Míg a péntek este kis sütögetéssel telt a tizenhatodik erkélyén egy friss házaspárral és egy kisgyermekes párral, Semőékkel - mondani sem kell talán, hogy a kiscsajszi végigaludta a kis mulatozást -, szombatra a kicsi család egy esküvőre volt hivatalos.
Most még talán egyszerűbb a kispapa dolga ilyen esetekben: ugyanis a kis Blanka még nem tölt órákat a tükör előtt szépítkezve, illetve nem rohangál egyre inkább a hisztéria felé közeledve és mondogatja egyre hangosabban és magasabb hangszínnel: "Nincs egy göncöm, amit felvegyek". (Na nem mintha az anyukája ilyen lenne!). Olyan rucit kap, amilyet a szülei ráhúznak, s a sminkről is ők döntenek. Tiszta sor.
Azért még így is nehezebben sikerült az elindulás, de a temploni szertartás "igenjére" éppen odaértünk. A kiscsajszi, mivel jólnevelt, okos, s hallgat a szüleire, végig rendesen viselkedett: aludt.
A bulit most is jól bírta: szerényen fogadta a csodájára járó hölgyek, urak "dearanyosozásait", táncolt a nagypapájával, apukájával, s a többfogásos menüből neki is jutott, igaz "csak" anyuka cickóján keresztül, de onnan többször is.
Ez alkalommal már nem aludta végig az esküvői vacsit, mulatozást, szegényke csak el-elbóbiskolni tudott. Már jobban figyel, érdeklődik, vissza-visszamosolyog (két és fél hónaposak vagyunk már), valószínűleg ezért is volt éberebb, érdeklődőbb, illetve zavarhatta jobban a háttérmoraj, mint az első esküvőnkön. A kis büszkeség, hősíesen kb. éjfélig bírta a mulatozást , s reggel hétig szinte meg se nyikkant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése