Az egész család átosont rajt. Bizony a foson.
Először a mama lett rosszul, aztán egyre inkább, olyannyira, hogy már a Kispapát sem hagyta szépen aludni. Szegényke. Mármint a kismama. Erős hányingerrel indult, majd jó sok folyós cuccal folyatódott. The show must go on.
Úgyhogy szegény kiscsajszi is elkapta, nem mintha lelkileg nagyon megrázta volna a dolog. Csak egyre többször lett tele a pelus ezzel az izével, egyre több fogyott belőle, s olykor a kiságyra is jutott, na meg a rucikra. Folyton folyvást. Eddig a kakilással voltak bibik – nehezen jött ki a cucc –, most meg íme a másik VÉGlet. A folyós.
De a kiscsajszi mindeközben ugyanúgy rötyög, néz, kacarászik, örül, itakdalse. Mintha misem.
Azért pár nap elteltével, végül is ma délelőtt, a mamája elvitte a doki nénihez, aki meg azt mondta, hogy hát mintha már a kiszáradás apró jelei lennének a bőrén. Úgyhogy sokat inni, többször enni. Csak hát azt sem igen akar. Valamiért.
De mindeközben rejtelmesen mosolyog a kis Mona Blanka Lisa. (Azé’ az én lányom szebb, mint az a nőci, to be honest…)
De már talán lassan vége a fosásnak.
2 megjegyzés:
Boldog, békés karácsonyt Nektek! :)
Köszönjük, nektek is és minden mamának, papának, kiscsajnak és kiscsávónak!
Megjegyzés küldése