." "Utoljára pisilni kell." Vagy éppen csokik és nyalánkságok lejmolásakor, rendszerint ebéd vagy vacsi előtt.
De mindig van még egy, még egy, még egy, még egy "utoljára".
Valóban. Az utoljára értelmezhetetlen, megmagyarázhatatlan. hiszen olyan nincs is - legalábbis Kispapáéknál mostanában -, hogy (ténylegigaziból) "utoljára".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése