Eljött a nagy nap, ráadásul Rejtőnek köszönhetően. A kultúra végleg beivódott a kis Blanka még kisebb világába. Ráérzett a kiállítás-megnyitók gyönyörére, sava-borsára: az ingyen üccsire és a kicsit-nagyon száraz sajtos pogi igazi feelingjére, sok, látszólag okosan bólogató ember furcsa látványára.
Egy szép keddi délután nyílt egy bizonyos P. Howard kiállítás, amelyre Kispapa elsőszülött leányával érkezett. Egy kisebb motozás és fémkapu után - amelyen valamilyen úton-módon a gyilkos Pöttyös Kutyus is átjutott - Kispapáék meg is érkeztek a helyszínre, ahol kicsit hagymás, kicsit kocsmás, sok betűs, plakátos, de ami a lényeg: csontvázas, oroszlános, tigris-álarcos, ásványvizes tárlat tárult ki.
A Blanka egy darabig élvezte is, aztán kicsit sokan lettek, ekkor kerültek Kispapáék kicsit közelebb kapcsolatba a másik teremben lévő, a szájában csontot szopogató - na jó, kitömött - oroszlánnal, amelytől a Blanka kicsit félt. De volt ott sakk, jó kis írógép, kis homokozó is. A sütiből akkor még Kispapáék nem mertek venni, de egy kis vizet lenyúltak Blankának. Eközben egy állítólag okos bácsi mondott állítólag vicceseket. Aztán a tömeg elkezdett Kispapáék felé nyomulni, így nem aradt más, mint velük szembe menni. Rajtuk túl, már újra kevesen voltak.
Pogi aztán nem maradt, pedig a Kispapa felelőtlenül beígérte, úgyhogy azt venni kellett, már odakint. 120 forintért. Közben az aluljáróban szólt a "Hey Joe". Azért az Astoriánál kevesebben hallgatták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése