Ma délben a kis Blanka szurit kapott, ami a második hónapban kötelező. Kispapa éppen időben érkezett, hogy végignézze a leendő, szörnyű tortúrát. De szerencsére csalódnia kellett. De hát tudjuk, "akit anya szűlt..."
Szóval a kispapa éppen időben érkezett, a kis Blanka már szinte kicsomagolva feküdt az ágyon, lemérték, a doktor néni ellenőrizgetett ezt-azt - például a kis lábát gyurmázta meg egy kicsit, és hasonlók - majd a védőnéni előkapta a szurit.
Fogta, kicsomagolta, felszívta, kispapa már kezdett kicsit rosszul lenni és aggódni, hogy remélhetőleg a kis Blanka nem örökölte a tűtől való aggódását.
De úgy tűnik nem. A doktor néni a csajszi bal combjába vágta gyilkos szerszámát - kispapa előtt a Psycho ama bizonyos jelenete villant fel - és már hallani is vélte a sikolyt (továbbá a zuhanyfüggöny szakadó hangját), de nem. Csend. A kiscsajszi nézeget tovább, a doktor néni arcába vigyorgott, mintha misem történt volna.
Kispapa kivitte a pelenkázóba, akkor kicsit felsírt, kis fáziskéséssel, de hamar megnyugodott. Ennyi.
Az este kicsit nyűgisebben telt, de ez a nyűgi, is nagyon minimálisnak mondható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése