Well-nesz

Hatalmas pillanat érkezett el Kispapáék életébe. Hosszú évek után - amelyek persze repültek, mint a pillanat, két ilyen gyönyörű, okos, tisztelettudó, talpraesett, művelt, kiegyensúlyozott, stb. kiscsajszi mellett - eljött az idő, amikor a csajokat lepasszolva néhány napra Kispapáék leléptek. Jött egy kis wellness, sok vízzel és buborékkal, némi gőzzel és hidegzuhannyal, jó kis szállással, kajával, ahogyan dukál.

Szóval a kiscsajkszik jamamáéknál töltötték a hétvégét, a Kispapáék hazánk legmagasabb pontjának közelében, de melegben. Többnyire nem is volt velük bibi, a mama azért naponta 3-4-szer csekkolta, mi arra a tényállás, miközben a masszírozásból átsétált az infraszaunába, vagy éppen reggeli után, pezsgőfürdőzés előtt.
Már a bejelentkezés is jól indult. Egy család, egy 7-8 év körüli kiscsávóval és egy 1 év körüli kiscsajjal, a papírokat töltögette, amikor Kispapáék is tollat ragadtak. A csajszi éppen nyávogott, üvöltött, nyúzta az anyját. Kispapáék egymásra néztek, s hálát adtak a sorsnak, hogy a csajokat ők otthon hagyták. Eme családot - persze csak "viccből" - jó messzire kerülték, ahol a kiscsaj feltűnt, Kispapáék onnan csendesen eltűntek.

Persze azért nagyon hiányozott Kispapáéknak a drága Blanka és az édes Boji...

Az órák gyorsan szálltak, ahogyan a gőz és olykor néhány billiárd golyó is, s már el is érkezett a vasárnap délelőtt.

Hogy Kispapáék visszarázódjanak, hazafelé egy kis kaja-bevásárlás, kis cipőcske vétel Bojinak beiktatva. "Kizökkent az idő" - ahogy a költő mondja, de azért mégsem annyira.

Szerencsére a kiscsajok is jól elvoltak, sok panasz rájuk nem érkezett, s feltehetőleg maradandó lelki károsodást sem szenvedtek drága szüleik kemény két napos hiányától.