Mikulás Blanka

Bizony, itt is járt, nálunk is járt a Mikulás. De lelepleztük. Csak Önöknek, csak most. Soha nem látott, be nem mutatott felvételek az Igazi Mikulásaról. Mert csak egy van. És nem Finnországban, ahogyan a médijja sulykolni akarja. Egy. És az a miénk. Beeeeeeeeee.

1. Ezen a képen jól látszik, először csak ledőlt kicsit, véletlenül éppen a szoptatós fotelban keresett pihenyőhelyet. Érthető. Nehéz napja volt. Egész éjszaka vinni a sok idétlen, vihogó, kakiló, pisilő, visító, örjöngő kicsajnak és kiscsávónak a csokikat, ajándékokat. S közben mosolyogni is hozzá. Nem egy könnyű meló. Még akkor sem, ha évenként egy napos.

2. Már éppen a Kispapa is kezdett elbizonytalanodni - igen, a fényképezőgép mögött -, hogy ez lehet, hogy mégis csak valami trükk? S valaki megbújik ama nagy szakáll mögött? Nehéz kérdés. De hamarosan fény derült rá. Lehullt a lepel, pontosabban a szakáll. Szegényke lelepleződött. Először nem tudta, hogy mihez kezdjen. Sztárokhoz méltón egy kis mosolyt erőltetett az arcára.

3. Elbizonytalanodott. Hogy most akkor a mama nevű csaj, meg a Kispapa nevű fickó tényleg nem tudják, hogy ő ki is? Hogy ő nem a Mikulás? Hanem a pici Blanka. "Igen. Tényleg én vagyok az". Már majdnem sírt. De aztán inkább röhögött egy nagyott. (Nekünk persze nem hozott semmit.)

Szóval hozzánk is eljött a Mikulás. Valakit le is lepleztünk. De nem úgy, ahogy Önök a bevezetőben, a felkonfban sejthették. Igaz is volt, meg nem is. Ahogyan az egész Mikulás sztori.

A Mikulás legyen veletek.